Pontosság a munkában, bűvészet a színpadon - Kamionok és vasúti szerelvények irányításában is profi Major Péter, az Audi logisztikusa

Major Péter, az Audi logisztikai munkatársa a Széchenyi István Egyetemen szerzett diplomát nemzetközi tanulmányok szakon. A végzést követően került a gyárba, sok társához hasonlóan, ajánlás alapján.

– Egy ismerősöm hívta fel a figyelmemet az álláslehetőségre, amire jelentkeztem. Az interjún sikerült megfelelnem jövendő munkaadóm elvárásainak, így éppen tíz évvel ezelőtt, 2013 májusában kezdtem el dolgozni a gyárban – tekintett vissza a kezdetekre.

A belépését követő első időszakban az Audihoz érkező kamionok irányítása volt a feladata, s hogy azt minél hatékonyabban láthassa el, igyekezett bővíteni szakmai ismereteit.

– Mivel a főiskolán nem ezt tanultam, OKJ-s képzésre jelentkeztem, és elvégeztem a nemzetközi szállítmányozási tanfolyamot. Az elméleti ismeretek megszerzése segítette napi tevékenységemet, ami elég szerteágazónak bizonyult – tette hozzá a fiatal szakember. – A belépésemet követően elsődlegesen az érkező kamionokat kellett a megadott prioritások szerint a megfelelő lerakóhelyekre irányítani. Ehhez kapcsolódóan elvégeztük az elővámolást (a tényleges vámolást külön csapat intézi), az egyéb adminisztrációs teendők ellátását, az Elektronikus Közbeszerzési Rendszerbe (EKR) történő rögzítést, a sofőrök regisztrációs számának ellenőrzését, majd a szállítmányokat a fuvarlevél és szállítólevelek alapján küldtük a belépési pontokra. Folyamatos műszakban dolgoztunk, kétszer tizenkét óra után járt két szabadnap, és hetente két alkalommal éjszakai műszakot teljesítettünk. A mi felelősségünk volt, hogy a megfelelő áru a megfelelő helyre, a megfelelő időben érkezzen. Ez így elsőre talán nem hangzik túl bonyolultnak, de aki járt már a gyártótelephelyünkön, az tudja, több portáról, sok épületről és nagyon nagy területről beszélünk, ahol bizony nem könnyű eligazodni annak, aki először érkezik ide. A 2010-es évek első felében még főként német és magyar teherautó-vezetők jöttek, de később egyre több nemzet képviselőit segítettük, hová is vigyék a szállítmányt, akik között nem mindenki beszélt németül vagy angolul. Arra is volt példa, hogy a sofőr csak a cirill betűket ismerte, így számára különösen nehéz volt az eligazodás. Ehhez még hozzáteszem, hogy műszakonként 200–250 emberről beszélünk, akiket eligazítottunk. A gyár dinamikus fejlődését mutatja, hogy amikor én kezdtem, ezt a logisztikai feladatot másodmagammal láttam el, ma már egy műszakban négy munkatárs végzi a munkát.

A kamionok irányításával eltöltött időszak fontos változása volt, hogy 2016-ban átadták az Audi új logisztikai központját a győri ipari parkban, a kamionok fogadása azóta is ott történik. De nemcsak a vállalat, hanem Major Péter életében is történt változás.

– A karosszériaelemek kiszállításának felfutása miatt jelentősen megnőtt az Audinál a vasúti szállítás volumene. Ezért ezen a területen is több dolgozóra volt szükség, én pedig szerettem volna a logisztikai munkának ezzel a részével is megismerkedni – mondta el a váltás okairól Major Péter. – Sikeresen pályáztam egy pozícióra, így 2018-tól vasúti irányítással foglalkozom. Az a felelősségem, hogy a bejövő és kimenő vasúti forgalom a műszakom ideje alatt zökkenőmentes legyen. A bejövő vagonokat az előírt időrendben kell eljuttatnunk a számukra kijelölt csarnokhoz. A kimenő szerelvényeket is mi állítjuk össze és indítjuk el Németország felé. Naponta két érkező és két induló szerelvényt kezelünk általában, a gyárba sokféle alkatrész jön befelé, tőlünk kész autók, karosszériák, göngyölegek távoznak. Az utóbbi időben ehhez még a kiszállított akkumulátorok társultak. Emellett mi koordináljuk vagonok javíttatását, amit itt helyben végeznek a szakemberek.

