Az öldöklés istene a Kisfaludy Teremben a Győri Nemzeti Színházban

Színházigazgatóként egy hete debütált Bakos-Kiss Gábor társulatának első bemutatójával, Goldoni Mirandolina című vígjátékával. A formabontó előadással nemcsak letette a névjegyét, de berúgta az ajtót. Színészként bemutatója volt a Nemzeti Színházban Szabó Magda Az ajtó című drámájában, szombaton pedig már rendezőként mutatkozik be a Kisfaludy Teremben, ahol Az öldöklés istenét viszi színre. A történetben két ismeretlen házaspár – a képen balról jobbra Sárközi József–Szina Kinga, Agócs Judit–Ungvári István – egy játszótéri konfliktust próbál elrendezni. A szülők sem jobbak a gyerekeknél, beszélgetésük leleplezi azt a kispolgári álszentséget, amely mély gyökerekkel kapaszkodik társadalmunk viszonyrendszerébe.

A pályázatban is szerepelt a darab

– Két héten belül három bemutató más-más művészi minőségben. Vegyük sorba a premiereket.

– A legfontosabb, hogy Győrben megtörtént az első bemutató szeptember 25-én. Vladimir Antont olyan előadás rendezésére kértem fel, amit ha bárhova elvinnénk Európában vagy a világban, arra azt mondják, hogy nagyon jó színház. És mindezt úgy tegye, hogy ne a szűk értelemben vett szakmának szóljon, hanem a közönségnek. A másik kérésem az volt felé, hogy egy társulatépítő folyamatnak az első tégláját is tegye le a próbaidőszakkal. Ezeket ő úgy teljesítette, hogy közben emberi és szakmai barátság lett a közös munkából. Ami a Nemzeti Színházban bemutatott darabot illeti, az a furcsán-kurtán alakuló előző évadnak a hozadéka. A kinevezésem idején indult a próbaidőszak, aztán az félbemaradt, végül Gyulán, majd a Nemzeti Színházban bemutattuk. Szabó Magda története egy gyönyörű epikus mű, amiben értelemszerűen nem a Főorvoson – akit játszom – van a fókusz, hanem Emerencen és az Írónőn. Két fantasztikus színésznő – Udvaros Dorottya és Söptei Andrea – csodálatos szerepalkotása. Az öldöklés istene, amiben rendezői minőségben veszek részt, számomra nagyon kedves darab. Yasmina Reza írásait nagy elfogultsággal szeretem, az igazgatói pályázatomba is beleírtam, hogy ezt a darabot megcsinálom, mert ezzel mint művész le tudom tenni azt a névjegyet az asztalra, hogy ez Bakos-Kiss Gábor mint rendező.

zsigerekig hatoló feszültség

– Az öldöklés istene ikonikus mű, elhíresült belőle Roman Polanski filmje és több színházi bemutató. Rendezett már két darabot Rezától – Egy élet háromszor, Művészet –, miért jó az ő írásaiból színházat csinálni?

– Elfogult vagyok Yasmina Rezával, aki Franciaországban született magyar származású zsidó írónő. Amikor az ember elkezdi olvasni, beleszeret az újabb és újabb írásaiba, most épp a nemrégiben magyar fordításban is megjelent, Babilon című regényébe zsongtam bele. Az öldöklés istene egy banális helyzetből úgy bomlik ki, mintha közben nem történne semmi, de mégis zsigerekig hatoló egymásnak feszülések lesznek. A mai modern színjátszásban újra, egyre inkább előtérbe kerül, amikor nem értelmileg, hanem érzelmileg próbál hatni, nem feltétlenül az agyra, inkább a szívre kezd el dolgozni. Ennek egy további vetülete, amit Grotovsky csinált vagy Eugenio Barba csinál ma, hogy spirituális történetté formálják a játékot. Egyre nagyobb a létjogosultsága annak, hogy ne csak verbálisan domináljanak az előadások, hanem nonverbálisan is. Az öldöklés istenében realista akciók tömkelege van, de egész előadás alatt egyfolytában arra törekszünk, hogy a mögöttes dolgokat is megmutassuk, ami a két szó közötti időben történik. Egy szoba a történet helyszíne, az alapsztori mellett káposztahéjszerűen szedegetünk lefelé leveleket és ezáltal egyre keményebb szavak kerülnek a felszínre.

Remek szövegek

– A társulat vezető színészei­re – Agócs Judit, Szina Kinga, Sárközi József, Ungvári István – bízta a szerepeket, gondolom, feszes és pontos játékot vár tőlük a rendező…

– Egy nagyon finom határvonalon mozog az a típusú színjátszás, amit Reza szövegei megkövetelnek, mert bár a Kisfaludy Teremben vagyunk, mégis egyfajta filmes létezést kíván a darab. A szöveg remek, a dialógusok hétköznapiak, és úgy szórakoztat, hogy közben görbe tükröt tart. Adott négy nagyszerű színész, akikkel remekül lehet együtt alkotni. Vegytiszta képlet ez. Elkezdődik egy realista történet és hömpölyög az előadás, amíg zsigerileg eljutunk a legmélyebb belső szintekig. Olyan világban élünk, ahol mindenki folyamatosan igyekszik a legelegánsabb arcát mutatni és közben persze emberek vagyunk roppant egyszerű problémákkal és gyarlóságokkal. Ezt a nagyon mai életérzést, az instant és trendi világot igyekszünk lebontani az előadás során. És persze a végére is jut egy kis koktélcseresznye, mint utolsó fricska ennek a furcsán változó világnak.