Szombaton temetik Winkler Andrást Sopronban

Winkler András régi soproni család sarjaként 1942-ben Szombathelyen született. A Berzsenyi-gimnáziumban érettségizett, majd 1965-ben szerzett faipari mérnöki diplomát az Erdészeti és Faipari Egyetemen. Csaknem kilenc­éves üzemi gyakorlat után került az egyetem faipari mérnöki karára. 1979-ben védte meg kandidátusi, 1988-ban pedig az akadémiai doktori értekezését, amikor is egyetemi tanári kinevezést kapott. Húsz évig vett részt a kar, illetve az egyetem felső vezetésében, 1989-től 1997-ig, két cikluson át látta el a rektori teendőket. Ebben az időszakban rakták le a Nyugat-magyarországi Egyetem alapjait új szakok indításával.

Hosszú ideig volt az Erdészeti Kutatóintézetek Nemzetközi Szövetségének (IUFRO) tisztségviselője. Nekik köszönhetően a világ sok országába, minden földrészre eljutott, és elmondása szerint hihetetlenül sokat tanult. Számos külföldi egyetemen tartott előadásokat, szemináriumokat német és angol nyelven. Három egyetem tüntette ki doctor honoris causa címmel, 1996-ban Szent-Györgyi Albert-díjat, 2000-ben Széchenyi-díjat, 2021-ben pedig a Magyar Érdemrend középkeresztjének polgári tagozata kitüntetést kapott. Ez utóbbi díj apropóján beszélgettünk gazdag életútjáról, hivatásról, költészetről 2021 augusztusában. Az egészsége már akkor sem volt tökéletes, de a humora igen.

„Először megdöbbentem, aztán nagyon örültem, utána pedig már elhittem, hogy ez a kitüntetés 79 évesen tényleg jár nekem” – mondta. Arról is beszélt, hogy minden elismerésnek örült, de a legnagyobb kitüntetése a hallgatói szeretete. „Csodálatos érzés volt velük együtt lenni, sok mindent tudtam tanítani és mesélni nekik. A selmeci szellem végig elkísért az utamon, a hallgatók sokszor meghívtak a szakestélyeikre, többször elnökük is voltam. A kis verseim, szösszeneteim mellett számos nótát, például a faiparoshimnuszt írtam, amiket ma is énekelnek.”

Költőként több verseskötete megjelent, én is őrzöm dedikált példányait. Búcsúzásként álljon itt Maradék című kötetének egyik utolsó verse:

Válás

Ki fog érted / imádkozni, 
mikor menni / készülsz? 
Lelked szökik / a testedből, visszanéz / az égből. 
Sajnálja / a kedves fészket, 
ahol eddig / lakhatott, 
ha netán / még visszatérne, 
nyissál neki / ablakot.