Olvasópróbák - Szentivánéji álommal és Hárman a padon színművel nyit a Győri Nemzeti Színház - fotók

Klasszikusok könnyedén - ezzel a címmel kecsegtet a Győri Nemzeti Színház szeptemberben kezdődő évada. Az első nagyszínpadi bemutató - szeptember 28-ai premierrel - Shakespeare Szentivánéji álom című vígjátéka, amit közel 10 év után állítanak újra színpadra. Valamint visszatér vendégművészként Karácsony Gergely, aki Hajdu Tiborral Lysandert és Demetriust alakítják majd, míg Kovács Boglárkát és Buvári Lillát Hermia és Heléna szerepében láthatjuk. Sárközi József mint Theseus, Szina Kinga Hippolyta, míg Fejszés Attila Oberon, Mózes Anita Titiána, Csankó Zoltán Égeus bőrébe bújik, Fehér Ákos pedig Puckot játssza. A mesterembereket is győri művészek alakítják, de kiemelt szerepet kapnak az énekkar és a tánckar tagjai is.

- Évadunk egyik kiemelt előadásaként Shakespeare klasszikusa lesz látható. A Szentivánéji álom egy nem kívánt éji álom lidércekkel, jelenésekkel, kavargó gondolatokkal, ami viszont a valótlanul valós ébredéshez vezet, és rendbe hozza az összekuszált világrendet. Az álmos tévelygők négy szerelmes ifjú, e világiak, akikhez csatlakozik tündérország királya és királynője és sok más fura alak. A képzelet és valóság határai összemosódnak arra az időre, míg nemcsak a szerelmesek, de a tündéri uralkodók is megtalálják az élet igaz értékeit. A fiatal orosz rendező, Ilja Bocsarnikovsz különleges érzékkel viszi színre ezt az ízig-vérig színházi, mégis örökérvényű témákat boncolgató játékot - fogalmaz Bakos-Kiss Gábor direktor a vígjátékról, aki nem csak igazgat, de rendez is, ugyanis tegnap a Hárman a padon című előadás visszaolvasópróbáját is megtartották. A bemutató a Kisfaludy teremben, szeptember 21-én lesz, ugyanis idén ismét visszatérnek a szombati premierek.

Maszlay István, Rupnik Károly és Bende Ildikó hármasa garantálja a színmű sikerét. A 80 éves művésznő egyik régi álma válik valóra azzal, hogy vele tűzik műsorra a darabot a 2024/25-ös évadban, főleg, hogy 50 éve játszik a győri társulatban.

A történet során három idős ember, a „vasnemzedék” nyugdíjas napjait követhetjük nyomon. Egy zsúfolt, XX. századi lakótelepen vagyunk, a padon két férfi és egy nő üldögél. A szelíd asszony mellett a valaha büszke, tettre kész, bátor katona, megbízható munkásember férfiak mára már megtört, mogorva, reszketeg bácsikká szürkültek. - Mindhárman magányosak, ezért barátok lesznek. A kiüresedettség helyét lassanként az életszeretet érzése váltja fel. Néha ennyi az élet: néhány szó a hasonlóról, megértés és megértettség, erről mesél az előadás is - teszi hozzá Bakos-Kiss.