2020.06.24. 20:24
Meseszerű felvételek: farkasokkal táncol, őzgidákkal teázik a kajárpéci fotós
Nehéz kitűnni a fotósok végtelen sorából, főként hazai pályáról, nemzetközi színtéren. Edl Szilvia kajárpéci fotós munkáira azért figyeltek fel, mert nem akármilyen fotóalanyokkal dolgozik, igazán különleges helyszíneken. Farkaskutyák, őzgida, ölyv pózol a portrékon, a ruhák és a kellékek is varázslatos, meseszerű hangulatot kölcsönöznek munkáinak.
Fotó: EDL SZILVIA
– Több mint tíz évvel ezelőtt találkoztunk először egy nyári táborban. Már akkor komoly érdeklődést mutatott a fotózás iránt. Mi volt a kezdeti cél és hova sikerült azóta eljutnia?
– Gyerekkoromtól fogva szerettem fotózni, az első fényképezőgépemet magam vettem a kis zsebpénzemből. Kerestem a lehetőségeket a tanulásra, így kerültem például abba a táborba is, ahol találkoztunk. Pillák Istvántól nagyon sokat tanultam. A kezdeti célom az volt, hogy minél jobb fotókat tudjak készíteni a természetről, István tanfolyamán viszont nagyon megszerettem a portréfotózást is. Innen jött a gyermek- és családfotózás, az esküvőfotózásba pedig baráti felkérések útján csöppentem bele.
Ki kell tűnni a tömegből
– Ahhoz, hogy valaki ki tudjon tűnni a rengeteg családi fotó közül, olyat kell alkotnia, ami szakít a hagyományokkal vagy éppen az aktuális trendekkel. Mekkora kockázat van ebben?
– Ma már nem nehéz hozzájutni egy profi géphez, de a műszaki áruházak tudást nem adnak a fényképezőgéphez. Sokan ennek ellenére belevágnak a fotózásba, és egymástól ellesett pózokkal, kellékekkel árulják a szolgáltatást. Nem én vagyok az egyetlen fotós, aki nem szimpatizál azzal a jelenséggel, amikor egy, addig a fotózáshoz semmit sem konyító illető vásárol egy gépet és azzal a lendülettel át is keresztelkedik a közösségi médiában „photographyvá”. Ez nem szakmai féltékenység, ezt csak úgy lehet hosszú távon, sikeresen művelni, ha az ember nagyon sokat tanul, nagyon sokat gyakorol és kellő alázattal van a szakma iránt. Na ez az, amit ezeknél a „photographyknál” egyáltalán nem látok. Természetesen én is elkezdtem valahol, de tapasztalat nélkül elrontani valakinek például a nagy napját, felelőtlenség. Tíz éve fotózok hivatásszerűen és el tudom magam helyezni a fotóspalettán. Ismerem a hiányosságaimat és igyekszem ezeket fejleszteni. Éppen emiatt próbálok most olyan elemeket behozni a fotózásba, amik feltűnést keltenek, kitűnnek a tömegből és megakad az emberek szeme rajtuk. Nekem már az is eredmény, ha a fotókat pörgetve az én fotóimnál megállnak és tíz másodpercnél tovább időznek felettük – az, hogy nemzetközi fotósoldalakról kaptam elismerést, engem is meglepett.
– Ezeken túlmenően a fotóalanyok részéről is jelentkezett igény a változtatásra? Keresik a különlegességeket?
– Nagyon sokat inspirálódom különféle oldalakról, több orosz fotós munkáját is nyomon követem. Oroszországban viszont olyan tájak vannak, amelyekkel nehéz felvenni a versenyt, náluk láttam többször medvés fotókat, amik nagyon megtetszettek. Egyre erősödött bennem a vágy, hogy én is készítsek állatos fotókat, de nehezen jutottam olyan állathoz, amely két másodpercnél tovább maradna a fotón. Ugyanakkor nagy szükségem is volt valami új, izgalmas kihívásra, ami olyan inspirációt, lendületet ad, ami miatt már a fotózás előtti napon nem tudok aludni, annyira izgulok. Szükségem van ezekre, hogy beinduljon a kreativitásom és ne unjam meg saját magam; szeretem, amikor folyamatosan jár az agyam, ez ad számomra húzóerőt. Mindegyik állat máshogy viselkedik a fotózáson, így számomra is új helyzeteket hoz, új megoldásokat vár tőlem. Teljesen más volt a farkasos, az őzikés vagy a legutóbbi ölyves fotózás is. Egészen magával ragadott, amik születtek ezekből a fotókból. Úgy érzem, hogy ezzel a minőséggel sikerült a trendeket és a fotókkal szemben állított igényeket is kicsit kibillenteni az állóvízből.
