Értékeink Fókuszban Győr-Moson-Sopronban

Annyiból egyszerűbb a helyzet, hogy létezik a Magyar Értéktár, amelyben közösségek, települések, vármegyék gyűjthetik a saját értékeiket és javasolhatják, hogy ezek kerüljenek egyre feljebb a nemzeti értékpiramis szintjein, amelynek a csúcsán a hungarikumok állnak. Volt szerencsém több vármegyében is látni, mennyire fontosnak tartják az ott élők, hogy hivatalosan is regisztrálják azokat a különlegességeket, amelyeket értékesnek tartanak. Külön élmény volt tevékeny részese lenni annak az izgalomnak, amit egy hungarikummá válás előkészítése jelent, amikor az egri bikavér kapta meg az esélyt. Az egész város, az egész Egri borvidék, sőt, egész Heves vármegye egy emberként drukkolt, és bár senkinek nem volt kétsége ­afelől, hogy pozitív döntés születik, amikor kihirdették, óriási volt az öröm és a büszkeség.

Győr-Moson-Sopron vármegye értéktára is nagyon gazdag, évente kerülnek bele újabb és újabb különlegességek, és hungarikumok terén sincs szégyellnivalónk. Legutóbb a höveji csipke került a csúcsra, a Pannonhalmi Főapátság és környezete, a Fertő-kultúrtáj már régóta oda tartozik, de ha közelebbről megvizsgáljuk, a szikvíz – és ezzel együtt a fröccs – is Győrhöz, vagyis ehhez a vármegyéhez kötődik legerősebben, és gróf Széchenyi István szellemi hagyatékához is nagyon sok közünk van. Emellett több, szintén hungarikumnak számító termék készül errefelé is, többek közt akácméz és pálinka.

Persze mindig lesznek olyan, a kisebb-nagyobb közösségek életében fontos dolgok, amelyek nem kerülnek „hivatalosan” a listára, ám attól még valódi értéket képviselnek. Önző módon úgy gondolom, lapunk, a Kisalföld is ilyen. Hiszen amellett, hogy nincs még egy ilyen vármegyei napilap, és hogy ennyi hírt, információt a vármegyéről egy helyen sehol nem találni, meggyőződésem, hogy része a vármegyei identitásnak, enélkül Győr-Moson-Sopron is kevesebb lenne.

Magunkról ugyan nem írunk ebben a kiadványban, de az értékek közt érdemes itt is elidőzni kicsit...

Lapozza itt!