2023.09.25. 15:01
Pluhár István: csak legenda az ETO-s múlt?
Pluhár István, az egykori híres sportriporter, volt válogatott labdarúgó életrajzában szinte mindenütt az áll, hogy az ETO játékosa volt. Erre nem találtunk forrást, viszont a GYTE-ben játszhatott az akkori győri bencés diák.
Fotó: elte.hu
A múlt hét közepén avatták fel az egykori győri bencés diák, Pluhár István válogatott labdarúgó, sportújságíró, a magyar rádiózás első sportriportere emléktábláját Budapesten az ELTE-BEAC korábban róla elnevezett Mérnök utcai sporttelepén.
Pluhár István Tata-Tóvárosban született 1893. december 10-én - idén 130 éve lesz -, majd felsős tanulmányaira került át Győrbe, a Szent Benedek-rendi katolikus gimnáziumba, ahol 1909-től tanult és 1913-ban jó minősítéssel érettségizett.
A Szepesi Györggyel közösen írt, Szerelmünk a mikrofon című könyvben Pluhár győri éveiről elég kevés szó esik. Többek között megemlíti, hogy a főgimnáziumban tanultaknak nagy hasznát vette később a riporteri pályán.
"— Az internátusban az étkezések alatt váltogatva felolvastunk. Azért volt ez, hogy ebédidőben is komoly gondolatokat kapjanak a növendékek. Attól kezdve, hogy először rámkerült a sor, majd mindennap odaültettek a felolvasóasztal mellé és én olvastam a második fogás közepéig.
És a történelemtanáráról, Németh Ambrusról emlékezik meg nagy szeretettel:
— Felállított valakit a növendékek közül, elolvastatta a soron következő szakaszt, azután erről elbeszélgettünk. Ott az órán, helyben megtanultuk a történetleckét. Németh Ambrus is gyakran olvastatott velem, én voltam az osztály előolvasója. Amellett ő is, meg magyartanárom is, Kis Szerafin irtották belőlünk az idegenszerűségeket és megtanítottak a pontos, gondos és főleg gyors mondatfűzésre. Hát, így történt: ezekben a felolvasásokban szoktam meg a hangos beszédet és beszéd közben való érzést és gondolkodást... "
Az iskola évkönyve alapján tudjuk, hogy Pluhár István 1943-ban részt vett a 30 éves érettségi találkozóján: "Déli 11 órakor közös étkezés volt a Royal-étteremben, ahol fölelevenítették a diákmúlt édes-bús emlékét. Különös sikere volt Pluhár István felszólalásának, aki kedves hangon, nagy ragaszkodással emlékezett meg régi tanáraikról."
Arról is írt, hogy Tatáról hozta magával a labdarúgás szeretetét, ám a középiskolás években háttérbe szorult nála a futball. Egy tény, szerepelt az iskola futballcsapatában. A Győri Hírlap 1909. október 26-án arról írt, hogy a győriek "Komáromban játszottak az ottani főgimnázium footballcsapatával és az eredmény 5:3 volt Győr javára." Pluhár papnövendék jobbösszekötőként szerepelt és a nevét a jól teljesítők között jegyezték.
A különféle lexikonokban, néha a róla szóló írásokban az áll, hogy Győrben az Egyetértés Torna Osztály játékosa volt, 1911-ben igazolták le. A Magyar Szó 2018-ban például ezt írta: "Az 1910-es évek elején a Győri ETO-nál kezdett sportolni, tornában és labdarúgásban is jeleskedett."
Erre vonatkozóan azonban a korabeli médiában nem találtunk írásos bizonyítékot, az információ eredetét nem ismerjük, és Pluhár István általunk ismert munkáiban sem esik szó arról, hogy ő az ETO-ban sportolt volna.
Ellenben egy 1913. májusában - az érettségije évében - játszott ETO–Győri TE mérkőzésen a GYTE csatársorában szerepelt Pluhár.
A Nyugatmagyarország bajnokságáért folyó tavaszi labdarugó küzdelmekben az Egyetértés Torna Osztálya és a Győri Torna Egylet is részt vesz. A két csapat között tegnap délután fél négykor folyt le nagy érdeklődés mellett a mérkőzés a waggongyári pályán. E. T. O. összeállítása: Kail, Müller, Stik, Beleznay, Csonka, Vellay, Holzmann, Gajdos, Horn, Szabó, Horváth. Gy. T. E. összeállítása: Farkas, Meixner II., Németh, Perl, Pál, Ehrenthal, Engelisch, Pluhár, Meixner I., Meixner III., Szilágyi. A versenyt E. T. O. kezdi a nappal szemben. Meixner I. a nyolcadik percben 30 méteres szabadrúgásból gólt lő E. T. O.-nak, amelyet Holzman a 18-ik percben sikeresen vissza ad. Az első félidő eredménye tehát 1 :1. A második félidőben Meixner II. elhagyja a labdát a 16-os vonalon belül és ezért E. T. O. részéről Csonka 11-est rúg és gól is lesz belőle Gy. T. E. kapujába. A verseny végéig E. T. O. állandó fölényben játszott. E. T. O. csapatában Horn és Vellay, a Gy. T. E. pedig Meixner I. és II., továbbá Németh tűnt ki ügyes játékával
- írta a Dunántúli Hírlap 1913. május 6-án.
A sok egybeesés miatt több mint valószínű, hogy a GYTE-ben ekkor ő játszott. Az is elképzelhető, hogy előtte az ETO tagja volt, csak nem írtak róla és az is, hogy egyszer félreértés történt a sportmúltjával kapcsolatban: a Győri Egyetértés Torna Osztályt - a részbeni megegyezés miatt - valaki összekeverte a Győri Torna Egylettel, és ez "végiggyűrűzött" valamennyi lexikonban.
Amikor jogászhallgatóként Budapestre került, leigazolta a BEAC, ahol akaratán kívül Pápaira változtatták a nevét.
"1914-től 1928-ig aktív játékosa volt a BEAC futballcsapatának, amelyet 1927-ben és 1928-ban trenírozott ugyancsak amatőr alapon" - írta róla a Nemzeti Újság (1936. 08. 23.).
Kétszeres válogatott lett, az első alkalommal a lelátóról hívták le, hogy vegye magára a címeres mezt, 4-2-re legyőztük a svédeket.
A Nemzeti Sportnál dolgozott, utána a TF-en tanított, majd 1930-ban felkérték, hogy a Magyar Rádióban közvetítse a Magyarország–Olaszország labdarúgó-mérkőzést. Ekkor állt életében először a mikrofon előtt. A premier jól sikerült, ezzel egy szép rádióskarrier vette kezdetét. Legendás közvetítéseinek csúcspontja az 1936-os berlini olimpián Csik Ferenc úszásban szerzett aranyérmének tolmácsolása volt, de rangban mellette áll az 1938-as labdarúgó-világbajnoki döntő, amit az 1954-eshez hasonlóan szintén elveszítettünk.
A második világháborút követően nem sokkal a rádiónál nemkívánatos lett, 1950-ben nyugdíjba ment. Utána hat szemműtéten esett át, a hatvanas évekre szinte teljesen megvakult. Baji otthonában visszavonultan élt.
Budapesten hunyt el 1970. december 1-jén.
