Hétvégi tűnődések (2024/04-13.)

Hőmérsékleti rekordokat döntve – a tavaszt megelőzve – robbant be az áprilisi nyár. Mintha tréfát űzne velünk az időjárás: szinte a végletek közt csapong. A szokatlan és gyors változás(okat) az egészéges szervezet sem tudja mindig követni. Pedig a változékonyság emberségünk sajátossága, hiszen – többek között - hasonló módon váltogatja bennünk egymást öröm és bánat, kétség és bizonyosság is…

A körülöttünk, velünk és bennünk zajló események könnyen megzavarhatnak. Igaz, a bizalom egyébként is törékeny valóság, ha sérül csak nagyon nehezen építhető fel ismét ember és ember között. A csalódottság érzése akár hosszútávon is képes sebet ejteni…

Amikor nagypénteken Jézus sírjának bejáratára ráhengerítették a zárókövet, az apostolok szomorú fájdalommal és csalódottsággal a szívükben maradtak együtt Jeruzsálemben. Úgy érezték - minden csodája és tanítása ellenére -, Mesterük ugyanúgy meghalt, mint bármelyik másik keresztre feszített „közönséges” ember. A szomorú gyász idején teljességgel logikátlannak tűnt, hogy akinek holttestét három nappal korábban sírkamrába zárták, egyszer csak ott álljon előttük, mintha mi sem történt volna. Ezért aztán joggal hihették, hogy szellemet látnak, amikor feltámadását követően valóban megjelent közöttük (vö.Lk.24/37-43.).

Vélt vagy valós „igazságaink” könnyen szertefoszlanak. Így bizonyosságunk is gyakran meginoghat. Az apostolok is hasonlóan éreztek, gondolkodtak. Kézzel fogható tapasztalásra volt szükségük, hogy leomoljanak előttük a (meg)szokás és a kétség falai. Mélyen emberi késztetés ez. Jézus tisztában volt ezzel, ezért fizikai jelét adta az életnek: a szemük láttára evett…

Vívódásaink és kilátástalanságunk idején bennünket is meglátogat az Úr. Jelet küld. Elénk tárja átszúrt oldalát és sebes kézfejét, felidézi előttünk kereszten vívott haláltusáját. A feltámadott élő Jézus – minden materiális racionalitással szemben - bizonyítja, hogy a szenvedésből és a hűséggel kiállt megpróbáltatásokból remény születik, mely a lélek éjszakáját – legyen bármilyen sötét is – végül a hajnal világosságával oszlatja el…