Gyász - Már az égiekkel táncol a szanyi Bokréta legendás atyja

• A Gyöngyösbokréta mozgalom egyik utolsó zászlótartója.
• Halála nagy vesztesége nemcsak a családjának, hanem falujának, közösségeinek, barátainak és kollégáinak is.
• Nagy tudással, bölcsességgel rendelkezett, mindent tudott a néptáncról, a hagyományőrzésről.
• "Öröm volt a társaságában lenni. Kedvessége, humora mindenkit megnyert" - mondta Lengyel Sándorné.

A Rábaköz kulturális közélete már soha nem lesz olyan, mint régen. 84 éves korában meghalt Töreki Imre táncpedagógus, néprajzkutató, Szany díszpolgára, a szanyi Bokréta Néptáncegyüttes volt vezetője. Ötvennégy éven át állt a csoport élén. Vasárnap délután hunyt el, csendesen. Gyászol a hazai néptáncos- társadalom. Kollégájukat, barátjukat, mesterüket, tanítójukat gyászolják a néptáncosok.

„Halála mindannyiunknak nagy veszteség” – mondta a csornai Lengyel Sándorné. És veszteség falujának is. – Töreki Imre, a tanár bácsi igen különleges ember, egy ikon volt. Olyan, amilyen szökőévente születik csak. Generációkat tanított, nekem is osztályfőnököm volt – emlékezett a Kisalföld kérésére Németh Gergely, Szany polgármestere.

– Igazi pedagógusegyéniség, aki könnyen szót értett a diákokkal. Mindenhez humorral közelített, de tudott komoly is lenni, ha arra volt szükség. Olyan tanáremberre emlékezünk, akitől a pofon is jólesett, és többet ért, mint bármilyen intő. És amit a falunak adott, az felbecsülhetetlen kincs. Ha ő nincs, akkor nincs hagyományőrzés, nincs néptánc és valószínűleg Bokréta sem lenne. Derűs volt, vidám, közvetlen, jó szándékú, bölcs és tájékozott. Sokat vesztettünk halálával, szegényebb lett a közösségünk. Töreki Imrét a csornai Pántlika együttes alapítóihoz, a Lengyel családhoz régi és mély barátság fűzte. Az együttes jubileumi műsorán még köszöntötte az ünneplőket.

– Nem gondoltam, hogy az utolsó ölelést kapom Imrétől, alig egy héttel ezelőtt. Megrendített a halálhíre, mert ugyan tudtuk, hogy beteg, a hír váratlanul ért. Nemcsak a Rábaköznek, hanem az egész magyar néptáncmozgalomnak meghatározó alakja volt. Nagyon értett ahhoz, amivel foglalkozott. Sokan fordultak hozzá szakmai kérdésekben, keresték, hogy tapasztalatokat szerezzenek.

Koreográfusoknak, oktatóknak, néptáncosoknak és mindenkinek segített, hiszen mindent tudott a hivatásról. Mi nemcsak egy kollégát, hanem egy jóbarátot is elvesztettünk, akinek víg kedélye minden nehézségen átsegített. Öröm volt a társaságában lenni. Kedvessége, humora mindenkit megnyert. Soha nem hallottam panaszkodni, megnyugtatóan tudta kezelni a problémákat.

Nagy szeretettel gondolunk rá – fogalmazta meg érzéseit Lengyel Sándorné. A fiatal táncoktatók, csoportvezetők sokat tanultak Töreki Imrétől, aki szívesen foglalkozott velük. Póczik Zoltán, a bogyoszlói Rábaköz Néptáncegyüttes vezetője egészen fiatalon találkozott vele.

– Először a szanyi és a bogyoszlói együttesek közös fellépésein találkoztunk, aztán később már mint csoportvezető gyakran lehettem a társaságában. Nagy tudású ember volt Imre bácsi, aki tudta, mit és miért csinál. Tökéletesen ismerte a táncok, a hagyományok hátterét is. Közvetlenségével, humorával megnyerte az embereket, erős közösséget hozott létre és a néptánc, a hagyományőrzés ügyét szolgálta.

Tanácsai, előadásai, a beszélgetések vagy az írásai mind meghatározóak nekünk, fiatalabbaknak. Ahogy a rengeteg történet is, amiket hallhattunk tőle. A Rábaköz legendás személyisége Töreki Imre, akinek életútja, szakmai pályája példa előttünk. Nagyon fog hiányozni – fejtette ki Póczik Zoltán.