Pünkösd népszokási - Nem játsszák, hanem élik a néphagyományt Vitnyéden

A pünkösdölő, vagy hivatalosan a pünkösdi királynéjárás a Dunántúl egyik legjellemzőbb pünkösdi szokása. Vitnyéden pünkösd másnapján, házról-házra hat lány kísér egy náluknál fiatalabb, kisebb lányt, aki a pünkösdi királyné/kiskirályné. A nagy lányoknál virágszirommal telített kosár, a királyné feje kendővel van letakarva. 

A két első lány kezében zászlók, botokra kötözött selyemkendők, az utolsó lányok egyikénél kosár, másikuknál köcsög van, ezekbe gyűjtik az adományokat. A szokás célja, feladata régebben a termékenységvarázslás volt, mára a 20 században ez sokkal inkább adománykérő szokássá lett. A kiskirálynéra nevetési tilalom vonatkozik. Amikor a háziasszony megnézi a kiskirálynét, felhajtja a kendőt, megcirógatja a kiskirályné arcát akkor nem szabad elnevetnie magát úgy, hogy a fogai kilátszanak, mert akkor a hiedelem szerint rossz lesz a háziak termése. Ez a nevetési tilalom, valószínűleg egy régi, lányokra vonatkozó avatási szertartás maradványa. A pünkösdi bált mindig a pünkösdi kiskirályné házánál tartották, de annak megrendezésére nem kerül sor már évtizedek óta.

Vajon hogyan tudott fennmaradni Vitnyéden ez szép, régi népszokás? – kérdeztük Zsámboki Lászlót, a vitnyédi Énekes Lenke Hagyományőrző Egyesület vezetőjét.

– Szerencsére annak idején felgyűjtötték. Már Bartók Béla érdeklődését is felkeltette és a vitnyédi néptánccsoport 1938-as budapesti fellépésén felvették a pünkösdölőt és a bölcsőcskét is, a két híres népszokásunkat. De a legfontosabb, hogy az 1950-es években egy Énekes Lenke nevű tanárnő került Vitnyédre, akit nagyon érdekeltek a helyi hagyományok és megszállottan gyűjtötte és kutatta őket. Munkájának köszönhető az országos ismertségünk – árulta el a titkot az egyesület vezetője, majd leszögezte: – Mi ezt az örökséget teljes mértékben megtartottuk. Minden fel van gyűjtve, le van kottázva, archív fotóink vannak róla. Énekes Lenke halála után mindig volt olyan lelkes pedagógus vagy néptánc csoportvezető, aki fontosnak tartotta, hogy ez a hagyomány tovább éljen a településen. 

– A fiatalok minden évben, ha esik, ha fúj, végigjárják a falut. Ez a hagyomány így tudott fennmaradni – szögezte le László, aki arra is felhívta a figyelmet, hogy a vitnyédi pünkösdölő abban más attól, amit a Dunántúlon járnak, hogy náluk a pünkösdi kirányné, a legkisebb szereplő le van takarva egy kendővel, s csak amikor vége van a szokásnak, akkor a gazdasszony, akinél a pünkösdölés zajlott, emeli meg a kendőt, fedi fel a pünkösdi királyné személyét. Mindenhol máshol egy kendőt tartanak egy kislány fölé.

– Nem is tudunk más települést, ahol ilyen régóta él ez a hagyomány. Azt szeretnénk elérni, hogy ez a szokás ne váljon egy minden évben előadott műsorrá, hanem megmaradjon annak az élettel teli, áhítatos hagyománynak, melyet mind a mai napig és a jövőben is ismerni fognak a vitnyédiek, és tudják, azt, hogy ennek az a célja és feladata, hogy a lányok termékenységet és jó termést „varázsoljanak” a háziaknak – zárta gondolatait Zsámboki László.

Lehet, hogy pünkösdkor sokfelé felhangzik a vármegyében és az országban az "Ácintos, pácintos, tarka tulipános, Hintsetëk virágot az Isten Fijánok!" köszöntés, de most már tudjuk, hogy ezt a világ a vitnyédiektől tanulta.