A napi feladatok mellett szakmai kihívást jelent a vállalaton belül futó fejlesztési projektekben való közreműködés. Major Péternek ezen a területen is jutott feladat.

A vasútirányítási munkát a cégnél a RAIL-rendszer segíti, ennek fejlesztésében vettem részt. Ezért két évig rugalmas munkaidőben dolgoztam, így volt lehetőségem a rendszer bevezetését és felfuttatását támogatni, a projekten belül főként a menetrendtervezéssel foglalkoztam. A program lezárulása után kerültem vissza a megszokott műszakrendbe.

A közutakon szabadon mozgó teherjárművekkel szemben a vasúti szerelvények rögzített síneken közlekednek, így a laikus azt gondolná, utóbbiak irányítása egyszerűbb feladat. A szakember szerint ez koránt sincs így.

– A vasúti szerelvények esetében ugyan kötött pályán mozgunk, de a koordináció komplexebb feladat, szerteágazóbb tudást igényel – adott tájékoztatást Major Péter. – Míg a kamionoknál csak egy rendszer szerint irányítunk, a vasútnál több adatra kell figyelnünk, több alprogramot kezelünk párhuzamosan. A vagonok többféle árut nagyobb mennyiségben szállítanak, mint a kamionok, összetettebb a rakomány szerkezete, így nehezebb is megfelelő pontossággal kezelni. Annak idején azért is jelentkeztem erre a területre, mert szakmai kihívásnak, előrelépésnek éreztem. Nagyobb a felelősség is a vasúton, több döntést kell meghozni.

Major Péter nemcsak a munkahelyén, az élet más területein is keresi a kihívásokat, próbál előbbre lépni. Jó néhány éve elkötelezte magát a bűvészet, annak is a mentalista ága mellett. Az utóbbi időben megszaporodtak a felkérések a bemutatókra, így azt vallja, több is ez már, mint hobbi, inkább egyfajta szerelemből vállalt másodállás.

– A bűvésztrükkökkel, mit sokan mások, én is gyermekkoromban ismerkedtem meg – mesélte az első szárnypróbálgatásokról. – Rodolfó varázsdobozát kaptam meg a szüleimtől, és megtanultam húsz-harminc trükköt, amelyekkel a családot, a barátokat szórakoztattam. Kamaszkoromban még ahhoz is jól jöttek ezek a kis praktikák, hogy a lányokkal ismerkedjek, felkeltsem az érdeklődésüket, szóval a bűvészettel csajozni is lehetett. Aztán egy időre félretettem a „varázspálcát” és csak később, úgy huszonhárom-huszonnégy éves korom körül vettem elő újra, és kezdtem igazán komolyan foglalkozni ezzel a tevékenységgel. Egy Európa-bajnokságról készült videót néztem meg, és örömmel nyugtáztam, hogy ilyen produkciót én is tudnék csinálni, hiszen felismertem a bemutató logikáját.

A bűvészet fogalmán belül többféle irány létezik, Péter egy igazán különleges válfaja mellett kötelezte el magát.

