Amíg látja a szemekben a csillogást - riport Glázer Róberttel

Győrszentiváni emlékek

„A Rába ETO-val legalább háromszor-négyszer játszottunk a Győrszentivánnal Gyárvárosban és itt is. Arra emlékszem, hogy Szentivánon mindig sok volt a néző. Az ellenfél játékosai hatvan-hetven percig bírták velünk a lépést, nyilván nekünk jobb volt az erőnlétünk. Nagyon kedveltem Schillinger Rudi bácsit, aki hosszú ideig dolgozott ennél a klubnál.

Amikor az utcán találkoztunk, mindig leszállt a biciklijéről, úgy köszöntött. Nemcsak dicsért, akadt, amit nem állt meg szó nélkül egy-egy ETO-meccs után: »Robikám, az a beadás nem sikerült ám, azt a cselt már nem kellett volna…« A hetvenes években Kovács Imre volt nálunk az edző, a szentiváni meccs előtt jellegzetes orrhangján szólt hozzám: »Glázer, ha lő egy gólt, akkor hétvégén játszik a Fradi ellen«. A szünetben álltam be és nagyon igyekeztem. Sikerült is rúgnom egyet – ezt a szentiváni védőkkel előre lebeszéltem... –, aztán később még kettőt-hármat, ami persze már nem volt benne a megállapodásunkban – teszi hozzá nevetve. – A hétvégén aztán kezdő is voltam a Fradi ellen.”

Családi kötelék is fűzte a településhez

„Nagybátyám, édesapám öccse, ha jól tudom, a Fertetics hentes lányát vette el feleségül – folytatja. – Többször megfordultam náluk, aztán jóval később, már az Ajkai Alumínium edzőjeként jöttem Szentivánra, azt hiszem, győztünk három-egyre. Tizenkét évvel ezelőtt nyugdíjba mentem, feladtam az edzőséget az élvonalban. Akkoriban keresett meg Tóth Balázs elnök és az unokaöcsém, aki elnökségi tag volt, hogy segítsek az utánpótlás-nevelésben. Tetszett, ahogy a vezetők tették a dolgukat, egyre több gyerek járt hozzájuk. Továbbképzéseket tartottam az edzőknek – olykor bejártam az első csapathoz is –, az edzések mellett egyéni képzéseket vezettem a kiemelt fiataloknak. Egy héten három nap kint voltam a pályán, hétvégenként eljártam az ifi idegenbeli meccseire is. Igyekeztem jó tanácsokat adni.”

Csúnya mondattal zárult egy korszak

Addig működött ez, amíg valahol beszólt neki egy néző: – Szövetségi kapitányként tönkretetted a magyar focit. Megválaszolt rá: – Nemhogy örülnél, hogy egy megyebeli szakember kapitány lehetett. Ezzel a mondattal azonban le is zárt egy korszakot: befejezte a meccsre járást.

„Az első csapat akkor a megyei kettőben játszott, Zsédely Attila sokat küszködött, mert nem volt megfelelő az edzéslátogatottság. Munka vagy tanulás után, tudom, ez mindig nehezen megoldható. A helyzet azóta sem változott és nem is egyedi eset a szentiváni: alacsonyabb osztályokban máshol is ez az állapot a jellemző. Időközben szépen fejlődtek az utánpótlás-együtteseink, de a játékosok között sajnos nagy a lemorzsolódás továbbtanulás, egyéb elfoglaltság miatt, esetleg más sport- ágat választottak maguknak vagy egyszerűen csak abbahagyták a focit. Most is vannak tehetséges fiataljaink, meggyőződésem, ha nem kallódnak el, akkor néhány éven belül akár NB-s futballista is lehet néhányukból.”

Örök szerelem a foci

Az egykori kapitány már elhagyta a hetvenet, a labdarúgás iránti szeretete azonban a régi, az nem kopott meg. Most is vannak tehetséges fiataljaink, néhány éven belül akár NB-s futballista is lehet néhányukból.Glázer Róbert„Addig csinálom, amíg élvezem a munkát és az edzések után a gyerekek szemében látom azt a bizonyos csillogást – adja meg a magyarázatot. – Szentivánon nem a legextrább körülmények vannak, ami a pályákat illeti, de a klubban uralkodó légkör ezt feledteti velem. A gyerekek szívesen járnak edzésre, örömmel foglalkozom velük, ennél többet mit kívánhatnék. Az edzői ars poeticám szerint a siker záloga: legalább nyolcvanszázalékos edzéslátogatottság, jó fizikai állapot és ugyanolyan közösségi szellem, a csapathoz tervezett taktika. Az álmom, hogy ez Szentivánon is megvalósul és akkor az NB III-ba jutás sem lenne elérhetetlen."