Győrben helyszíneltek - Gyilkos indulat kerítette hatalmába a több ember életét kioltó Donászi Aladárt

10 éve - Emlékadományok a rendszerváltásról 

Sikeresen zárult az Europeans, Európa digitális könyvtára, múzeuma és archívuma által indított soproni gyűjtés. Tárgyak, fotók és történetek gazdagították a rendszerváltás évének nagy digitális gyűjteményét. 

Szeged után a leghűségesebb városban verte fel sátrát az Europeana, hogy a Soproni Múzeummal karöltve begyűjtse a rendszerváltás évére jellemző személyes emlékeket. Hogy miért esett a szervezők választása Sopronra, az nyilvánvaló: az 1989-es Páneurópai Piknik gazdag emlékanyaggal gyarapíthatja a digitális gyűjteményt.Többkilónyi szögesdrót, határőrsapka, piknikes póló és rendezői igazolvány, távirat Nyers Rezsőtől, úttörőemlékek, papír ötvenforintos, rengeteg fotó - mutatja a digitalizásra váró kincseket Bertalan Nóra, a szervezők csapatának kommunikációs vezetője. Kedvence az egykori munkásőrnő táskája, ami el sem kophatott a használatban, mivel közbejött a rendszerváltás. 

A legtöbben az 1989-re jellemző politikai változások dokumentumaival jöttek az Europeana sátrába, de akadtak, akik saját életük momentumaival érkeztek. Így került az archívumba például az a fénykép, ami egy kétéves kislányt ábrázol az ausztriai kisváros kirakata előtt. Tulajdonosa akkor járt először a határ túloldalán, számára ez volt az emlék 1989-ből. Sokan ültek le az archívum munkatársaival beszélgetni, köztük például Bella Árpád, aki 1989. augusztus 19-én a Sopronpusztán ideiglenes megnyitott határkapunál szolgálatot teljesítő határőrök parancsnokaként a történelem fontos szereplőjévé vált. Volt is miről mesélnie...

- Az én kedvencem az a barna pokróc, ami egy Trabantból került elő. Keletnémetek érkeztek a kocsival Sopronpusztára 1989-ben, az autót hátrahagyva mentek Nyugatra. A takaró viszont túlélt mindent, s most mementójává válhatott a rendszerváltás évének. Külön érdekessége, hogy a mintája szögesdrótra emlékeztet - mutatja a különleges takarót Szabadhegyi Zita, a Soproni Múzeum munkatársa. Sokan úgy hozták emlékeiket a gyűjtésre, hogy fel is ajánlották azokat, de mivel az Europeana csak az archiválásra vállalkozott, ezeket a tárgyakat a múzeum vette át. 
Az Europeana magyarországi gyűjtése szeptember 5-6-án Budapesten zárul, egy héttel később pedig Berlinben ér véget az európai projekt. 
Szilágyi Csaba, az Europeana 1989 magyarországi projektmenedzsere elmondta: nagyon jó anyag érkezett be, a kollégái alig győzték az archiválást. Jellemzően egy-egy regisztráló több tárgyat is hozott, és a relikviákhoz történeteket is fűztek. Főleg a helyi politikai eseményekhez kapcsolódnak ezek az emlékek, mint a munkásőrség elleni tüntetés és a Páneurópai Piknik. A begyűjtött anyagot az elkövetkezendő hetekben dolgozzák fel, később az interneten térképen is megjelennek a földrajzi koordinátákkal is ellátott névre szóló emlékek. 

20 éve - Nem a győri szívcentrumra 

A kardiológiai szakmai kollégium és Kökény Mihály, valamint Lévai Katalin miniszterek támogatása sem volt elegendő ahhoz, hogy az Országos Egészségbiztosító Pénztár (OEP) finanszírozást biztosítson a győri szívkatéteres központ működéséhez. Az illetékesek döntése ezúttal csak Miskolcnak kedvezett. 

15 ezer ellátott

 A győri szívosztály jelenleg 40 ággyal - ebből hat intenzív - működik, s éves szinten mintegy 15 ezer ambuláns beteg ellátását biztosítja. Továbbfejlesztésként, a Kardiológiai Szakmai Kollégium 2002 év elején a Magyarországon jelenleg létező földrajzi, területi, aránytalanságok kiküszöbölésére Győr és Miskolc központtal hemodinamikai laboratóriumi központ létrehozását javasolta. 
A Petz Aladár Megyei Oktató Kórházban is rendelkezésre áll a több száz millió forintos labor megvalósításának anyagi háttere, „csupán” a betegek ellátásához szükséges társadalombiztosítási beavatkozás, finanszírozás hiányzik. Az intézményben biztosított a magas szinten működő kardiológiai, intenzív terápiás, érsebészeti és radiológiai háttér. A kardiológiai osztály vezetője, dr. Dézsi Csaba András eddig már több mint ötszáz szívkatéteres beavatkozást végzett a budapesti Semmelweis Egyetem Ér- és Szívsebészeti Klinika hemodinamikai laboratóriumában és jelenleg is hetente két napot fenn dolgozik. Egy éve orvos és szakképzett angiológiai laborasszisztens munkatársai is elkezdték már ugyanott tanulni a beavatkozást. A győri szakembereknek a végtagi erek katéteres vizsgálatában már évtizedes tapasztalatuk van. 

