Szent István-ünnep Csornán - Varga Péter fociedző városi és megyei elismerést is kapott - fotók

Átadták a helyi kitüntetéseket és az egyházak képviselői megáldották az új kenyeret. Az ünnepi műsorban verset mondott Völcsey Anna, Tőkés Orsolya és Vízvári Beáta, a győri Nemzeti Színház zenekarának művészei koncerttel közreműködtek. Beszédet dr. Bónáné dr. Németh Katalin polgármester mondott.

A város képviselő-testülete Pro Csorna Emlékérem kitüntetést adományozott Kozma Csaba vendéglős vállalkozónak a településért végzett elkötelezett tevékenységéért. Csorna Szolgálatáért díjban részesült Pozsgai Zoltán Jenőné, a II. Rákóczi Ferenc katolikus iskola tanítója, Kovács Istvánné, a Hunyadi János Technikum igazgatója, Varga Péter, a csornai sportegyesület felnőtt labdarúgó csapatának volt edzője, dr. Gulyás Zoltán András nyugalmazott háziorvos, üzemorvos, Kovács-Bognár Barbara, a Szociális és Gyermekjóléti Központ esetmenedzsere, Szalainé dr. Németh Annamária, Csorna jegyzője.

- Minden magyar közösségben, akár az anyaországban, akár az elcsatolt területeken, legyen az kicsiny település, vagy akár nagyváros, emlékezünk az államalapításra és Szent István királyunkra, aki nemzetünket állammá szervezte. Megannyi nemes gondolat és még több méltatás hangzik el ezer meg ezer közméltóságtól ezen az ünnepen, de az összes gondolat együtt sem tudja méltatni eléggé azt a hatalmas államszervezési feladatot, amelyet Szent István királyunk elvégzett, aminek nyomán nemzetvezető királyból államférfivá lett. Államot hozott létre. A magyarok túlélésének, megmaradásának záloga. A semmiből életet teremtett egy nemzetnek, a kereszténység által. Felismerte az idők szavát, képes volt egy nemzet vezetőjeként cselekedeteit a változásokhoz igazítani úgy, hogy azzal nem csupán önmaga hasznára volt, hanem hazája érdekeit is messzemenőkig, hosszú évszázadokra biztosította. Új életet teremtett. A pogány hitvilágból nehéz belső harcok és küzdelmek, szigorú rendszabályok mellett szervezett közösséget, fogaskerekekként egymáshoz kapcsolódva, államalkotó részecskékből egy teljes államrendet alkotott.

- A kereszténység eszméjébe kapaszkodva, azt felhasználva átemelt bennünket, magyarokat évszázadokon, történelmi nehézségeken, háborúkon és belső viaskodásokon. Életet lehelt belénk, nem csupán keresztény hitével, de nemzetünk ősi összetartozásának erejébe vetett hitével is, melyek segítségével száz éve tépve is, tovább él nemzetünk, hazánk és államunk. Nem véletlen, hogy az új kenyér ünnepe is ma van. Egy pici búzaszem, mely önmagában még nem is él. Egy pici búzaszem, mely a földbe érve hazatér. Egy pici búzaszem, melyet megérlel az eső, a nap és a szél. Egy pici búzaszem, mely mindannyiunknak a mindennapi kenyér. Mi ez, ha nem a teremtés csodája? Nem élhetünk mindennapi kenyerünk nélkül, ahogy hittel imádkozva,  minden nap kérjük is. Ahogy nem élhetünk a hit kovásza nélkül, mely megindította a szent királyt és képessé tette oly nagy tettekre, melyhez hasonlókat rajta kívül mások nem cselekedtek az öt követő ezer évben sem.

- Egy pici búzaszem, az első szent király. Így kezdődött minden. A többi az Istenbe, a nemzetbe és önmagunkba vetett hitünkön múlik. Szent István király egész életútján hatalmas elszántsággal, ugyanakkor végtelen alázattal szolgálta nemzetét. Puritán jelleme és rendíthetetlen hite vezette munkásságban, ezért állhatott példaként a későbbi korok és a ma embere előtt egyaránt. Szent István király példája számunkra azt üzeni, hogy a tiszta hittel, meggyőződéssel végzett munkánk bármily nehéz és hálátlan feladatnak is tűnhet akkor, amikor végezzük, ha a hosszútávú, végső célt nem tévesztjük szem elől, nem lesz hiábavaló. Erőfeszítéseinket nem biztos, hogy minden kortársunk megérti, elfogadja, vagy helyesnek tartja, de nem szabad feladni. A fejlődés, a megmaradás csak kitartó, lelkiismeretes, őszinte meggyőződéssel végzett, komoly munkától várható. A nehézségek nem riaszthatnak el bennünket, ha tudjuk, hova akarjuk eljuttatni életünk munkájával azt egységet, azt a közösséget, melyet vezetünk. Szent István király maga is így cselekedett. Állhatatosan kitartott felvett keresztény hite mellett, felismerte, hogy csak e hitben van megmaradása nemzetünknek. Pedig a régi vallás hívei, a törzsek vezetői, a törzsfők, lófők, sőt, a köznép egy része sem kívánta a változást, az új vallást. Nem fogadta el a laza törzsszövetségből egy rendbe, egy államba szerveződés elkerülhetetlenségét. Nem ismerték el a változás szükségszerűségét. Szent István király azzal emelkedett népe és a többi vezető fölé, és a szentek sorába, hogy ezt felismerte és beterelte népét az új vallás, az államrend alá. Mi már tudjuk, hogy helyesen cselekedett. Felismerhetjük puszta létezésünkben is cselekedetei helyességét. István király tetteinek ereje éppen abban rejlett, hogy nélkülözött minden öncélúságot. Tetteivel a közösség érdekeit szolgálta. Mindezzel biztonságot, hitet, reményt és jövőt adott a fiatal nemzetnek, melyet példája és tanításai nyomán napjainkban már a lélekben nagy nemzetek között tartanak számon. Ezer év távlatából is gondoljunk tisztelettel és hálával Szent István királyra, az első búzaszemre, aki új irányt szabva a magyarok fejlődésének, lehetővé tette azt, hogy mi itt most megemlékezzünk róla. Vigyük tovább Szent István király történelmi hagyatékát és őrizzük meg nemzetünket az utókornak.