Művésztársak Korcsmáros Györgyről – Így őrzik emlékezetükben a pályatársak a legendát

Négy és fél órával a 70 születésnapja előtt hunyt el Korcsmáros György színész, rendező és a Győri Nemzeti Színház meghatározó igazgatója tizenöt éven át. Akik ismerték azt mondták róla: Sokakban ő látta meg a tehetséget, olyanokban is, akikben mások nem hittek. Szerette Győrt és a közönséget, fontos volt számára a véleményük. A társulat megtanulta tőle, hogy a színház hivatás, de szakma is egyben, a szakmai tudást pedig gyakorlatban lehet elsajátítani. A legtöbb művésztársával, soha nem szakadt meg a kapcsolata, évente amolyan "társulati összejövetelt" szervezett Szentendrei otthonában, amin összegyűlt a "nagy család".

Művésztársai így emlékeznek a legendáról:

Egyengette az utamat

Nagy Balázs: -Gyuri talált ki engem. Tőle kaptam lehetőséget, amikor 22 évesen bedobott a mélyvízbe. Pótapaként, családfőként terelgetett az utamon. Általa lettem színész és az aki ma vagyok. Intelligens, nagytudású igazgató volt. Tudta, hogy Győrben mit szeretne látni a közönség. Azt az elvet vallotta, hogy nem a nézők vannak a színházért, hanem a színház van a nézőkért. Olyan darabokat mutattunk be az igazgatása alatt, amik lépcsős teltházzal mentek. Akkor országos szinten a harmadik leglátogatottabb teátrum volt a győri. Ráadásul a Madách és az Operett után itt voltak a legnívósabb musicalek. Dübörgött az operett és hihetetlen prózai előadások is voltak, mindenki megtalálta a kedvére való játékot a színházban. Imádtunk bejárni, családias hangulat uralkodott a társulatban, aminek ő volt a családfője. Komoly közös terveink voltak a jövőre nézve, betegsége alatt is tartottam vele a kapcsolatot. Van egy olyan emlékképem, amikor 2005-ben elkezdtük volna próbálni a Hyppolit, a lakáj című darabot és hívott a Madách Színház a Volt egyszer egy csapat főszerepére. Emlékszem, hogy mit mondott, amikor leültünk: Ez az élet rendje. Ha elhívnak Budapestre, akkor menni kell -bíztatott. Az utolsó telefonbeszélgetésünkkor is olyan optimista volt. Azt hittem, ha valaki akkor ő biztosan legyőzi a betegséget. Erős ember volt és ezért is vágott földhöz az elvesztése. Múlt héten sokan összegyűltünk a színházba és csináltunk egy közös videót a születésnapjára, énekeltünk neki és a végén hangosan kiabáltuk: Szeretünk Gyuri! - mondta el lapunknak Nagy Balázs.

Egy pótolhatatlan barát

Maszlay István: -Nagyon nehéz, szinte lehetetlen megszólalni Gyuri távozása után. Nem gondoltam volna, hogy amikor a 80-as évek elején megszólított és arra kért, hogy játszam el a vizsgarendezésének főszerepét, akkor az egy nagy barátság kezdete lesz. Arthur Miller Közjáték Vichyben című műve alapján készült vizsgaelőadása szinte legendássá nemesedett a főiskola történetében. Gyuri két évtized múlva a győri színház direktori székébe került, ami azt eredményezte, hogy rengeteg közös munkánk volt az idő alatt is. Azt sem gondoltam az első találkozásunkkor, hogy belőle legendás igazgató lesz, aki bírja ízléssel és emberséggel, aki figyel a hagyományokra, de fogékony az újra. Különös figyelmet fordított a fiatalokra, számos tehetséget segített a színpadra. Folyamatos kapcsolatban voltunk. Május végén, az utolsó pókertalálkozónkon úgy köszöntünk el egymástól, hogy hamarosan találkozunk. Mély gyász és fájdalom van a szívemben. Ő volt az egyik olyan barátom, aki pótolhatatlan űrt hagyott a lelkemben - fogalmazott Maszlay István.

