Az írásból nem nagyon lehet megélni - Szerző mesélt a tapasztalatairól Győrben

Az Országgyűlés Hivatala által ez év áprilisában kiadott infojegyzet az olvasáskultúra és a könyvpiac helyzetét taglalja. Ebben megállapítják, hogy 2020–2022-es Covid miatti karanténintézkedések világszerte a vásárlás és az olvasás fellendülését hozták, és különösen kedveztek az online értékesítésnek. 2022-ben közel 44 millióra nőtt az eladott példányszám a magyar könyvpiacon. Az elmúlt években az iparág komoly problémákkal került szembe, 2021-től a nyomdai nyersanyagárak jelentősen emelkedtek, a nemzetközi cellulózárak miatt a papír ára 60–150 százalékkal. Ehhez járul a gazdaságot sújtó infláció, energiaár-emelkedés is. A könyves szakma képviselői szerint ebben a helyzetben az államnak támogatnia kellene azokat, akik egyre kevésbé engedhetik meg maguknak a könyvvásárlást, emellett a nagy hálózatoktól független, hagyományos könyvműhelyek, kis példányszámú rétegkönyveket kiadók támogatása is szükséges lenne. A könyvkiadás és a nyomdai előállítás költségnövekedése egyre kevésbé terhelhető a vásárlókra, mivel a tíz legnagyobb példányszámban eladott könyv éves átlagára 2022-ben már 5020 forint volt. A tendencia szerint bár az olvasói hajlandóság és a könyvvásárlók száma csökken, de a piacon maradók egyre több könyvet olvasnak és több pénzt költenek erre. 

Kiadót nem könnyű találni 

Vajon hogyan tudja kiadni valaki a művét, ha írásra adja a fejét? – kérdeztük dr. Horváth Sándor Domonkost, a győri Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér igazgatóját.

– Tulajdonképpen bárki írhat verset, novellát vagy regényt. Abszolút recept a sikerre nincs – kezdte válaszát az igazgató. – Ha valaki az irodalmi életbe szeretne bekerülni, az mindig egy organikus fejlődés eredménye. Jó, ha képezi magát az írás területén, hiszen vannak szabályszerűségei, amiket be kell tartani. Előbb érdemes rövidebb írásokkal próbálkozni – a költő versekkel, a prózaíró novellákkal –, amelyekkel meg lehet találni az irodalmi lapokat, ahol lehet találkozni szakmabeliekkel. Ha tehetségesnek tartják, művei egyre több helyen megjelennek, kezdik megismerni, s ha ily módon jelentkezik egy kiadónál, nagyobb esélye van a megjelenésre. Mint mondják, az írónak a neve a brand, ezért az első kötetüket íróknak nehezebb a dolguk, mint azoknak, akik már bizonyítottak a könyvpiacon. Vannak különböző irodalmi pályázatok, ahol úgy is berobbanhat valaki, hogy korábban nem ismerték, mert az már jó ajánlólevél. Vannak olyan kiadók, amelyek arra specializálódtak, hogy szépreményű szerzőknek fizetség ellenében gondozzák a kéziratát, majd az író költségén ki is adják, ám ezeket a hivatalos irodalom nem feltétlenül tekinti irodalmi műnek. Az irodalmi művek szerzői az eladott könyvek árának 8, maximum 12 százalékát kapják honoráriumként. Azt mondják, hogy az az író tud megélni a könyvpiacon, aki 10 ezer példány feletti eladást produkál. Azt azért megjegyzem, nem könnyű a magyar könyvpiacon meggazdagodni, hiszen ez mégiscsak egy 10 milliós ország. Angol vagy spanyol nyelven sokkal nagyobb a piac. Vannak, akiknek megadatik az is, hogy lefordítva könyvüket külföldön is sikeresek lesznek – szögezte le dr. Horváth Sándor Domonkos, aki arról is beszélt, hogy vannak irodalmi ösztöndíjak, amelyek abban segíthetik az írót, hogy egy kis szabadidőt tudjanak csinálni az alkotáshoz, megélni azonban nem nagyon lehet belőle. A minőséget ebben az esetben garantálja, hogy az ösztöndíjakat egy szakértő irodalmi zsűri ítéli oda. 

