Sárai-Szabó Kelemen atya a Nagyböjtről : Bennünk az űr

– Mit ad a felnőttkatekézis, amiért érdemes kiszakítani a munkából és a családtól az időt, hogy valaki részt vegyen rajta? 
– Az első századokban húsvét- kor keresztelték a megtérőket, a nagyböjtben folyt a felkészítésük. Ez adta az ötletet, hogy mi is tartsunk ilyen alkalmakat. Hitünkről érdemes újra és újra elgondolkodni, és ebben segítenek ezek az alkalmak. Egyedül egy ilyen munkának a legtöbben nem indulnak neki, ezért szeretnénk segíteni közösségben. Ősi módszere ez egyházunknak, hiszen már Szent Pál is írja, hogy „a hit hallásból ered” – mondta lapunknak Sárai-Szabó Kelemen atya. 

– Az alkalmak közül akár egy-egy is látogatható, vagy egymásra épülnek? 
– Önálló egységek, de mind- egyik kapcsolódik a nagyböjthöz, a bűnbánathoz. Fontosnak tartottuk, hogy liturgiamagyarázat is legyen benne. A böjt és a Szent Háromnap liturgiája és énekei nem esetlegesek, tanítanak és segítenek, hogy elmélyüljünk az isteni titkokban. Külön alkalom szól a bűnbocsánat szentségéről, a gyónásról. Különösen fontos, hogy megtanuljunk „felnőtt módon” gyónni. Valóban a megtérés felé vezessen bennünket egy-egy ilyen alkalom, hogy megértsük, a bűnök mennyi mindent elvesznek tőlünk, de lehetőségünk van mindig Isten kegyelméből az újrakezdésre, és nem a múlt terheire kell figyelni, hanem az irgalommal és kegyelemmel teli jelenre és jövőre. 

– Ma a családok sokszor nem is esznek együtt: ki, mikor nyitja a hűtőt, eszik, amit talál. Szent Benedek pedig az étkezéshez és az étkezéstől való távolmaradáshoz, az ünnephez és a böjthöz is közösségi eseményként áll. Hogy lehet összehangolni, közelíteni ezt a két álláspontot? 
– Nézzük meg a vágyainkat! Vágyunk-e a közösségre, a meghittségre, életünk megosztására, és hajlandók vagyunk-e ezért áldozatot hozni? A közös étkezés és minden közösségi élet, a családi élet is, egyéni lemondásokkal jár, hogy elérjünk egy nagyobb jót. Küzdeni kell ezért, időt találni, konfliktustól sem félni, ez is lehet egyfajta aszkézis, önmegtagadás a nagyböjti időben. Ha van bennünk jóindulat, szeretet a másik iránt, akkor lehetőséget kell adnunk egymásnak, hogy igazi közösség alakulhasson ki köztünk. 

– Mivel böjtölhet a ma embere? 
– A túlkínálat és ezernyi lehetőség világában ezernyi módunk van arra is, hogy másként éljünk ezekben a napokban. A táplálkozásban legyünk egyszerűbbek, ne ínyenckedjünk, a médiát tudatosabban használjuk, a sok-sok zene és műsor helyett próbáljuk élvezni a csend nyugtató erejét. A találkozásaink minőségét is tudjuk befolyásolni és emelni. Kezünkbe vehetünk minőségi irodalmat és lelki olvasmányt. De ideje ez a jótékonykodásnak is: jót tenni a felebaráttal, mosolyt vinni a hétköznapokba, könnyíteni a másik életén. Jótékonykodás, ha jót mondunk a másikról vagy kifejezzük, mennyire fontos a másik ember. A felesleges holmijaink valakinek nagyon jól jöhetnek. És figyelhetek a környezetre is, amit Isten ránk bízott: tudatosabb közlekedéssel, energiahasználattal. 

– Milyen lelki utat kell bejárni ahhoz, hogy virágvasárnaphoz és a Szent Háromnaphoz az ünnepre készen érkezzünk? 
– Minden lemondásunk lényege, hogy feltár és nagyon érezhetővé tesz bennünk egy űrt. Olyan ürességet, amit földi dolgokkal nem tudunk betölteni, csak elfed- ni. Feledjük a földi dolgok által, hogy fáj bennünk az űr. Ez a hiány Isten helye az életünkben, a lelkünkben. Ezt érezhetjük meg a húsvét ünnepében: Isten végtelen és önzetlen szeretetének újító erejét.