Az utolsó mesterem

Kszel Attila tíz éven keresztül volt Korcsmáros György rendezőasszisztense, mindent, amit a színházról gyakorlatban meg lehet tanulni, tőle tanulta. 
- Stúdiósként végeztem Budapesten, amikor felhívtam Gyurit, hogy szeretnék vidékre szerződni. Nagyon vagány volt, azonnal szerződtetett próba nélkül. Azt mondta, kipróbál mindenféle szerepben, aztán ha jó vagyok megtart, ha nem, kirúg. Tetszett az egyenes beszéde, megakartam felelni neki. Gyuri meglátta bennem a rendezőt, tőle kaptam az első ilyen lehetőségemet is: 2003-ban a Csizmáskandúrt. Támogatott a Ludas Matyi előadásomban is, a premier után megígérte minden évben rendezhetek egy darabot. Ez egy olyan lehetőség volt nekem, amire rátettem az életemet. Mostanra 18 előadásomat mutatta be a győri színház. Végig kísérte a pályámat és miután elment Győrből akkor is abból a tudásból éltem, amit tőle kaptam. Kemény és határozott volt, mindig megmondta, amit gondol, de a bajban ő nyújtott először segítő kezet. Igazgatóként is ember volt, ezért szerettük nagyon. Amire a legbüszkébb vagyok, hogy 2007-ben a Vonatles bemutató után egy szóbeli diplomát kaptam tőle. Mindig azt mondta, ami a rendezésről tudnivaló, gyakorlatban tanulható és hogy a színész szent, de nem sérthetetlen. Barátom, mentorom, szakmai apám, tanárom és az utolsó mesterem is volt. Amikor elment Győrből űr maradt utána, most a szívünkben is űrt hagyott - emlékezett Kszel Attila.

Bende Ildikó: - A legszebb emlékeim a Gyuriról a Padlásszínház Acélmagnóliák próbáihoz köthetőek. Amikor igazgatónk lett, egy kedves, jómodorú férfit ismertem meg benne. Élvezte a közös munkákat, amik mindig családias hangulatban teltek. Imádott rendezni, boldogság volt az arcán, ha dolgozhatott és jó is volt benne. Megbecsülte és szerette a társulatot, a nézőket. Az igazgatása alatt kaptam az Aase-díjat. Erre a Korcsmáros Gyurira szeretnék visszaemlékezni - fogalmazott a színésznő.

A Bede-Fazekas család gondolatai

Bede-Fazekas Csaba: - Korcsmáros György zseniális igazgató, nagyszerű ember és csodálatos barát volt. Az ilyen ember csak jó színházat tud csinálni, különösen, ha különleges tehetséggel van megáldva. Mindig szeretettel gondolok az együtt töltött évekre, az együtt végzett munkára. 15000 bérletesünk volt és ez mindent elmond, ami egy színház népszerűségét illeti. Hogy házon belül milyen volt a légkör, azt csak mi tudjuk, akik nap mint nap együtt voltunk. Probléma persze mindenütt akad, csak nem mindegy hogy oldódik meg. Mi egy nagy család voltunk, házon belül és kívül is. Egy jó családban pedig minden rendeződik rossz utóérzések nélkül. Minden nyáron egy igen kellemes napot töltöttünk Gyuriéknál Szentendrén és ez a szép hagyomány még akkor is folytatódott, amikor ő már nem volt Győrben. Fájó szívvel gondolok rá, olyan jó lett volna még nem csak találkozni, beszélgetni, de talán még együtt dolgozni is. Sajnos ez már nem lehetséges. Szomorú szívvel veszem tudomásul, hogy ilyen az élet. Isten veled, drága barátom, míg élek nem feledlek el, s azt hiszem így vannak ezzel még nagyon-nagyon sokan e hazában! Örök nyomot hagytál emberi lényeddel, művészi munkáddal! Köszönöm!

