A 80 éve történt győri terrorbombázás mosonmagyaróvári áldozatainak emlékére

A 80 éve történt győri terrorbombázás mosonmagyaróvári áldozataira emlékezik ma a Hansági Múzeum. Martinschich Balázs történész-muzeológus kiemelte: az 1944. április 16-án megjelent Mosonvármegye hírlap hasábjai sejtették, hogy a legutóbbi szám megjelenése óta történt valami a háború menetében, de konkrétan nem írták meg az április 13-án Győrben lezajlott bombázások hírét. Mindössze egy mondat utalt a Budapest környéki angolszász repülők által végzett légitámadásokra. 

1944. április 13-án 11:50-től 12:05 percig három hullámban hajtottak végre légitámadást Győr ellen angolszász repülők. Több ezer romboló és gyújtó bombát szórtak a város ipari létesítményeire és munkásnegyedeire. A 15 perces támadás következtében több mint 500 ember életét vesztette és ezernél is többen megsebesültek. A bombázások mellett a repülőkből leadott géppuska tűznek is sokan estek áldozatul.

A történész rámutatott: a Mosonvármegye hasábjain 1944. április 20-án jelent meg egy köszönetnyilvánítás, amelyben Haász Róbert és felesége tudtul adták 19 éves fiúknak, Lászlónak halálhírét és temetését. Haász László műszaki tisztviselőként dolgozott Győrben, ahol az április 13-i terror bombázások áldozatául esett. Ő volt az első azonosított mosonmagyaróvári áldozata a győri eseményeknek. 

Újabb hír a Mosonvármegye hírlap 1944. április 27-i számában jelent meg, ahol két – szintén mosonmagyaróvári illetőségű – áldozatról tesznek említést. Az 54 éves vitéz Diós Károly és a 47 éves nedeczei Nedeczky Gyula vagongyári műszaki tisztviselők szintén az április 13-i győri terrorbombázás áldozatai között voltak. 

Amíg Haász László testét haza szállították és a mosoni temetőben helyezték örök nyugalomra, addig Diós Károly és Nedeczky Gyula szétroncsolt és felismerhetetlen testét a többi beazonosíthatatlan áldozattal együtt helyezték tömegsírba Győrben. A két idősebb áldozatot feleségeik, gyermekeik és kiterjedt rokonság gyászolta. Családjaik és a többi győri áldozat javára széleskörű gyűjtések indultak Mosonmagyaróváron és szerte a megyében.

– Bár az újságokban erről nem tettek említést, de tudott tény, hogy számos győri illetőségű család kiskorú gyermekeit, megóvandó az egyre gyakoribb légitámadások következményeitől az 1944. évi nyári időszakban Mosonmagyaróvár környéki falvakba küldte barátokhoz, rokonokhoz, ez által távol tartva őket a légitámadásoktól és a háború borzalmaitól – fűzte még hozzá a történész.