A klasszikus bűvészethez tartozóan vannak kártyatrükkök, kézügyességi, logikai trükkök, vannak illuzionisták, akik például embereket tüntetnek el vagy fűrészelnek ketté, és van a mentalizmus, ami az én műfajom. A mentalizmus azt jelenti, a színpadon megteremtem annak a lehetőségét, hogy befolyásoljam a nézőt, hatással vagyok a közönség soraiban helyet foglalók gondolataira, előre megjósolom, miket fognak választani. Mindehhez sokféle eszközt használok, és a létszám nagyságrendjéhez illeszkedő előadásokat tartok. A csak néhány fős közönséget kártyatrükkökkel, mikromágiával szórakoztatom, míg más trükköket láthat egy harminc-negyven fős társaság, és megint más az, ha egy nagyszabású színpadi show-műsorra kerül sor. Az előadások ideje is változó, a fél órától egészen a másfél óráig terjedhet. De mindegy, milyen közeget szórakoztatok, a precizitás az egyik legfontosabb követelmény, hiszen ez az, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy a néző még csak ne is sejtse, valójában mi történik vele és körülötte. Különösen nagy élmény, ha gyerekek előtt léphetek fel. Óvodáskoromban történt velem, hogy a csoportunkba egy bűvész érkezett, aki éppen az én „fülem mögül” varázsolta elő a kendőjét. Így magam is megtapasztaltam, milyen csodát élnek át az apróságok egy-egy ilyen alkalommal, milyen nagy hatással lehetek rájuk. Száz százalékot kell nyújtani nekik is, ugyanúgy, mint a felnőtteknek. A műsorok mindig igazodnak a befogadókhoz, igyekszem az előadás arculatát az adott társaságra szabni, konstruálni egy kerettörténetet, amelybe belehelyezem az egymáshoz is kapcsolódó, általában hat-hét perces műsorelemeket. De van tizenöt perces számom is. És persze nagyon fontos, hogy a humor valamilyen formában mindig megjelenjen a műsorban.

A bűvészettel kapcsolatban a kívülállók többségében megfogalmazódik a kérdés: hogyan születnek meg a különböző trükkök, hogyan lehet rájönni a titokra? Major Péter ebben a kérdésben is adott eligazítást.

– A legtöbb bűvész – így én is – kártyatrükkökkel kezdi a pályafutását. Gyermekkoromban ebből jó párat megtanultam és autodidakta módon próbáltam az alapeseteket továbbfejleszteni, színesíteni. Aztán jöttek az egyéb eszközöket igénylő „varázslatok”. Minél több metódus, eljárás van a fejemben, annál könnyebben jövök rá egy még általam nem ismert mutatvány nyitjára. A trükkök elsajátításának egyik és nehezebb útja tehát, hogy ellesem, kitalálom, hogy csinálják azt, amit másoktól – videón, interneten vagy egy előadáson – látok, és azt a magam képére formálom. A másik lehetőség a szemináriumokon, oktatásokon való részvétel, amelyek épp arra szolgálnak, hogy a résztvevőket megismertessék az adott trükk kivitelezésének módjával, az ahhoz szükséges eszközökkel.

Major Péter május 21-én hölgysegítőjével, Németh Alexandrával együtt egy versenyen is megmérettette magát. Ezen egy szigorú szabályokkal meghatározott színpadi előadással vettek részt. A szám nyolc és fél perces volt, melyet három különböző metódusból állítottak össze, hogy a szakértő zsűrinek és a résztvevőknek bemutassák.

– A verseny lebonyolítása profi volt, nagyon jó hangulat uralkodott a végéig – számolt be az eseményről Major Péter. – Neves vendégelőadók léptek fel, talán a leghíresebb a 2018-as kártyabűvész-világbajnok, Bill Cheung volt. Ő tartott egy egész napos szemináriumot is, emellett workshopon és kellékvásáron is részt vehettünk. Helyezést sajnos nem értünk el, tehát a legjobb három közé nem kerültünk be, viszont az előadás után a szakmai zsűri két tagja is odajött beszélgetni. Igazán jóleső érzés volt hallani, hogy a műsorunkban bemutatott három mutatványból kettőről nem tudták megmondani, hogyan is csináltam. Ezt bátran elkönyvelhetjük szakmai elismerésnek, még akkor is, ha ők arra hivatkoztak, hogy nem mentalista számokhoz vannak szokva. A szakmai zsűri egyik tagja pedig „a legelegánsabb előadásnak” nyilvánította a versenyszámunkat, ami azért megsimogatta a lelkemet, és azt üzeni, érdemes folytatni a munkát, továbbra is szórakoztatni a közönséget.