Unásig fotózott pózok
– Úgy látta, hogy besimultak a portrétrendek?
– Nagyon sokan fotóznak, de úgy látom, a minőségi munka sajnos nem minden fotósnál alapvető. Ez az egyik része, ami miatt mindenképpen ki szeretnék tűnni, hogy a laikus szem számára is nyilvánvalóvá váljanak a minőségbeli különbségek. Szeretném, ha egyre többen látnák, hogy a színek, a fotó élessége mennyi pluszt adnak bármilyen témájú fotónak. Ráadásul egyre nehezebb igazán jó képeket készíteni például gyerekekről, akik a kamerák kereszttüzében nőnek fel. Öt évvel ezelőtt elég volt egy aranyos macit adni a kezükbe, hogy előcsalogassam a legédesebb mosolyokat, most már szi-
tuációkat kell teremtenem nekik, csak így tudok életszerű, spontán és nem beállított fotókat készíteni. Ebben is sokat segítenek az élő állatok. Látom a gyerekeken és a felnőtteken is fotózás közben, hogy teljesen új élmény számukra a vadállat közelsége, ettől lesznek igazán őszinték ezek a fotók.
– Mit lehet tudni ezekről az állatokról? Hogy kerülnek farkasok a képre? Nem gyanúsították meg, hogy manipulált képeket készít?
– De igen, sokan azt gondolták, hogy utólag kerültek a fotóra az állatok. Volt, aki azt hitte, hogy preparátumok, aztán olyan is akadt, akinek mutattam olyan fotót, ahol teljesen más pózban van az állat, arra megkaptam, hogy akkor biztosan külön fotóztam az állatot és külön az embert. A farkasok nem igazi farkasok, hanem csehszlovák farkaskutyák, a tenyésztőik hozzák őket a fotózás helyszínére. Az őzike, a róka, az ölyv mind mentett állatok. Nagy szerencsém van mindegyik állatos csapattal, mert nagyon lelkesek, örülnek a lehetőségnek, jó velük együtt ötletelni. A farkaskutyákkal igencsak érdekes volt együtt dolgozni, mert bár háziállatok, nagyon oda kell figyelni velük kapcsolatban egy-két dologra. Nem szabad a szemükbe nézni, megsimogatni őket, mert azt hiszik, az felhívás játékra, ugrálnak és a ruha is megsínyli, de könnyen fel is lökhetnek egy gyereket, így aztán csak bizonyos életkor felett vállalom én is a közös fotókat. Az őzikét mindenki imádta, őt nasikkal viszonylag könnyű volt egy helyben tartani, addig dolgozhattam, amíg el nem fogyott az alma. A madár megint más kihívások elé állított, mert vagy túlzottan lelkes, vagy nagyon passzív volt, de vele is készültek fantasztikus fotók.
Fotózz velem!
– Aki nem hiszi, járjon utána?
– Nem is kell utánam jönni, jöhet velem együtt bárki, aki szeretné kipróbálni, milyen ezeket az állatokat fotózni. Mivel ezeket a fotózásokat nem egyszerű és nem is olcsó leszervezni, ahhoz drága hobbi lenne, hogy az ember a saját kedvtelésére gyakoroljon. Ezért egy-egy alkalomra fotósokat is viszek magammal, lesz nemsokára Piroska és a farkas tematikájú fotózás kislány és felnőtt modellel is, de a „Fotózz velem!” csoportomat követők körülnézhetnek a többi program között is.