Adventi tűnődések I. (2023/12-04.)

Viharos szél, hideg eső, pár órás fagyos napsütés követték egymást váltakozva a mögöttünk hagyott héten. Aprócska ízelítőt is kaptunk a télből. Az égen sötét hófelhők tornyosultak, aztán a hideg mintha megenyhült volna és nagy pelyhekben hullani kezdett a hó. A puha, fehér pamacsok pillanatok alatt mindent betakartak. Majd, ahogy jött, hirtelen el is illant az égi áldás. Mintha az időjárás jelezne, a mindennapi szürkeségből így akarna kiemelni bennünket. Hiszen a „legemberesebb” hónap első, hószagú hétvégéjét követően már a rorátés hajnalok köszöntenek ránk. Vasárnap lángra lobban az adventi várakozás első gyertyája…

Az evangélium virrasztó éberségre, szüntelen imádságra int. Igaz, az érző ember ég felé sóhajtott fohászai mostanság a békét áhítják a leginkább. Pedig a békétlenség – amelyben élünk - aligha szülhet békességet. Ezért az előttünk álló időszak különös feladata, hogy a hétköznapi taposómalmunkból ráleljünk a békesség útjára, és eljussunk Betlehembe. Útközben a rorátés hajnalok reménykeltő bizonyosságával a zsebünkben – fénysugarakra, régen feledett ízekre, illatokra lelve – napról napra, kicsit önmagunkra is rátalálhatunk. Készen a jóra, elfogadva mindazt, amit Isten készített nekünk…

Ezek után pedig nézzünk önmagunkban! Annyi mindent csinálunk rosszul, itt a legfőbb ideje, hogy elinduljunk a jóság útján is. Virraszt a lélek, hogy meglássa urát, aki közeledik hozzá. Éberen és nyitottan - a békesség mellett - a jóságra és a szeretetre. Így lesz hiteles az út, melyre vállalkozunk. Ugyanis az a jó, amit másokkal szeretetből teszünk, örökre megmarad, azok a szavak, melyeket szeretetből mondunk, erőt adnak másoknak… A jósággal teljes szív pedig képes lehet a békességszerzésre is…

A szeretet legyőzi a csüggedést, ahogy a világosság a sötétséget. Ezért, amikor egyre rövidülnek a napok és csak nő a sötét órák száma, a hajnali fagyos hidegbe várakozó reménységgel énekli bele az egyház: „rorate coeli…” azaz „harmatozzatok egek…” Ugyan még nehéz köd üli meg a hajnalt, azonban reményt keltően hasít a sötét, ködös pirkadatba az evangéliumi figyelmeztetés: „Virrasszatok szüntelenül és imádkozzatok...”