A sötétség bugyrai

Pár hete volt hír arról, hogy brit szerkesztők nézték át Agatha Christie egyes műveit, és az írónő által 1920 és 1976 között írt regényekből a kiadó az érzéketlen, sértő, etnikai hovatartozásra utaló, illetve egyes karakterek külső leírását tartalmazó részeket vagy teljesen kiirtotta a szövegből, vagy pedig átdolgozta.

Teszem fel a kérdést, miért? Ki döntötte el, hogy erre szükség van? Csak nem olyanok, akik kirúgattak egy amerikai iskolaigazgatót, mert három háborgó szülő szerint „illetlen” képeket mutatott a hatodikosoknak? A képen nem más szerepelt, mint Michelangelo Dávid-szobra. A bigott és demagóg – nincsenek rájuk jobb szavak – szülők panasza szerint a szoborról készült képek meztelenséget ábrázolnak, így aztán nem is láthatják a gyerekeik.

Tényleg elképesztő az a pont, ahova a polkorrektség felé ve­zető úton jutottunk. Miközben sokan a liberalizmus eszméjét tűzték zászlajukra, igazából a többség csak addig elfogadó a másikkal szemben, amíg ugyanazon a véleményen van. Találtam is a témával kapcsolatban egy találó hozzászólást. Aki írta, ennél tökéletesebben nem is fogalmazhatta volna meg szerintem sokunk véleményét: „A maroknyi beszűkült ember egy ártalmatlan sorozat minden mondatában izzadva keresi a sértő és számukra nem polkorrekt elemeket, majd megtalálván azokat, kivont karddal vetik rá magukat mindenkire, akinek más véleménye van erről.”

Telitalálat, ugyanezt gondolom én is. A mai világban szinte mindenről csak feketén vagy fehéren tudunk gondolkozni, az átmenetek eltűntek, és a legfélelmetesebb az, hogy az internet a hangos kisebbség játszótere lett. Aki kicsit is gondolkozik, inkább csendben hallgat, mert a hülyeség élharcosai a sötétség legmélyebb bugyrában egyszerűen legyőzik őket a rutinjukkal...