Hétvégi tűnődések

Talán hétszer? Jézus így felelt: „Nem mondom: hétszer, hanem hetvenszer hétszer.” (Mt.18/21-22.)

A harag rossz tanácsadó – szól az ismert mondás. A reváns szemlélet pedig súlyosan megterheli emberi kapcsolatainkat, megmérgezi környezetünket. Indulatból szólni vagy cselekedni nem igazán vall bölcs gondolkodásra, s csak újabb konfliktus forrása lehet. Sajnos hibáink felett hajlamosak vagyunk könnyen elsiklani, míg mások botlásait kínos igyekezettel tartjuk napirenden…

Megbocsájtó irgalom - ez az, amire valamennyiünknek nagy szüksége lehet. S ez az, amit Isten újra és újra felkínál az embernek. Sajátos „kettős mércét” alkalmazunk, amikor a magunk hiányosságait igyekszünk jelentékteleníteni, míg másokét felnagyítjuk. Istentől (is) mindig azt várjuk, automatikusan bocsásson meg, kéréseinket pedig maradéktalanul teljesítse. Viszont másokkal szemben, már egyáltalán nem vagyunk ilyen elnézőek, sőt…

Egy király számvetést akart tartani a szolgáival. Eléje állítottak egyet, aki tízezer talentummal tartozott neki. Az leborulva haladékért kezdett könyörögni. A király megkönyörült szolgáján, elbocsátotta, sőt, a tartozását is elengedte. Megkönnyebbülten hagyta el a palotát. Amint kiment találkozott szolgatársával, aki száz dénárral tartozott neki. Megragadta és fojtogatni kezdte és úgy követelte vissza a pénzt. Hiába könyörgött a szerencsétlen, nem volt irgalom, az adósok börtönébe vetette a szívtelen szolga. Amikor minderről tudomást szerzett a király, maga elé idézte és így szólt hozzá: „Te gonosz szolga! Kérésedre elengedtem minden tartozásodat. Nem kellett volna neked is megszánnod szolgatársadat, mint ahogy én megszántalak téged?” Az úr haragjában átadta őt a poroszlóknak, amíg az utolsó fillérig meg nem fizeti adósságát. (Vö.Mt.18/23-35.)

A megkeseredettség is mogorvává, önzővé és haragtartóvá teszi az embert. A belső békétlenség pedig táptalaja a rosszindulat töviseinek. Ezek szúrása lassan gyógyuló sebként éget. A méreg elsőként a szívet keményíti meg, ami érzelmek nélkül kegyetlenné válik. Képtelen a másiknak megbocsátani vagy éppen a bocsánatát kérni. Vajon hány család, mennyi szép reménnyel induló emberi kapcsolat nyögi ennek terhét?

Aki szeret az képes újra és újra megbocsátani a másiknak, mert tudja, hogy Isten előtt mindannyian irgalomra szoruló bűnös lelkek vagyunk. A bűnbocsánat, illetve a megbocsátás szabaddá teszi az embert. Isten irgalmassága pedig messze felülmúlja a mi gyöngeségeinket, ez viszont bennünket is kötelez(ne)…