A COVID-19 még mindig jelentős veszteségeket okozhat a cégeknek, amelyek azonban csökkenthetők

• A pénzügyi és a kommunikációs szektorban ez az összeg az 580 millió forintot is elérheti – derül ki egy nemrég készült magyar tanulmányból.
• Az egészséggazdasági elemzés szerint azonban a cégek elkerülhetik, de legalábbis jelentősen enyhíthetik ezt a veszteséget, ha költséghatékony intézkedésekkel bővítik a járványügyi ajánlások szerinti foglalkozás-egészségügyi tevékenységüket.

A COVID-19 pandémia véget ért ugyan, de a koronavírus-járvány 2023 novemberéig világszerte összesen csaknem 772 millió megbetegedést és mintegy 7 millió halálesetet okozott.2 Az olyan fertőző betegségek, mint a COVID-19 a gazdasági növekedés lassulását és a termelékenység csökkenését eredményezik.3 Nem csupán makro, hanem mikroszinten is.

Annak érdekében, hogy COVID-19 hatását a vállalatokra pontosabban meg lehessen becsülni, Dózsa Csaba László, Tóth Melanie Éva és Cseh Borbála egészséggazdasági elemzők kidolgoztak egy hatásszámítási modellt. Ennek segítségével főleg a nagyobb munkáltatók és különösen a kritikus infrastruktúrát működtető gazdasági ágazatokba tartozó cégek vezetői könnyen el tudják végezni a kalkulációt arról, hogy számukra milyen költséget jelenthet a COVID-19-ben megbetegedett munkavállalók számának növekedése.

Az elemzők számításai szerint – amit a medicalonline.hu egészségügyi portálon publikált tanulmányban ismertetnek részletesen – a nettó vállalati költségek* az 1000 főt foglalkoztató vállalkozások esetében éves szinten elérhetik a 370,5 millió forintot, a társadalmi költségek** pedig megközelíthetik az 540 millió forintot.1 A nettó vállalati költségeket három verzióban is kiszámolták, hasonlóan 1000 fős szervezetre vonatkozóan. A humán ágazatok és közigazgatás esetében ez az összeg 137 millió forintnak adódott, a pénzügyi és kommunikációs szektorban azonban elérhette az 580 millió forintot.

Ugyanezek a cégek mindazonáltal jelentősen enyhíthetik veszteségeiket, és nem utolsósorban még nagyobb összegű társadalmi hasznot remélhetnek, ha a súlyos lefolyású betegség kockázatának fennállása esetében, annak lehetséges megelőzésére időben megteszik a megfelelő intézkedéseket – mutatnak rá a szerzők. Az egy főre jutó potenciális megtakarítás minimum 250 ezer forint, de a 7-8 millió forintot is elérheti, a betegség súlyosságától függően. Az elkerülhető halálozást és az így el nem veszített GDP-t is figyelembe véve egy legalább 1000 munkavállalót foglalkoztató vállalatnál összességében megközelítheti a 1,5 milliárd forintot a súlyos lefolyású COVID-19 eseteknek és következményeiknek megelőzésével elérhető társadalmi haszon.

A hatásszámításokból egyértelműen látható az is, hogy egy közepesen nagy vállalkozás nagyjából 50 millió forintos befektetéssel körülbelül 220 millió forint összegű potenciálisan felmerülő kárt előzhet meg egy-egy járványos időszakban. A társadalmi haszon még nagyobb, megközelítheti a 430 millió forintot. A kiindulási modellhez használt, nemzetgazdasági átlagot tükröző vállalatoknál az egy súlyos megbetegedésre jutó elkerült veszteség 1,6 millió forintot, az elnyerhető társadalmi haszon pedig 2,6 millió forintot tett ki. Ha a kórházi kezelést több hónapig elhúzódó rokkantsági időszak követi járadékfizetéssel, akkor mind az elkerülhető vállalati költség, mind az elnyerhető társadalmi haszon ennek többszöröse lehet, kalkulációik szerint 12,7, illetve 25,3 millió forint.

Az egészséggazdasági elemzés szerint tehát a COVID-19-ből fakadó céges veszteség elkerülhető, de legalábbis jelentősen enyhíthető lehet, ha a vállalatok költséghatékony intézkedésekkel bővítik a járványügyi ajánlások szerinti foglalkozás-egészségügyi tevékenységüket.

*A céges oldalon felmerülő költségek nagyobb része a betegszabadság igénybevételéből, kisebb mértékben a munkáltatók által betegszabadság idejére fizetendő munkabérből (a távolléti díj 70%-a) ered. Nagyobb súllyal került be a számításba az úgynevezett termelékenységi veszteség, amelyet alapszinten a dolgozók havi bruttó bérköltségéből számolnak. Ezt a termelékenységi index-szel, ami a vizsgált ágazatokban (humánszolgáltatási, kereskedelmi, ipari, banki, pénzügyi) 1,5-3,0-as szorzó között alakul, felfelé tovább lehet súlyozni.

(A termelékenységi index azt fejezi ki, hogy az adott nemzetgazdasági ágazatban dolgozó a bruttó bérének átlagban hányszorosát termeli meg egy adott év alatt.)