Két keréken Pannonhalmáról Lisszabonba - A bencés fiatalok példája bizonyítja, van értelme küzdeni a jóért! - videó, fotók

• Knáb András Benedeket, Nádudvary Csongort, Szép Leventét és két autós kísérőjüket, Beller Barnabást és Sötét Áront a sajtó képviselői fogadták az apátság előtt, majd a napközi imaóra keretében együtt mondtak hálát az útért és a gondviselés kegyelméért a bencés közösséggel.
• A zarándokokat Hortobágyi T. Cirill főapát áldotta meg.
• Útjuk során adományt gyűjtöttek a Bethesda gyermekkórháznak, megtapasztalták, hogy kisemberként hatással tudnak lenni a világra és megerősödtek abban, hogy igenis van értelme küzdeni a jóért.
• Pannonhalmáról Lisszabonba június 25-én indultak a fiatalok kerékpárral Hortobágyi T. Cirill főapát úti áldásával.
• Harminckilenc napig tartott az út, ami alatt 36 000 méter szintet teljesítettek.

Megvalósították a gyerekálomnak tűnt ötletet

– Knáb András, volt osztálytársam ötlete volt évekkel ezelőtt, hogy biciklivel menjünk a következő ifjúsági világtalálkozóra. Amikor ezt elhatároztuk, még nem tudtuk, hogy az idén Európa legtávolabbi csücskében lesz az esemény – mesélte néhány perccel a hazaérkezést követően a volt bencés diák, Nádudvari Csongor, aki az idén Siklóson tanított elsősöket, mellette hittan tanárnak tanul a Pécsi Hittudományi Főiskolán.

– Először gyerekálomnak gondoltam, hogy ekkora utat meg tudunk tenni, de aztán tavaly ősszel elhatároztuk, hogy elindulunk. Közben Levi is megtudta, hogy készülünk az útra, így januárban csatlakozott hozzánk. Februártól a szervezésről szóltak a napjaink. Útvonalat terveztünk, szállásokat, támogatókat gyűjtöttünk. Szent Márton hegyén tanultunk mindannyian, az ő példáját szerettük volna követni, ezért utunkkal egy olyan csoportra szerettük volna irányítani a figyelmet, amely a mindennapokban keveset kap belőle.

Gyűjtés a Bethesda Gyermekkórház javára

Levi édesanyja ötlete alapján a Bethesda Gyermekkórház javára gyűjtöttünk támogatást. Az adományozóknak hála, több, mint másfél millió forint gyűlt össze, jóval több, mint kitűzött célunk. Utunk során kolostorok, szerzetes közösségek fogadtak be, magyar családok hívtak vendégségbe, miután olvastak rólunk. Svájc és Franciaország határáig előre megvoltak a szállások, onnantól a Gondviselésre hagyatkoztunk.

Ez az élethelyzet is egy új perspektívát nyitott előttünk. Úgy indultunk el minden reggel, hogy nem tudtuk, hol fogadnak be bennünket éjszakára. Hála Istennek, ahova bekopogtattunk, nagyon sok helyen szívesen láttak bennünket és vacsorával vagy akár reggelivel kínáltak bennünket. – emlékezett vissza a Csongor.

Az El Caminón

Franciaországban a zarándokok ráléptek az El Caminóra, a Santiago de Compostelába vezető zarándokútra, így a zarándoklaton belül egy újabb zarándoklatot is végigcsináltak.

– Fatima is egy nagy lelki élmény volt számunkra, ahol végigjártuk a magyar keresztutat is, majd Lisszabonba augusztus 2-án egy órára érkeztünk Nagy éljenezéssel fogadtak bennünket a magyarok és áldást énekeltek nekünk – mesélt Csongor az élményeikről.

A fiatalok pár napot az ifjúsági világtalálkozón töltöttek, ahol másfél millió társukkal együtt ünnepeltek, Ferenc pápával is virrasztottak. Még idő kell az élmények feldolgozására, amit a hazafelé tartó háromnapos autóúton már el is kezdtek. Az autóban csak a zarándoklatról és a találkozó eseményeiről esett szó. Felemlegették a szép élményeket és a nehézségeket is.

Felelősségteljesebb élet

A zarándoklat az ima és elmélkedés aktív formája, amikor magadba nézel, hiszen olyan holtpontokat tapasztalsz meg, amit a hétköznapokban sosem. Kilépve a komfortzónádból más határokat látsz, tisztábban látod, miben kell még javulnod életed során – sorolta Csongor az út során kiérlelt gondolatait.

Úgy látják, az a példa, az a tett, amit ők véghez vittek, kovásszá is teheti őket kisebb és tágabb közösségeikben egyaránt. Csongor szerint a zarándoklat során felhívást kaptak egy felelősségteljesebb életre, de ez a felelősségvállalás nemcsak a saját életükre vonatkoztatható. Ahogy megfogalmazta: Mi most letekertük ezt a négyezer kilométert és ezzel hívtuk fel a figyelmet a zarándoklat lelkületére, a beteg gyerekek megsegítésére, így utunk egy kicsit misszióvá is alakult. Kicsike dolog ez, de talán tudtunk lendületet, reményt adni azoknak, akik megfáradtak, ellankadtak a jó szolgálatában. Talán máris picit jobb lett a világ. Megerősítettük, hogy igenis van értelme küzdeni a jóért!

Figyeltek saját lelki fejlődésükre

– Az adománygyűjtés mellett a saját lelki fejlődésünkre is oda szerettünk volna figyelni a túrán – árulta el Knáb András Benedek, aki jelenleg építészmérnöknek tanul. – Utólag úgy látom, hogy nagyon hasznos és tartalmas felkészülés volt az a 39 nap utazás az Ifjúsági Világtalálkozóra. Nagyon jó volt megérkezni az ottani pezsgésbe, de egy kicsit nehéz is volt felvenni a ritmust, a pörgést, ami ott fogadott bennünket.

A túra végére kristályosodott ki bennünk az egyik legfontosabb megállapítás: legyünk bátrak tenni a jót! Mi átlagos egyetemista hallgatók vagyunk, mégis belevágtunk ebbe az útba. Nagyon nagy öröm volt számunkra, amikor megtudtuk, hogy célba ért az adománygyűjtési akciónk. Ezúton is köszönjük mindazoknak, akik segítették a kórházat, és köszönjük az intézmény figyelmét és támogatását is.