A doktor bácsira emlékezünk-Nyolc évvel ezelőtt hunyt el dr. Bognár István csornai gyermekorvos

Néhány napja múlt nyolc éve, hogy dr. Bognár István csornai gyermekorvos rendelőjének ajtaja végleg bezárult kis betegei előtt. A doktor bácsi nem önként hagyta magára pácienseit és szüleiket, szörnyű autóbalesetben vesztette életét. Dr. Bognár István csaknem ötven éven keresztül praktizált. Csornán nem volt és még ma sincs olyan család, amelyikhez ne lett volna köze Bognár doktornak. 

Dr. Bognár Istvánra emlékezünk

Óriási szaktudással, szeretettel és tisztelettel fordult a gyerekekhez, akik nagyon szerették őt és egyáltalán nem féltek, amikor rendelőjébe beléptek. Dr. Bognár István, noha jóval túl volt már a nyugdíjkorhatáron, tele volt tervekkel. Számolgatta, hány évre elegendő, a munkájához szükséges kreditponttal rendelkezik. Váratlan és tragikus halála nem csak vér szerinti családjának volt hatalmas veszteség, hanem a közösségnek, a városnak, az egészségügynek is. 

1971  decemberében érkezett a rábaközi városba és haláláig aktívan dolgozott. Amikor 2010-ben megkapta a Csorna Szolgálatáért kitüntetést, azt mondta, "életfogytig tartó gyógyításra vagyok ítélve". (Kisalföld, 2010. július 15.) Így lett, hiszen azon a 2016-os, október végi hétfőn délután még meglátogatta betegeit, aztán autóba ült és Kapuvárra tartott. 

A gyógyítás évtizedei alatt több mint tízezer kisgyerek fordult meg rendelőjében. Akik ismerték Bognár doktort, tudják, hogy nem túlzás: minden betegére emlékezett. Jó részük nevére, születési évére, lakcímére, a testvérekre is, sőt, a rokoni kapcsolatokkal is tisztában volt. "Nem tudatosan jegyzem meg az adatokat. Ez adottság" – magyarázta 2010-ben.

2016. októberében a 85-ös főúton, Veszkény térségében egy mezőgazdasági vontatónak hajtott és életét vesztette.

2014. októberében vehette át aranydiplomáját, akkor interjút készített vele a Kisalföld. A beszélgetéssel emlékezünk a doktor bácsira.

Dr. Bognár István-Aranyos ötvenes lett a generációk gyerekorvosa

- Ötven éve van a pályán, gyorsan elment ez az öt évtized?

- Úgy érzem, elég gyorsan. 1971. december 1-jén érkeztem Csornára. Túl voltam a pályakezdés nehézségein, a gyakornoki éveken és megkezdtem az önálló praxist. A negyvenharmadik esztendőm telik ezek szerint. 

- Nem is gondolt rá soha, hogy elhagyja a várost? 

- Voltak ilyen gondolataim, de a páciensek észrevették ezt és maradásra bírtak. Nem engedték, hogy itt hagyjam őket, igaz, olyan nagyon nem is akartam menni. 

- Milyen lehetőségei lettek volna? 

- Tatán lehettem volna városi főorvos, dolgozhattam volna egy gyermekotthonban is, valamint Kapuváron is közel álltam a városi főorvossághoz. Utóbbi azért csábított, mivel Kapuvárt is szeretem, ott jártam gimnáziumba. 

- Nem bánta meg soha, hogy maradt Csornán? 

- Egyáltalán nem, hiszen nem szakadtam el a gyerekektől, a választott hivatásomtól. 

- Tudom, hogy egykori betegei ragaszkodnak a doktor úrhoz, sőt, már az unokáikat hozzák a rendelőjébe. 

- Nagy öröm az, amikor a síró, félénk apróságot azzal nyugtatja az anyuka, vagy éppen a nagymama, hogy valamikor őt is a doktor bácsi gyógyította. 

- Ezek szerint érzi az emberek szeretetét. 

- Feltétlenül. Ha nem így lenne, talán nem is maradtam volna Csornán. 

- Gondolt már a nyugdíjra? 

- Az egészségem megfelelő, az alkalmassági vizsgálatokon is mindent rendben találnak. Nem is érzem, hogy sok lenne. Ráadásul a hivatásomat szeretem, így nem jár még ezen az eszem. 

- És még ügyeletet is vállal. 

- Maximum kettőt havonta. 

- Amikor véget ér a rendelés, mivel piheni ki magát? 

- Leginkább a családdal vagyok, de szívesen lapozgatok szakmai folyóiratokat, szeretek tévét nézni, gyakran olvasok szépirodalmat. Ha kellemes az idő, kirándulok, nyáron pedig strandolni is szoktam. 

- Doktor úrnak egy unokája van. Őt ki gyógyítja? 

- Sopronban élnek, így saját orvosa van. Persze, ha baj van, előbb velem konzultálnak. 

- A napokban vette át az aranydiplomát, találkozott a csoporttársaival. Van még köztük, aki praktizál? 

- Bizony a legtöbben már nyugdíjban vannak, csodálkoztak is, hogy én dolgozom. Talán ketten-hárman vagyunk még aktívak. 

