Mihály-napon elevenítik fel az évszázados hagyományt a kónyi legények

A kónyi templom védőszentje Szent Mihály, a helyiek Mihály- naphoz kötődően tartják meg a falu búcsúját. A kónyi búcsúnak évszázadok óta elengedhetetlen „tartozéka” a verbunk. Vagy ahogy a kónyiak mondják: verbung. A legények manapság is megélik lakóhelyük hagyományát, és a régi szokásoknak megfelelően táncukkal nyitják meg a világi búcsút. 

Az idei volt a hatodik alkalom, hogy a Kónyi Hagyomány- őrző és Kulturális Egyesület megszervezte a Búcsúi Verbunktalálkozót. A házigazdák és a meghívott vendégtáncosaik közösen járták el a verbunkot. Enzsöl Imréné nyugdíjas pedagógus, helytörténeti kutató, a Kóny múltja közösségi oldal szerkesztője osztotta meg a közönséggel mindazt a tudását, amit a férfikörtánc kónyi változatáról összegyűjtött. 

– Elődeink számára az egyik legfontosabb ünnep volt a búcsú. Egy, a huszadik század elején élt atyánkfia így vélekedett róla: „Ha nincstelen vótam is, egy évben csak egy innep van, a bucsu. Ha mingyá a tizenegy hónapot ríva tőttöm is, kenyér nékünn, rokonságomat bucsukor libapecsenyéve, kacsapecsenyéve megkínálom” – idézte Enzsöl Imréné. – A búcsú fénypontja a verbunk, a táncosokat céhs legényeknek nevezték, vezetőjük a hejlegény. Minden kocsmának volt verbunkos csapata. Ők hetekkel az ünnep előtt már gyakoroltak. 

A szokások szerint verbunkot csak azok a legények járhattak, akik a mezőgazdaságban dolgoztak. „A szó igazi, nemes értelmében parasztfia- talok voltak” – jegyezte meg Enzsöl Imréné. 

– A régiek lassúbb tempóban táncoltak, mint ma. Kereszt- apám, Dombi Sándor szerint, aki közel száz éve táncolt először, azért, hogy szebben kijárhassák a figurát. Az egyházi búcsú a reggeli kismisével kezdődött, majd tízkor volt a nagymise, zárásként pedig két órakor litánia. Mire annak vége lett, a verbunkos csoportok megérkeztek muzsikaszóval a templom elé, a térre. Kört alakítottak, a zenészek pedig rákezdték a nekünk oly kedves verbunknótát: „Ez a kislány, barna kislány, sej, haj, de kisírta a szemét...” A céhs leányok körbeállták a táncoló legényeket. Amikor a verbunk befejeződött, a zenészek húzták a „Ritka búza, ritka árpa, ritka rozs” kezdetű nótát. A legények kiválasztották a párjukat és egy fergeteges csárdással megkezdődött a világi búcsú – ismertette Enzsöl Imréné.