Azt csinálja, amit szeret a Magyar Érdemrend lovagkeresztje elismeréssel kitüntetett Horváth Vilmos

– Korábban is kaptam már elismeréseket, Pro Turismo díjat, ami állami kitüntetés, Soprontól Civitas Fidelissima díjat, valamint több szakmai elismerést, de a lovagkeresztet egy életműdíjnak érzem. Nagy megtiszteltetés számomra, ami számvetésre is késztet – mondta a nemzeti ünnepünk alkalmából kitüntetett Horváth Vilmos, a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara turizmusért felelős alelnöke.

– Sok száz gratulációt kaptam, amelyek közül legértékesebbnek a kamarai munkatársaim, volt kollégáim és turisztikai szakmabeliek, valamint a soproni városvezetés és szülőfalum, Páli polgármesterének méltatását tartom, hiszen a gyökereim mindig fontosak voltak számomra. Családom, gyermekeim, volt kollégáim büszkeségét közös munkánk jutalmaként élem meg.

A sors nagy ajándéka

A kamarai elnök arról is beszélt, hogy igazi soproni lokálpatriótának vallja magát, bár nem itt született.

– Anyai nagyanyám Páli és környékének szülésznője volt, így az ő szerető kezei között jöttem világra. A sors nagy ajándékának tartom, hogy a turizmus lett az életpályám. Szüleim erdésznek szántak, de mivel édesapám és nagyapám nem léptek be a tsz-be, ez pedig nem volt jó ajánlólevél, ezért a sikeres felvételi döntést 1964-ben „magasabb rendű okokból” megváltoztatták és a Soproni Erdészeti Technikum helyett a Széchenyi-gimnáziumban kötöttem ki. Ott már csak a kísérleti idegenforgalmi osztályban volt hely, így kerültem a turizmus közelébe és ott kaptam a Maszek nevet.

Bejárta a világot

Azt mondja, sokszor eszébe jut, hogy a „jóakarói” milyen jót tettek vele. Noha szereti a természetet, az erdő helyett mostanra bejárhatta a világot.

– Emlékszem, gyerekkoromban, ha elmentünk a beledi vásárra, azt már egy nagy utazásnak éltem meg. Így pedig a világ több mint száz országába eljuthattam. Nem nyaralni szerettem, hanem mindig többet és mást látni. Az utazás megtanít elfogadni és értékelni más népek kultúráját, vallását. Nagy tanítómester – tette még hozzá.

Egyetlen munkahelye volt, a Kisalföld Volán, ahol a ranglétrát végigjárva és tanulva 42 évet szolgált.

– Itt neveztek Volán-Vilinek, amire én büszke voltam, és remélem, a cégem is. Sok tízezren emlékezhetnek a Kisalföld Volántourist országosan jó hírű kulturális körutazásaira, kitűnő idegenvezetők, Európát ismerő autóbusz-vezető kollégáink színvonalas szolgáltatásaira. Nagyon jó csapatot alkottunk – emlékezett a régi időkre.

A kamarai munkában is sok öröme telik

Cége megbecsülte, több szakmai szervezetbe meghívták, 1997-ben a megyei kamara soproni régióelnökének választották. Az önállóságát 2000-ben visszanyert, ma már 171 éves Soproni Kereskedelmi és Iparkamarában tavaly hetedik alkalommal újabb négy évre bizalmat kapott.

– Hitvallásom, hogy hideg fejjel, meleg szívvel és tiszta kézzel végzett szolgálattal lehet kiérdemelni a sokszoros bizalmat. Aktív éveim után a kamarában is jó közösségre találtam. Kitűnő munkatársak segítenek, hogy vállalt társadalmi szolgálatomat sikerrel lássam el, ebben is sok örömöm telik. Igyekszem Sopront az országos kamarában is méltóan képviselni, és mint turizmusért felelős alelnök még többet szeretnék tenni ezért a most padlóra került ágazatért, ami korábban a világgazdaság egyik legdinamikusabban fejlődő iparága volt.

A családról azt mondta: – A nejemmel 48 éve élünk szép házasságban, két szorgalmas gyermekünk és négy unokánk sok öröm forrása, akik szeretnek nálunk lenni, velünk utazni, amire én is vágyom még.