Kivédhető lenne a porvihar - A győri mérnök gépe megállíthatná a talajpusztulást

Mind gyakrabban kerül elő ugyanaz a kifejezés: „talajpusztulás”. De mit is jelent ez? A talajeróziót a víz és a szél romboló hatása okozza, de a jelenleg alkalmazott földművelési gyakorlat váltja ki a talajszerkezet leépítésével. A legnagyobb probléma a talajok folyamatos humuszvesztése. Pedig fontos a szerepe a talajrészecskék „összeragasztásában”, a művelt réteg vízkapacitásának fenntartásában. A talajforgatás – szántás, tárcsázás – miatt azonban a föld kiszárad, a humusztőke szegényedik, szerkezete romlik, a felső réteg túlságosan laza lesz. Növényborítás vagy mulcstakaró nélküli területen egy szelesebb időszakban pedig tovább szárad a talaj. Aztán ha jön egy légáram, felkapja, és kialakul a porvihar.

Léteznek olyan földművelő technológiák – és hozzá már gépek, eszközök –, amelyek úgy képesek a szántóföldi művelést elvégezni, hogy a talaj nem erodálódik, így por sincs, amit a viharos szél akár az autóutakra sodorhatna. A győri Enyingi Tibor mérnök-biológus fejlesztésében elkészült ilyen talajművelő gép, majdnem pontosan egy éve mutattuk be. 

– Globális környezeti probléma a szántókon a helytelen földművelés nyomán kialakuló káros talajtömörödés, valamint a talajok szervesanyag-tartalmának csökkenése – mondta a Kisalföldnek Enyingi Tibor. – A TerraSyst talajművelő géppel megszüntethető a tömörödés, a gyökérstruktúrák a tartós humuszképződés forrásaivá válnak. A tarló és szármaradványok a talajfelszínen, illetve a felszínközeli néhány centis rétegben maradnak, így szolgálják a humusz újraépülését. A gép a talaj rétegrendjén nem változtat, ezért az évek során a szármaradványok szervesanyag-­bázisán kialakul egy jobb talajstruktúra. A javuló talajállapot, a folyamatosan megújuló felszíni szerves anyag ellenállóvá teszi a talajt az erózióval szemben. Meggyőződésem, hogy az iparszerű mezőgazdaságot természetszerűvé kell alakítani, méghozzá nagyon sürgősen. 

Léteznek más hasonló technológiák is, a legismertebb és elterjedtebb ezek közül a „no-­till”, amit már több országban alkalmaznak a gazdák. Ennek lényege, hogy szántás nélkül, a takarónövényzetet meghagyva vetik el a magokat. A takarónövény segít a talaj vízmegtartásában. Mivel a felső növényréteget nem távolítják el, ezeken a területeken nem alakulnak ki porviharok sem. 

– Jó megoldás lehet a mulcsolás is, vagy egyéb talajtakaró módszerek. Sajnos nagy szerepet játszik a talaj eróziójában az erdősávok kivágása is, ezeket szintén pótolni kellene – mondja Enyingi Tibor. 

Hatalmas követőtáborral a pusztakovácsi Berend Ferenc mondható a no-till technológia hazai nagykövetének. 

– Magyarországon én vagyok az egyetlen, aki ezt gazdasági méretben használom – nyilatkozta a Somogyi Hírlapnak Berend Ferenc, aki Somogyvár és Vityapuszta környékén, 700 hektáron termeszt kalászosokat, kukoricát, napraforgót, olajretket, homoki babot. 2011 óta gazdálkodik önállóan, 2017-ben kezdett kísérletezni a nem műveléses gazdálkodással. 2019-ben már teljesen átállt a talaj pusztulását megállító és regenerálódását segítő művelésre, amely a talaj vízmegtartását is elősegíti. 

– Rengeteg gépi órát és energiát megspórolunk azzal, hogy csupán vetőgépet használunk. Kilencméteres szélességben művelünk, aminek köszönhetően a termőterület csupán negyedét tapossuk. A taposott területet talajtakaró növényekkel lazítjuk – magyarázta a gazdálkodó, aki húsmarhákat is tart. 

– A kiszámíthatatlan, károkat okozó vadakkal ellentétben a marhák csupán egy-két napig tapossák ugyanazt a szakaszt, folyamatosan változtatjuk a legelőjüket. A nyálukban lévő enzimek serkentik a talajéletet, a vizeletük nitrogénnel látja el a takarónövények gyökérzetét, és gondosan trágyáznak. Az állatok legeltetésével a vízigényük napi 1800 literrel, a bálaigényük pedig tizedére csökken – sorolta az előnyöket az agrár­mérnök, aki bízik benne, hogy a közeljövőben többen is átállnak erre a művelési módra.