Lelkesen tanulnak a kárpátaljai gyerekek Sopronban

– Csodálatos belegondolni, hogy ennyien összefogtunk és közös erővel létrehoztunk valami nagyon jót. Ezúton is szeretnénk megköszönni a támogatásokat és az önkéntes segítők munkáját. Most már bátran mondhatom, hogy szépen fejlődnek a ránk bízott gyerekek. Július 4-én kezdődött és augusztus 12-én zárul a hathetes nyári iskola, ennek keretében 25–30 kárpátaljai és ukrán menekült gyerekkel foglalkozunk. Nagyszerű csapatunk van, mintegy hatvan segítővel. Óriási öröm, hogy egy-egy itt töltött hét után több önkéntesünk „hosszabbít” és plusznapokat vállal. Ez mindent elmond arról, hogy mennyi élményt kapunk a gyerekektől – számolt be az eredményekről Márkus-Zalatnay Fruzsina.

A nyári iskola – ami azért kicsit olyan is, mint egy élménydús tábor – a menekült gyerekek beilleszkedését, szocializációját, nyelvtanulását segíti. A foglalkozásoknak a Hunyadi-iskola ad otthont, minden más – az ebédtől a fejlesztőjátékokon át a tanszerekig – soproni önkéntesek és közösségek magánadományából gyűlt össze. A csapatban vannak pedagógusok, pszichológusok, pedagógiai karon tanuló egyetemi hallgatók, önkéntes szolgálatukat végző gimnazisták, valamint olyanok, akiknek nincs tanári végzettségük, egyszerűen segítenek, amiben kell. A szervezeti kereteket az Alternatívák Alapítvány biztosítja. A tematikát és a foglalkozások rendszerét előzetesen kidolgozták, és felmérték a kicsik képességeit. A programot úgy állították össze, hogy a nyelvi felkészítés, képességfejlesztés és közösség­építés mellett játékra, mozgásra és közös élményekre is jusson idő.

– Négy ukrán tanulónk van, velük nyelvtanár foglalkozik. Gyorsan haladnak, érződik, hogy ők jártak iskolába. A többi gyerek kárpátaljai magyar, sok közöttük a kis falvakból, alulszocializált közegből érkező, hátrányos helyzetű, roma származású kisgyerek. A hat-nyolc éveseknek iskola előtti felkészítést tartunk. A kicsit nagyobbak alig vagy egyáltalán nem jártak iskolába, 9–12 évesen sem tudnak írni, olvasni, ezért az eredeti terv az volt, hogy nekik játékos formában készség- és képességfejlesztő foglalkozásokat szervezünk, hogy javítsuk a szocializációjukat. Viszont azt tapasztaltuk, hogy ebben az ingerdús környezetben hatalmas bennük az akarás, szeretnének megtanulni írni és olvasni, ezért egy alsós tanító és egy gyógypedagógus foglalkozik velük. Látványos a fejlődésük, annyira motiváltak, hogy házi feladatot is kértek. A tizenkét év felettiek már jártak valamennyit iskolába, ők kiscsoportban négy-öt önkéntes segítségével tanulnak, hogy legalább részben sikerüljön behozni a lemaradásukat – mond- ta Fruzsina. Hozzátette, nekik, felnőtteknek is nagy élmény a közösen eltöltött idő. Fantasztikus látni a gyerekek fejlődését és szemükben a csillogást.