Van, akinek sikerül

A győri, immár kétkötetes író, Havas Juli pályafutása valahol hasonlít az igazgató által elmondotthoz. Az írónő civilben a megyei kórház osztályvezető főorvosa. Öt évvel ezelőtt, 2019-ben, 57 éves korában kezdte el az írás tudományának tanulását. Nem írta le magát az életkora miatt, bizonyította az élethosszig tartó tanulás hasznát. Néhány évvel előtte, 54 évesen doktorált. Az írás sosem állt távol tőle, hiszen a doktori disszertációhoz is kellenek szakmai publikációk. 

– Úgy érzem, hogy a szakmai karrierem segített az alkotói munkában, mert megtanultam hatékonyan írni. Az ember akkor tud sokat dolgozni, ha ügyesen kihasználja az idejét, és racionális döntéseket tud hozni arról, hogyan, mit, mikor helyezzen előtérbe – szögezte le az írónő, aki felelősségteljes kórházi munkája mellett kezdett el írni.

– Amikor kitört a Covid, szinte minden áthelyeződött az online térbe, ezért nagyon sok olyan írói csoportban részt tudtam venni, ahol egyébként vidékiként nem lett volna lehetőségem. Ez megnyitott egy olyan világot számomra, amiről talán nem is tudtam volna, ha nincs a járvány – idézte fel az írónő, aki mindig is szeretett volna egy szerelmes doktornős regényt írni. Elkészült az első könyve, ami egy járvány idején játszódott, aztán felgyorsultak az események. A könyvét a Kalligram Kiadó adta ki, amely arról is híres, hogy felkarolja az elsőkönyveseket. Meglepően sikeres lett, Margó-díjra is jelölték. Bekerült az első tízbe, ami óriási eredmény volt, és ez nagyot lendített a regénye ismertségén. 

– Amikor lecsengett az első könyvvel kapcsolatos publicitás, vettem egy nagy levegőt, és gondoltam, megírom azt a történetet, amit nem sokan tudnak helyettem megírni. Azt, hogy az erdélyi orvosoknak miért kellett eljönniük a ’80-as évek végén Magyarországra. Ez a tudás még ott van a kollektív emlékezetünkben, ugyanakkor már sokan megfeledkeznek erről. Én is 1987-ben jöttem Magyarországra. Arra gondoltam, hogy ez pont egy olyan történelmi esemény, mint a járvány volt. Szerettem volna, ha az emberek megértenék, honnan, miért jöttek ezek az orvosok, hogyan boldogultak itt. Milyen érzés a szülőfölded, a hazád elhagyása, hogy meddig tart a honvágy. A regény főcíme Papírbabák, mert három barátnőről szól, akik öltöztetős babákkal játszanak, és egy dobozban a babák elkísérik őket 50 éven keresztül. Az a kérdés, meddig tart a honvágy. A kötet alcíme az a kérdés: Lehet-e két hazád? Én úgy gondolom, lehet. Nekem is kettő van, az egyik Székelyföld, az itteni pedig a Kisalföld meg a Szigetköz. Bárhova megyek a világba, az egyik az itthon, a másik az otthon. Én nagyon hálás vagyok ennek a régiónak, amely befogadott, és nagyon jó érzés, hogy két hazám van – vallja Havas Juli, aki a második kötetével is könyvbemutatók során vett részt már, de mint elmondta, az íróknak bizony maguknak kell menedzselniük a könyvüket, hogy minél többen megismerjék. 

– Az írásból nem nagyon lehet megélni, mert a könyv árából a szerző kapja a legkevesebbet. Szerencsés lenne, ha több állami vagy alapítványi ösztöndíj lenne, vagy lennének mecénások, mint régen. De mindig is nehéz volt a művészek sorsa. Én szerencsés vagyok, mert a hivatásomból élek, és én csak azt tudom elképzelni, hogy munka mellett írok – szögezte le az író.

Havas Juli Papírbabák című könyvét Marosvásárhely, Székelyudvarhely, Bécs után szeptember 28-án Győrben is bemutatják.