Alakor búzát vetettek a tatai a Malomkertben

Az alakor korunk újrafelfedezett búzája, mely egyike az emberiség első gabonáinak. A búza nemzetségének valamennyi tagja a vad alakorból vezethető le, vagyis ebből fejlődött ki később az összes ma termesztett gabonafaj. A Kárpát-medencébe nyolcezer évvel ezelőtt bekerült pelyvás búzafaj a római korig általánosan elterjedt volt. Az idők során a ma általánosan termesztett nagyobb hozamú, de jóval magasabb agrikultúrát és gondoskodást igénylő, könnyen csépelhető, közönséges vagy vetési búza fokozatosan kiszorította az alakort. Hazánkban egészen a XIX. századig kisebb területeken még előfordult, ezt követően azonban eltűnt a termesztésből. Változatai Dél- Európában és Anatóliában a XX. század második feléig még szórványosan megtalálhatók voltak, legtovább Erdély, Korond környékén fordult elő. 

Az alakor, mint az ősi kultúrák újrafelfedezett kenyérnövénye, magas fehérje-, alacsony szénhidráttartalmánál, értékes aminosav- és gazdag mikroelem-összetételénél fogva a reformkonyha ideális gabonája lehet, amiből liszt, pékáru, tészta, vagy akár sör is készülhet. Előnyös termesztési tulajdonságai: talajjal és klímával szembeni igénytelensége, gyomelnyomó képessége, szárszilárdsága, kórokozókkal és kártevőkkel szembeni nagyfokú rezisztenciája lehetővé teszik vegyszermentes termesztését. Az alakor terméshozama viszonylag alacsony, ezért a nagyipari gabonatermesztés mellőzi. Ennek ellenére az ősbúza kiváló termesztési tulajdonságokkal bír: soha nem keresztezték más növénnyel, így különösen ellenálló a kártevőkkel szemben, a legrosszabb minőségű talajon is megél, bírja a szélsőséges időjárási viszonyokat, s mindenféle gyomnövényt kiirt, elnyom maga körül. Ősszel és tavasszal egyaránt vethető. 

Czumpf Attila agrármérnök, humánökológus a búzavetés kapcsán elmondta: – Az alakor tanít minket és nem szereti, ha nagy a felhajtás körülötte, így nem kíván különös talaj-előkészítést. Az ősi technikát követve először is a talaj felszínét megtisztítjuk, majd ásóvillával fellazítjuk a talajt, vigyázva, hogy abban minél több nedvesség maradjon. Karácsony táján már nagyon szép, sarjadó vetést láthatunk, ha lesz rajta hó, akkor hó alatt pihen, de ha nem, akkor is ki fogja bírni tavaszig és utána már nőhet tovább, remélhetőleg nyáron pedig learatjuk és kenyeret is sütünk majd belőle. 
Az alakor 2018-ban bekerült, a Tata Települési Értéktárba. Az agrárminiszter 2022-ben Szarvasgedei alakor néven pedig állami elismerésben részesítette az egyetlen magyar Attrakció tájfajtából nemesített alakor búza fajtát. Így válik az alakor nemcsak a nemesítés számára fontos genetikai forrássá, de a mezőgazdasági kultúránk és a reformélelmezés számára is jelentős helyi és országos értékünkké. 

Michl József polgármester a Malomkertben úgy nyilatkozott: – Hálás köszönet a Természetes Életmód Alapítványnak, Czumpf Attilának és Labanc Györgyinek, hiszen az alakorról tőlük tanulhatunk, és nagy szerepet játszanak abban, hogy a környéken már sokan ismerik az alakor búzát és a belőle készült termékeket. Ennek a vetésnek az a célja, hogy ez a kicsi terület például arra szolgáljon az ide látogatóknak, a gyerekeknek, hogy megismerjék, hogyan is jut el a kenyér az asztalunkra, és hogy ennek az útnak milyen állomásai vannak. 

Forrás: tata.hu