Eredményes a gazdák összefogása Győr-Moson-Sopronban

– A rendszerváltoztatás után a gazdák között is nagy volt a remény, de 1993 végére kiderült, hogy a kárpótlásoktól a földosztásokig semmi sem úgy alakult, ahogy azt várták, ezért határozták el, hogy alulról építkeznek – kezdte Németh Gergely.

– A gazdákat megosztotta a rendszerváltoztatás utáni három év, és bizony rá kellett jönni, hogy az összefogás az egyetlen út – mondta Németh Gergely Győr-Moson-Sopron vármegyei elnök. – Hogy az elképzelés helyálló, azt mutatja, hogy az országos szövetség (Magosz) a mai napig is 17 érdekképviseleti szövetségessel együtt az agrárkamara egyik zászlóvivője. Jelenleg tizenhat vármegyei alapszervezetünk van, tagjaink száma ezer feletti. Büszkék vagyunk az elmúlt években alakult fiatal gazda és gazdasszony gazdaköreinkre, a jövőt ők képviselik. 

A zsebszerződésektől az uniós csatlakozásig 

– Milyen volt az akkori gazdasági környezet? 

– A hazai kamatkörnyezet nagyon rossz volt, 20–30 százalékkal lehetett csak hitelt felvenni, de nem is volt mire hitelt felvenni. Emellett a nyugati végeken a liberalizálódott piacon a jobb módú osztrákok, németek vásárolták fel a földeket. Egy hektár földet 20–30 ezer forintért lehetett venni, nekik ez semmi sem volt, nekünk a tízezer forintos fizetések mellett rengeteg. Ahol strómanokat találtak, ott kiárusították a földeket. A zsebszerződések felszámolására tett kísérletek többé-kevésbé beváltották a reményeket, de azért még van mit tenni. Szerencsére azóta változott a világ, már nem tud- ják elvenni az életterünket. Az uniós csatlakozástól nem azt kaptuk, amit vártunk volna, sajnos az akkori Gyurcsány-kormány nem képviselte az érdekeinket. Nem fizették ki a földalapú támogatásokat, az ígéreteket nem tartották be. Nem titok, az uniónak piacnak kellettünk akkor is, és most is. Ennek ismeretében kell megkeresnünk a helyünket, elérni céljainkat. 

Támadások innét-onnét 

– Kérem, hogy adjon egy képet: mi a helyzet most a régió mezőgazdaságában? 

– A rendszerváltás után 30 évvel kialakultak azok a birtokviszonyok, amelyeknek ki kellett alakulnia. A hazai helyzet abban is speciális, hogy nálunk szocialista mintára alakított, „kényszerszövetkezetek” voltak, és a régióra is igaznak érzem: ahol ezeket felszámolták a kilencvenes években és újraosztották a földeket, én úgy látom, ott jobban működik a gazdálkodás. Ahol még megvan ez a fajta szövetkezés, ott sokszor harc folyik. 

– Melyek lehetnek a következő évek hangsúlyos feladatai? 

– Nekünk ár-érték arányban kell felvennünk a versenyt a Nyugattal. Kemény harc folyik, ezért is van szükség a Magoszra. Ha nem fogunk össze, a globális tőke eltipor minket. Ehhez megvannak a brüsszeli politikusaik, a mi kezünkben csak a demonstráció van. A termelési módszereket is támadások érik, kihívás a „sötétzöldek” felől érkező sok, szakmailag megalapozatlan elvárás, a fenntarthatóság jelszavával követelnek lehetetlen dolgokat. Nyugaton mostanában olyan is volt, hogy a gazdának kiengedték fanatikusok a marháit, mondván, ne tartsa bezárva őket, hadd éljenek szabadon. Nehéz erre mit mondani, amikor például Ukrajnában bezzeg lehet ketrecben tartani a tyúkokat. Ők így gazdaságilag versenyképesebbek. Az ukrán háború árnyékában azt kell kitalálnunk, hogyan tudunk fellépni a harmadik országból bejövő áruk ellen. 

Feladat a fiatalabb generáció kitanítása 

– Az ukrán háborúval, a pandémiával nehezebb évek jöttek a hazai gazdákra is. 

– Ez így van, pedig amíg az elmúlt években az ország keleti felét aszály sújtotta, addig nálunk jó termésátlagok voltak. A háború előtt abnormális árakból errefelé jól jöttünk ki, a termésátlagok, a terményárak jók voltak, a kamatkörnyezet jó volt, a Covidig lehetett nyereségesen termelni. Ám most erről nem lehet beszélni, a terményárak lent vannak, és bár csökkentek, de még mindig magasak az inputanyagok árai. Aki nagyon jól csinálja, az minimális nyereséget tud elérni, de kell a kormányzati segítség a fejlesztéshez, a beruházáshoz. Természetesen csak általánosságokban lehet beszélni, hiszen a föld minősége is befolyásoló tényező, milyen növényeket termel: van, ahol a 300 hektáros gazda sem él meg, máshol 20-30-50 hektáron is lehet gazdaságos a termelés. Közben megjelent a precíziós gazdálkodás, a digitalizáció. Tizenegy éve vagyok elnök, az egyik célom a fiatal generáció kinevelése. A generációváltás továbbra is nehézséget okoz, de szerencsére régiónkban sok a fiatal gazda. Most az a legfontosabb, hogy ők összefogjanak és továbbvigyék a szellemiségünket!