2024.09.10. 11:00
Ismét tűz pusztít a csernobili zárt övezetben - Öt éve jártunk a tiltott zónában
Ismét tűz ütött ki a kijevi régióhoz tartozó csernobili zónában, ahol már második napja csaknem négyszáz tűzoltó igyekszik megfékezni a lángokat - hozta nyilvánosságra hétfőn a Telegramon az ukrán katasztrófavédelmi szolgálat.
"A kijevi régióban folytatódik a nyílt területen keletkezett tűz elhárítása, jelenleg az ország különböző részeiből érkezett 399 tűzoltó 103 berendezéssel dolgozik a lángok megfékezésén" - írta a katasztrófavédelem. Hozzátette, hogy erdészeti gépeket, valamint buldózereket, traktorokat is bevontak az oltásba Csernobilban.
"Az erős szél miatt a tűz gyorsan terjed új területekre" - emelte ki a szolgálat. Viktorija Ruban, a katasztrófavédelem regionális részlegének szóvivője az Ukrajinszka Pravda hírportál kérdésére válaszolva tisztázta, hogy ismét a csernobili zónában ég a növényzet.
Ez egy új tűzfészek a csernobili zónában. Néhány napja már eloltották a tüzet
– magyarázta. Szeptember 3-án arról számoltak be, hogy a csernobili övezetben ég az erdő, a tűz körülbelül húsz hektárnyi területre terjedt ki.
Csernobil és a lángok
A csernobili tiltott zónában, ahol újra fellobbantak a lángok, mostanra több mint 2600 hektárnyi területet borított be a tűz, a radioaktív háttérsugárzás ugyanakkor a hatóságok szerint nem haladta meg a szokásos szintet.
Összehasonlítás: Csernobilban 2600 hektáron ég az erdő, a hétvégén Csönge és Kenyeri között közel 1000 hektáron volt tűz.
Tiltott zónában jártunk
Kollégánk öt évvel ezelőtt járt a tiltott zóna nagy részét.
Ködös reggelre ébredtünk október 24-én, a túra napján. Fél 8-kor találkoztunk egy hotel előtt, ahol már várt bennünket a busz, ami elvitt az 1986. április 26-án felrobbant csernobili erőműhöz. Ellenőriztek bennünket a névsoron, elmondták a „játékszabályokat”, majd körbeadtak egy papírt, amin az aláírásunkkal igazoljuk, hogy megértettük és elfogadjuk azokat.
A teljesség igénye nélkül:
- a zónában a nyílt levegőn tilos enni, inni, dohányozni.
- Eltűnni Alexander (az idegenvezetőnk) szeme elől, leülni a földre, lefeküdni a földre, megérinteni bármit, állatokat simogatni, bármilyen kézzel foghatót kivinni a zónából, és bizonyos helyeken fotózni.
- Ilyen volt az első két ellenőrzőpont, és a 4-es reaktor környéke, meg minden olyan helyszín, ahol feltűnhetnek az ott dolgozók. Például a katonák.
A rövid séta után a következő megálló Csernobil város táblája volt.
A következő helyszínnél, az elhagyatott óvodánál Alexander bevetette a doziméterét ahhoz, hogy elmagyarázza, miért nem hentereghetünk a földön.
Hátborzongató látványt nyújtottak a régi, rozsdás emeletes gyerekágyak, és az a sok játék és könyv, amit hátrahagytak az evakuáláskor. A nagy levelekben lepattogó falfesték, a több helyen beomló padló és a betontörmelékes folyosók azzal a sok vastag pókhálóval.
A 16 évet élt „mesterséges város,” Pripjaty határában szálltunk le újra a buszról. Miután beengedtek sem zötykölődtünk sokáig, hamar újra leszálltunk és megkezdtük a körülbelül egy-másfél órás sétánkat a városban, amit az erőmű dolgozóinak és azok családjának húztak fel egykoron. A lakosságot a baleset után két nappal mindössze két és fél óra alatt ürítették ki. Azt mondták nekik, hogy néhány nap múlva visszatérhetnek, így néhány ruhán és személyes tárgyon kívül mindent hátrahagytak. Ebből mára a fosztogatók miatt nem sok maradt.