Két miniszter is kevés

A szívcentrum létrehozásáért pártállástól függetlenül a megyei politikusok is összefogtak, s közösen keresték meg Lévai Katalin akkori esélyegyenlőségi minisztert és Kökény Mihályt, az egészségügyi tárca vezetőjét. Az ő segítségüket kérték, hogy a szakmai kollégium döntése érvényre juthasson, s az egészségügyi pénztár fogadja be, a szakminisztérium pedig engedélyezze a győri hemodinamikai labor működését. Az esélyegyenlőség kialakítása a halálozások számának várhatóan jelentős csökkenése, a betegek jó életkörülményeinek megteremtése mellett a központ az egészségbiztosítónak is gazdaságosabb lenne, hiszen megtakaríthatja a páciensek utazási költségeit, és megyehatáron kívül élő pácienseket is elláthatnának itt. 

Csak a mi megyénk... 

Nemrég azonban megszületett a döntés, de ez Győrnek nem, csak Miskolcnak kedvezett. Dézsi főorvos nem vitatja, hogy a borsodi fővárosban is minden adott volt a szívcentrum működésének finanszírozásához, és az OEP-befogadásuk is teljesen indokolt, de ugyanez a helyzet a kisalföldi megyeszékhellyel is. A támogatás hiányában jelenleg 650 ezer ember biztonságos élethez való joga sérül, véli a szakember, hiszen ma Magyarországon már csak a Győr-Moson-Sopron megyében és vonzáskörzetében élőknek nem érhető el 90 kilométeres távolságban ez a szakellátás, így a csornai, soproni, mosonmagyaróvári és kapuvári kórházakból még körülményesebb a betegek szívkatéteres laborba történő biztonságos és gyors szállítása. Márpedig ebben az esetben az időfaktor rengeteget számít. A betegek budapesti szállítása naponta jelentős terhet ró a mentőszolgálatra is. 

A betegnek nem vigasz 

A Petz-kórház kardiológiai osztályát folyamatosan továbbfejlesztik, nemrég speciális ultrahangkészülékkel, a szubintenzív részleg új monitorrendszerének kiépítésével, két pacemakerbeültetést segítő eszközzel és új nővérhívó rendszerrel gazdagodtak. A gyógyítás tehát még hatékonyabban folyik tovább, s ígéretet kaptak arra, hogy a 2005-ös költségvetésből elképzelhető, hogy végre a győri szívcentrum működtetésére is jut támogatás. Csakhogy ez az infarktusos betegeknek, akiknek néhány perc késedelem az életükbe kerülhet, egyelőre nem jelent vigaszt... 

30 éve -„Gyilkos indulat kerített hatalmába” 

A furgonból kommandósok szálltak ki. Oldalukon napjaink egyik legmodernebb pisztolya, a Jerikó, kezükben tüzelésre készen Uzi géppisztolyok. A rács mögül előkászálódik egy magas férfi is, kezén bilincs, a rácsatolt „pórázt” markos rendőr szorítja. Donászi Aladár - Ősz Zsigmond rendőr főtörzsőrmester, egy budapesti egyetemista fiú és egy vadász gyilkosa - ilyen „díszkíséretben" érkezett meg tegnap reggel első gyilkosságának színhelyére. 

A Győri Vízmű és Fürdő Vállalatnál nyomozók népes csoportja várta a rabszállító autót, a vizsgálatot végző megyei rendőr-főkapitányság bűnügyi osztályának nyomozói helyszínelésre készültek, melynek során a közel három éve történt eseményeket rekonstruálták. A helyszínelést vezető Nyers Tibor őrnagytól, az életvédelmi alosztály vezetőjétől megtudtuk: a helyszíni rekonstrukció bizonyító erejű, megerősíti a szóbeli vallomás alapján készített jegyzőkönyvet, kiegészíti, pontosítja azt. A gyanúsított azonban nem kötelezhető arra, hogy ebben partner legyen. 

- Megértettem a jogaimra való figyelmeztetést, együtt kívánok működni a rendőrséggel - jelenti ki fennhangon Donászi az eseményt rögzítő videokamera előtt, körülötte kattognak a fényképezőgépek. Nyugodt hangon válaszolgat a helyszínelés vezetőjének, mintha csak egy mozifilmet mesélne el. Még az időjárásra is emlékszik, hasonló napfényes idő volt három éve. Mutatja, hova parkolt le a lopott Zsigulival, és az utca mely pontján várt az érkező pénzszállítmányra. Külsejét ekkorra már elmaszkírozta, parókában, álbajuszban, napszemüvegesen leste a forgalmat, övében a csőre töltött pisztollyal. Amikor a pénzszállítók megérkeztek, utánuk indult. 

