Sztorik, amik a legjobban megérintettek bennünket 2023-ban - Zsoltáros kísérletek

• Kisbolygó és győri utca is őrzi a nevét.
• Tudománnyal a képernyőkig, majd a Kossuth-díjig jutott Öveges József, aki a péri elemi iskolából, majd a győri bencésektől indult arra a tudománynépszerűsítő pályára, amelynek például Heki kutya is ikonikus alakja volt.
• Kísérletein egy nemzedék nőtt fel, és épp újra műsorára tűzte az M5, de vajon lesz-e mód hagyatékának győri darabját méltón feldolgozni?

Zsoltáros kísérletek

Természettudományos érdeklődésem mindig a papír és krétaporszagú tanárokon kapott gellert. Pár "lejtőn lefelé haladó test" definíció tartalmi visszaadása utáni kettest begyűjtve, a középiskolában le kellett mondjak arról, hogy ezen a területen bármi babér teremjen számomra. Ezért sem próbálkoztam a kiskamaszként elképzelt formatervezés vonallal.

Ám ebben a tükörben felértékelődik mindenki, aki nem így oktat: aki a világ csodáira rácsodálkoztatni akar és nem immunizálni. Talán első vendégek között voltam anno a Csodák Palotájában, és Öveges professzor kísérletei is mindig lekötöttek. Mészáros Péterrel jó pár éves ismeretség és barátság fűz egybe, aki nem sokkal azután hogy újságírója lettem a Kisalföldnek, elárulta, hogy a professzor hagyatékát rendezgeti. Azóta szőttük a tervet, hogy vajon mikor lesz alkalom arra, hogy ezt megmutassuk, szóba hozzuk, leleplezzük.

És az alkalom egyszer csak adta magát a Rómer jóvoltából. Együtt reménykedtünk naivan abban hogy ha elültetjük a gondolatot, hogy a városnak dolga lenne ezzel a hagyatékkal és Öveges győri szálaival, akkor talán valami elindul és méltó helyet kaphat egy interaktív formában az anyag. Kell ugye néha ábrándokat is kergetni, de legalábbis lehetséges kifutását festeni egy-egy ügynek, ki akar olyat írni, ami ma még hír, holnapra avitt, vagy irreleváns?

Kevés dolog jeleníthető meg olyan szépen képen, videón, mint a látványos kísérletek, tehát tudni lehetett, hogy ez a színes esemény nem marad fekete-fehér szöveg burkában, ez is motiváló számomra, nem rég kezdtem videókkal és vágással kacérkodni.

Lelkészi hátterem miatt egyértelműen imponál az is, hogy mind az eredeti kísérleteket bemutató Öveges, mind az aktuális prezentáló Péter hívő ember, aki amellett hogy játszik a teremtettség szabályaival a szórakozva oktatás jegyében – magát is teremtményként látja. Talán épp ez őrzi meg őket a materiális szakbarbárságtól, nem úgy élik meg a fizikai világ mindenféle manőverét mint akik maguk keze közé kapva játszanak vele, hanem inkább mintha vendégek lehetnének egy ismeretlen birodalomban, ahova annak gazdája engedte be őket felfedezni. Egyúttal segítik azt kiáltani bele a világba: az istenhívők nem szoros-garbós megszürkülő unalmas emberek, hanem olyanok, akik az erősségeiket igyekeznek kamatoztatni mások javára akár füsttel, tűzzel, lézerfénnyel.

Az utolsó zsoltár, a százötvenedik azt mondja, „Dicsérjétek az Urat!”, majd felsorol a zsoltáros egy rakat hangszert utalva arra: minden lehetséges eszközzel. Nyugodt szívvel merem mondani, hogy az említett két úr a maga eszköztárával megcselekedte azt, amire a zsoltár hív, miközben sokak életpályáját megalapozzák.