- Amikor 2010 nyarán a várostól kapott kitüntetés kapcsán beszélgettünk, újságolta, hogy 2015-ig már megszerezte a működéséhez szükséges szakmai pontokat. Most hogy áll a kreditekkel? 

- Azt hiszem, 2020-ig teljesítettem az elvártakat. De talán már nem is kell, hiszen betöltöm a hetvenötödik évemet. 

- Hogy tervezi, meddig lesz nyitva a rendelője? 

- Ha az egészségem engedi, 2020-ig biztosan. Volt már rá példa, hogy egy orvos nyolcvan fölött is praktizált. 

2010-ben a város önkormányzatától megkapta a Csorna Szolgálatáért Díjat. Akkor életéről, pályaválasztásáról is mesél a Kisalföldnek.

Életfogytig gyógyításra ítélve

Dr. Bognár István gyermekgyógyász nagy türelemmel fordul kis betegeihez és túl a hetvenen is hosszú távra tervez. Már most összegyűjtötte a működéséhez szükséges szakmai pontokat 2015-ig. - Úgy látszik, én életfogytig tartó gyógyításra vagyok ítélve. Nem bánom - mondta a Kisalföldnek. 

- Nem is tudom elképzelni az életemet a gyerekek nélkül. Mindenesetre nagyon nehéz lenne, ha bezárnák előttem a rendelő ajtaját - fogalmazott. Bognár doktor idén megkapta a „Csorna szolgálatáért” díjat, mellyel közel négy évtizedes munkáját ismerte el a város. Nem számolta ügyem, de úgy tartja, tízezernél is több apróság fordult meg az évek alatt rendelőjében. A városban valamennyi 1970 után születetthez biztosan volt valamilyen köze. 

A felvidéki Gútán nevelkedett, majd a Benes-dekrétumok értelmében pedagógus szüleinek távozniuk kellett Szlovákiából. Előbb Kapuvárra, majd Vitnyédre kerültek. Gimnazistaként döntötte el, hogy orvosnak tanul. Előbb a szülész-nőgyógyászattal, majd a belgyógyászattal kacérkodott, végül professzora hatására döntött a gyerekgyógyászat mellett. Az egyetem után a tatabányai, az esztergomi, aztán a kapuvári kórházban dolgozott. 1971. december elsején kezdte meg csornai praxisát. A harminckilenc év alatt természetesen sok minden változott, Bognár doktor elsősorban a rendelők felszereltségét, a technikai fejlődést említi. Egyvalami azonban maradt a kezdetektől: a doktor bácsi szerénysége, türelme, kedvessége, megnyugtató odafigyelése. Soha nem nézte és nem nézi ma sem az órát a rendelési idő végét várva. Bátran hívhatják akár hétvégén is az aggódó édesanyák. A szülőkkel is mindig megtalálja a megfelelő hangot. Voltak persze konfliktusok, érték kudarcok, de azt mondja: a lelkiismerete mindig tiszta maradt, mert legjobb tudása szerint tette a dolgát. 

- Nagyon fontos, hogy az orvos együttműködjön a szülőkkel. A gyerekek gyógyulása igencsak függ ettől is - vallja. - Úgy érzem, sikerült mindig szót értenünk egymással. És a gyerekekkel is. Sokszor előfordult, hogy a tizennyolcadik évüket betöltők sajnálkozva búcsúztak és mentek át a felnőtt körzeti orvoshoz. Nekem pedig jólesett a szeretetük, és azt hiszem, ez tartja igazán a pályáján a gyerekgyógyászt, ez az igazi elismerés. Előfordult persze, amikor a szülő nem volt elégedett velem, amikor bárhogy próbáltam is, nem tudtam segíteni. Olyankor a kritikákra sosem vágtam vissza, szerencsére csak ritkán volt ilyen. 

Dr. Bognár István nem csak szakmai tudásával vívja ki a helyiek elismerését. Betegeinek nemcsak szüleit, nagyszüleit ismeri, de fejében vannak az unokatestvérek, sőt, a távolabbi rokonok is, születési időponttal, lakcímmel együtt. - Ez valamilyen adottság, nem tudatosan jegyzem meg az adatokat - mondja. Túl a hetvenen sem fordul meg a fejében, hogy búcsút intsen a gyerekeknek. Tudat alatt talán az is benne van, hogy számítanak rá a szülők és szükség van rá. - Sokan kérdezik, hogyan bírom ennyi idősen a munkát. Ilyen fajta vagyok, nem esik nehezemre. Inkább azt lenne nehéz feldolgozni, ha nem jöhetnék mindennap a rendelésre - tette hozzá. A doktor úrnak többször lett volna lehetősége, hogy elhagyja Csornát. Ha eszébe is jutott esetleg a távozás, a szülők gyorsan lebeszélték róla. „A betegek marasztalása tartott itt mindig, tőlük nem tudtam szabadulni és nem is akartam” - jegyezte meg a Csornát majd negyven esztendeje szolgáló gyermekgyógyász.
 

A doktor bácsi 2016-ban elment és rendelője üres marad. Korábban, mint ahogyan tervezte és sokkal korábban annál, mint amire betegei számítottak. Türelme, szakmai tudása, szerénysége, a gyerekekhez fordulása, megnyugtató szavai hiányoznak az Egészségházból. Bognár doktor jellegzetes alakját, bajusza alatt elmormolt köszönését megőrzik emlékezetükben a csornaiak.