Világklasszisokat és magyar tehetségeket is edz a dunaszigeti szakember Mosonmagyaróváron

Mosonmagyaróvári kapcsolat

„Évek óta napi szinten megfordulok Mosonmagyaróváron. A gyerekeim itt járnak oviba, a szüleim a Lajta-parti városban élnek. A helyi fiatalok közül korábban az Árvay testvérpárral foglalkoztam. Kristóf tehetséges, 12 éves korosztályos válogatott, őt jelenleg is edzem, bátyjára, Danira edzőpartnerként számítok. Volt tehát korábban kapcsolatom a helyi teniszélettel, amely a járvány idején tovább erősödött” – kezdte a felvidéki magyar származású teniszedző.

Az idő pénz

Csarnakovics Erik maga is próbált profi teniszezőnek állni a kilencvenes évek végén, a 2000-es évek elején. Értékes „skalpokat” gyűjtött, legyőzte például Victor Hanescut, a románok egykori kiválóságát, ám a nagy kiugrást nem sikerült elérnie. „A profi tenisz költséges sport. Anyagilag nem engedhettem meg, hogy járjam a versenyeket szerte a világban. Hogy eltartsam magam, több országban csapatbajnoki küzdelmekben vettem részt magas szinten és korán edzőnek álltam. Ezek kellettek a megélhetéshez, az erőmet azonban szétforgácsolták, hogy igazán eredményes legyek a pályán. Az említett tapasztalatok ugyanakkor sokat érnek. Tudom azt, hogy a pozsonyi akadémián készülő teniszezőknek technikailag, fizikailag, mentálisan mire van szükségük ahhoz, hogy belépjenek a legjobbak közé. Kulcsfontosságú, hogy a fejlődés milyen ütemben, mennyire gyorsan történik. Az idő pénz, a teniszre ez különösen igaz. Nem mindegy, hogy a szamárlétrát másfél vagy hét év alatt mássza meg a teniszező” – tudtuk meg Csarnakovics Eriktől.

A szakember pozsonyi akadémiáján öt olyan teniszező (Filip Polasek, Elena Rybakina, Lukas Lacko, Illya Marchenko és Kristina Kucova) edz, akik huzamosabb időt töltöttek a top 100-ban és jelenleg is előkelő helyen állnak a női és férfi világranglistán. Az akadémia névadója és tulajdonostársa az a Dominika Cibulkova, aki 2016-ban női világbajnokságot nyert, az Ausztrál Openen döntőt, a Roland Garroson elődöntőt játszott.

Edzések a karantén idején

A koronavírus-járvány március elején fékezte be teljesen a profiversenyeket, azóta nem tartanak nemzetközi tornákat. „Villámgyorsan történt minden. A játékosok épphogy hazautaztak Ausztráliából, elemeztük Filip Polasekkel a melbourne-i páros elődöntőben elszenvedett vereség okait (a szlovák klasszis és horvát párja, Ivan Dodig óriási lehetőséget hagyott ki a kenguruk földjén: Grand Slam-döntőt vívhattak volna, ha legyőzik a viszonylag ismeretlen teniszezőkből álló ausztrál párost – a szerk.), mire egyre aggasztóbb hírek érkeztek a járványról. A karantén idején Szlovákiában a profi teniszezők sem üthettek labdába közel két hónapig. A holtidőt feltöltődésre használtam és a régi célomat is megvalósítottam: elkezdtem foglalkozni magyar tehetségekkel Mosonmagyaróváron.

Megélni a jég hátán

Az Óvár Építők vezetője, Kovács Miklós ehhez biztosította a pályákat, amelyet ezúttal is köszönök neki. Két korosztályos válogatottal, a 16 éves Szabanin Natáliával és a 14 éves Győri Lóránttal rengeteget edzettünk. Látszott rajtuk az elhivatottság, az edzésekért napi szinten utaztak oda-vissza a főváros és Mosonmagyaróvár között. Nati például korát meghazudtolóan szervezte a napjait, az utazásokat. Ez jó jel, mert aki teniszezőnek akar állni, a jég hátán is meg kell élnie” – hallottuk Csarnakovics Eriktől. A mosonmagyaróvári tréningeken edzőpartnerként a város legjobb férfi teniszezői (Trapli Szabolcs, Árvay Dániel) is részt vehettek.

Wimbledontól a tokiói olimpiáig

„Pont egy éve ilyenkor két hetet töltött Wimbledonban. Filip Polasek elődöntőt játszott párosban, többször edzettek Federer, Nadal és Djokovics mellett. Hiányzik ez a közeg?” – kérdeztük. „A tavalyi wimbledoni menetelésre mindig büszke leszek, azt pedig az unokáimnak is mesélni fogom, hogy a sportág legnagyobbjainak edzéseit közelről figyelhettem, tanulhattam tőlük. Másrészt a pozsonyi akadémia játékosaival viszonylag ritkán utazom a versenyekre.

Két éve jártam az Ausztrál Openen, akkor közel öt hetet voltam távol a családomtól. Erre nincs különösebb szükségem, az edzőkollégák kiváló szakmai segítséget nyújtanak a felnőtt profi versenyzőinknek. Így több időm jut az akadémia ügyeinek intézésére, az edzéstervek összeállítására, miközben gyakran napi 8–10 órát töltök a pozsonyi pályákon és vezetem az edzéseket. A hosszú utak esetében kivételt jelenthet a tokiói olimpia jövőre. A szlovák teniszválogatott edzőjeként szívesen belekóstolnék az ötkarikás játékok hangulatába. Ezért örömmel vállalnám a repülést az egész világon át” – búcsúzott a kiváló szakember.