Méhek gyilkoltak lovakat - Lovasok fejezték ki együttérzésüket az iváni tragédia miatt - videónkban megszólalt a lovak gazdája

Üres lószállítók sorakoztak Iván egyik takaros utcáján szinte végig szombaton délben, volt vagy hatvan belőle. Lovas barátok, ismerősök érkeztek az ország minden részéből, sőt Ausztriából is Pócza Alberthoz, hogy döbbenten osztozzanak a család fájdalmában három lovuk elvesztése és a többiek miatt érzett aggodalmukban. Mint megírtuk, közel három hete a szomszédságban lévő méhek megtámadták a békésen legelésző lovakat a karámban, s hárman nem élték túl a támadást, a faluban tragédiaként emlegetik az esetet.

A lovasok megrendülten tárgyalták a történteket, megnézték a helyszínt, a körülményeket, próbálták felfogni a felfoghatatlant, s hálát adtak azért, hogy Albert, akit aznap este életveszélyes állapotban láttak el az ügyeleten, köztük lehet. A látogatók eddig nem hallottak ilyen atrocitásról, méhtámadásról. Egyiküknek sem volt tapasztalata e téren, de mindenki belegondolt abba, milyen fájdalmas lenne, ha ez vele megtörténne, így mélyen át tudták érezni a család fájdalmát.

Pócza Albert a tragédia után videóban is megszólalt a kisalfold.hu-nak

A fiatal gazda azóta nem tud megnyugodni, hiszen a több mint száz méhcsalád ugyanott van most is. A méhek ezerfelé járnak az akácvirágra, aztán majd pár hónap múlva a közelben elterülő napraforgó táblákról fognak gyűjteni. Most is ugyanott vannak, a karámtól mindössze 20-30 méterre kezdődik a kaptársor, ami sűrű sorokban folytatódik a fák alatt. Annyi változás történt a támadás óta, hogy a méhész felhúzott egy vékony hálót az erdő szélére.

– mondta zaklatottan a helyszínen Pócza Albert.

–  A lovaim elvesztése olyan, mint ha a családtagjaimat vesztettem volna el. Kedvenc hátasom, Daily hat éves, nagyon ígéretes arab távló volt. Fele szabadidőmet vele töltöttem. Rengeteg munkám volt benne, havi szinten 6-700 kilométert lovagoltam vele. Versenyről versenyre jobban teljesített, mindenki csodálta – beszélt könnyeivel küszködve kedves lováról a gazda, aki mint mondta, az összejövetel célja a figyelemfelhívás, hogy senkivel se fordulhasson elő ilyen tragédia.

– Az szörnyű érzés, amikor az ember nem tud csinálni semmit. Nem a méhészek ellen vagyunk, én is nagyon szeretem a mézet, rengeteg mézet fogyasztok. Igaz azóta cukrot teszek a teámba, de megpróbálom ezt a traumát feldolgozni, és azt szeretném, hogy ez se állattal se emberrel ne fordulhasson elő többet, vagy legalábbis minimalizáljuk a kockázatát – jegyezte meg keserűen Albert, akinek a méhtámadást három lova élte túl, valamint az a négy, akik akkor szerencsére nem voltak otthon. – Azóta nagyon sokat olvasok a méhekről, a szokásaikról és azon jár az agyam, hogyan lehetne megelőzni további tragédiákat. Mint megtudtam, a méhészek fehér, vagy vajszínű, mindenképpen világos ruhát hordanak, mert a sötét szín irritálja a méheket. Azt figyeltem meg, hogy a világos színű lovaim sokkal kevesebb csípést kaptak, mint a sötétek, akik el is pusztultak – osztotta meg velünk keserű tapasztalatát Albert.