- A portánál jártak, amikor beléptem. Levettem a napszemüveget, a portásnak valami olyasmit mondtam, hogy „a pénzügyre megyek, ismerem a járást”, és megállás nélkül továbbmentem. A lépcsőfordulóban vártam be a pénzszállítókat, ekkor már ismét rajtam volt a napszemüveg... A két pénzszállítót és a pénztárosnőt most rendőrök helyettesítik, mellükön számjelöli szerepüket. Donászi a lépcsőfordulóban hallotta, hogyan közelednek. Előhúzta pisztolyát és várt. 

- Elsőként a vállalat pénzszállítója és a pénztárosnő lépett át az üvegajtón. Rájuk fogtam a fegyvert, és azt kiabáltam: Letenni a táskákat! A férfi közel állt hozzám, megemelte a kezében tartott táskát. Úgy éreztem, hozzám akarja vágni, vagy hanyatt akar lökni vele. Kétszer lőttem, összeesett. A pénztárosnő földre dobta a kezében tartott táskát és sikoltozva elfutott a folyosón. Ez volt a szerencséje. Az üvegajtón ekkor lépett be Ősz Zsigmond, mindkét kezében táskával. 

- Zakóban volt, a kabát jobb szárnyát erőteljes mozdulattal hátralökte - mondta mikrofonba emlékeit Donászi Aladár. - Pisztoly volt az oldalán, majd egy pillanattal később már a kezében. Kétszer lőttem rá a nyaka és az öve közé, a mellére. Láttam a becsapódásokat, mindkétszer találtam. A lövésektől hátratántorodott és közben csőre töltött. Ismerem a fegyvereket, tudom, hogy elsütéskor a pisztoly jobbra rántja el a fegyvert tartó kezet. Amikor lőtt, én az ellenkező irányba mozdultam el, talán ezért nem talált el. Tűzpárbajt folytattunk a folyosón. A fegyvere kiürült, az enyémben elakadt a lőszer. Behátrált az egyik helyiségbe, megpróbált tárat cserélni. Mentem utána, és közben gyilkos indulat öntött el. Nagyon dühös voltam, amiért nem értette meg, hogy miről van szó, és a fegyverét használta. 

- Mit mondott neki? - kérdezte Nyers Tibor őrnagy. - Szó szerint nem emlékszem, de valami olyasmit, hogy a k... anyád, most megdöglesz! A földre löktem. Rugdosott, és megpróbált újratölteni. El kellett vennem tőle a fegyvert. A pisztolyommal a kezét ütöttem, aztán máshol is. Az idő azonban kevés volt, a pénzzel teli táskák a folyosón hevertek. A gyilkosnak eszébe jutott, miért is van itt. Magára hagyta hát a halálosan sebesült rendőrt, felmarkolt két táskát, és sietősen távozott. Az ajtón kilépve látta, hogy a másik pénzszállító felkel a földről, és fegyvert húz. Nem törődött vele, az autóhoz futott, bedobta a táskákat, indított, és nagy sebességgel kilőtt. A vízmű bejáratától utána küldött lövések nem tettek kárt benne... 

A gyilkos nyugodtan, visszafogottan és segítőkészen válaszolt a rendőrök kérdéseire, mintha nem is az általa elkövetett gyilkosságról, hanem egy régi hajókirándulásról mesélne baráti társaságban. Csak amikor arról beszélt, hogyan tüzelt áldozataira, akkor változott el kicsit a hangja, érzelem azonban ekkor sem látszott rajta. Nem így a vízmű pénztárosnőjének arcán. A hölgynek - aki érthetően nevének mellőzését kérte - nem kellett volna jelen lennie a helyszínelésnél. Ő azonban kérte a rendőröket: szeretné megnézni a támadót. 

- Miért volt kíváncsi Donászi Aladárra? - A megnyugvásomhoz kellett, hogy láthassam őt. Nagy sokk volt az életemben a támadás, az első lövések után történtekre nem is emlékszem. - Felismerte volna? - Az arcát elmaszkírozta, de az orra jellegzetes. A hangja is ugyanaz, igaz, akkor kiabált. 

- Azóta is ön a vállalat pénztárosa. Nem fél? 

- Nem. Az akkori támadás teljesen váratlanul ért bennünket, álmunkban sem gondoltunk rá. A mostani biztonsági intézkedések garantálják, hogy ez még egyszer nem fordulhat elő. 

- Milyen érzés volt a csőre töltött fegyverrel szembenézni? 

- A pisztolycső az arcommal volt egy magasságban, amikor a pénzkísérőre lőtt. Csak a villanásokra emlékszem. Soha nem fogom elfelejteni...