Bede-Fazekas Marcsi: - Gyuri idejében egy jól működő igazi nagy család volt a Győri Nemzeti Színház társulata. Hétvégenként megérkezett Pestről Lia, Tomi és Andris, és ettől a bizalmas összetartástól tényleg e különleges család részének érezhettük magunkat. Mint minden családban, nálunk is adódtak néha problémák, de ezeket Gyuri gondoskodó családfőhöz illően mindig szeretettel, empátiával megoldotta. Otthonunk volt a színház, ahova mi nem dolgozni, hanem hazajártunk. Gyuri egyszerre volt óriási tudású színházi szakember, egyedülálló tehetségű művész és brilliáns aggyal, zseniális humorral megáldott vezető. 12 színű filctoll készletének segítségével, olyan rövid idő alatt és olyan hatékonysággal állította össze a havi műsort, mint előtte se utána soha senki. Mindemellett csodálatos barát és EMBER volt. A köztünk lévő szoros köteléken nem változtatott, hogy el kellett mennie Győrből. Bár már nem találkoztunk minden nap, a szeretet ugyanúgy megmaradt. Mindörökké őrzöm őt a szívemben. A kollégák, barátok megemlékezéseit olvasva arra gondolok, micsoda rendkívüli áldás az élettől, hogy ezeket a pillanatokat nem az idő szépítette meg, hanem pontosan ilyen szépnek élhettük meg őket annak idején. Végtelenül szerencsés és hálás vagyok, hogy ismerhettem őt és része lehettem a színházának.

Bede-Fazekas Máté: - Színházi családba születni nem feltétlenül kell, hogy áldás legyen. A szülőkön, az otthoni körülményeken kívül sok múlik magán a színházon is. Rendkívüli szerencsém, hogy a szóban forgó színházat Korcsmáros György vezette. Ahogy gyerekkoromban lassan tudatomra ébredtem, a ‘színház’ fogalma számomra egyet jelentett Korcsmáros György nevével. Olyan színház volt ez, ahol a varázslat nem csak minden este 7-től 10-ig, hanem szüntelenül tartott. A dolgozók, a társulat minden tagja a hőseim voltak, és a piramis tetején ott ült ez a végtelenül titokzatos, félelmetes és izgalmas varázsló: Korcsmáros György. Olyan színház volt ez, melyben mind a színpadon, mind pedig a színfalak mögött számtalan életreszóló pillanat részese lehettem, melyek örökre az idegzetembe égtek és a mai napig megszabják személyiségemet, szenzibilitásaimat. A varázslat nem addig tartott, amíg gyerek voltam, hanem amíg a varázslónk velünk volt. Betölthetetlen űrt hagyott maga után, de csodálatos szelleme örökké élni fog.

Bátyuram

Ungvári István: - Huszon évvel ezelőtt, Gyuri megkért, hogy segítsek neki. Rendezni fogja a Nyomorultak című musical-t és mivel az egyik szerepet (Thenardier) ő maga fogja játszani, lennék-e oly jó "öccseura" hogy a kettőzést bevállalva a próbákon én vagyok, s ő tud a "nagy egésszel" foglalkozni. (Jelzem 50-50 százalékban játszottuk...sőt az utolsót és az utolsó utáni koncert-előadást is átengedte! Nagy szó! Bizony!) Aztán teltek-múltak a próbák és előadások, s én persze beleadva apait-anyait még meg is szerettem(nagyon!) ezt a szerepet...Na, szóval...teltek-múltak a "dolgok" és ezenközben az én legjobb Barátném( Glegyák Eszter) is többször látta...mindkettőnkkel... s kijelentette, hogy: "Gyuri sokkal jobb! Mert te túl fiatal vagy és egyébként is neki több a megéltsége, tapasztalata, rutinja stb....." - vagy valami ilyesmi. Vérig sértődtem.... Aztán....Megint "teltek-múltak" és egyszer csak újra elém került az előadás felvétele és rá kellett jöjjek, hogy Eszternek igaza volt. A szerep Gyurié volt. Akkor is. Most is. Én - ifjú tanoncként - bár pontosan, de a bizonyos "megéltség" nélkül sertepertéltem a "waterlói hős" szerepében. S, hogy miért írom ide mindezt? Azért, mert Korcsmáros György még akkor is, úgy is Ember, Tanár, Mentor és Barát volt amikor egyszerűen csak leszarhatott volna. Nem tette. Glegyák Eszternek igaza volt. De a "legnagyobb igaza" Gyurinak volt. Általában.(s az idők előrehaladtával kiderül/t/, hogy mindig) Nagyon szerettem Őt. Menjen békével.