Hózáporban gólzápor, avagy hogyan ütötte ki Verebes csapata csípős téli hidegben a Szegedet - fotó

A megelőző kettőhöz hasonlóan ezt is a tavaszi idényből hozták előre. A meccs napjának reggelén még eszményi állapotban volt a Rába-stadion játéktere. A kora délelőtti órákban aztán előbb hó, majd ónos eső hullott Győrött, és ennek következményeként mintegy 8–10 centis, tömött hópaplan takarta a gyepszőnyeget.

A déli órákban katonák, szurkolók, a sportiroda dolgozói együttes erővel gyorsan eltakarították a havat. Így jeges, síkos, de viszonylag jó talajú pályán kezdődhetett el a mérkőzés.

A csípős hideg ellenére ötezer néző volt kíváncsi a sereghajtó szegediek elleni összecsapásra, amelyen az ETO a szokott erényeit csillogtatva, kitűnő formában, sziporkázó játékkal ütötte ki a Szegedet. A kilenc győri mérkőzésen addig harminchatszor zörgették meg az ellenfelek hálóit, ehhez gurítottak még egy laza nyolcast a szegediek hálójába.

Verebes József gyorsan felismerte, hogy két előretolt szegedi csatárral szemben felesleges négy védőnek hátul maradnia. Ezért Mile Sándor felzárkózott a középpályássorba.

A hazaiak ettől mezőnyfölénybe kerültek, és sokat mozgó, nagy kedvvel és jól is játszó középpályásaik jóvoltából fokozatosan felőrölték a szegediek védelmét. Ennek lett a következménye, hogy az első félidő derekán 13 perc leforgása alatt négy gólt szereztek. A folytatásban még nagyobb sebességre kapcsoltak, és újabb 13 perc elteltével további két góllal növelték az előnyüket.

Az ETO lendülete nem lankadt, tovább támadott, de játékosai a síkos talajon nehezen tudtak megállni, és így a döntő helyzetekben nem mindig sikerült a legjobb megoldást megtalálni. Átmenetileg a SZEOL AK is vezetett néhány támadást, de Kovács László jól időzített kifutásokkal rendre hárított. A hajrában újra góllal is megvillantak a vendéglátók.

A sok nagyszerű győri teljesítmény közül a tudósítók külön kiemelték a triplázó Burcsa Győzőt, valamint a két gólja mellett „gólpasszaival” is kitűnt Szentes Lázárt.

Verebes József: – Ezen a havas, nyirkos estén ismét csodálatosan játszott a csapat.

Pataki Tamás: – Minden csapatrészében lényegesen jobb volt a Rába, és számunkra nem maradt más, mint hogy gratuláljunk a győrieknek.

Ez a győzelem egyébként a klub NB I-es örökranglistáján a legnagyobb különbségű sikerek sorában „csak” második helyet ér, azt is holtversenyben: az ETO 1947 tavaszán ugyancsak 8:0-ra győzte le a Testvériséget. A csúcsot a majdnem napra pontosan húsz évvel később, 1967-ben lejátszott Komló elleni 9:0 tartja az ETO 119 éves történetében.

Jegyzőkönyv

Rába ETO—SZEOL AK 8–0 (1–0)

Győr, 5000 néző. Vezette: Büki. 
Rába ETO: Kovács L. — Csonka, Hlagyvik, Magyar — Hannich, Póczik, Mile, Burcsa — Szabó O. (Gyurmánczi, 85.), Szentes, Hajszán (Glázer, 85.). Edző: Verebes József. 
SZEOL: Újhelyi — Furkó, Kozma (Polyvás, 71.), Kutasi, Tóth — Oros­házi (Mező, 54.), — Repka, Szabó Gy., Gruborovics — Kovács G., Kun. Edző: Pataki Tamás. 
Gsz.: Burcsa (11., 38., 47.), Póczik (25.), Hannich (28.), Szabó O. (32.), Szentes (58., 11-esből, 84.).