Tarr Gergő küldetésének tekinti, hogy a természet szeretetét átadja a fiataloknak – videó, fotók

Gyerekkori játszótér

„Hogy kezdődött? Hat éves korom óta járom az erdőket, réteket. Édesanyám vitnyédi származású, minden nyaramat ott töltöttem a keresztszülőknél. Ők virágkötők és kertészek voltak. A koszorúkhoz a mohát és a tobozokat az erdőkből gyűjtötték, én meg mentem velük boldogan.

A játszóterem a virágos kert volt. Gyűjtöttem a pillangókat, a pókokat, a hüllőket. Az, hogy alázattal járom a természetet, Gizi néninek és Géza bácsinak, a keresztszüleimnek köszönhetem. A tudásomat folyamatosan csiszolom saját megfigyelések, könyvek révén. Sokat tanultam fotós tanáromtól, Molnár Istvántól, becenevén Lisztestől is” – kezdte Gergő, miközben útnak indultunk kedvenc helyén, az ácsi erdőben.

Előadások szerte a megyében

A kapuvári származású fiatalember naptára tele van foglalt időpontokkal. „Ahová hívnak, igyekszem menni. Megtiszteltetés, hogy mind több településre invitálnak azért, hogy beszéljek a természet szeretetéről ovisoknak, kisiskolásoknak. Ha csak egyetlen gyerek erdőjáró lesz, ad a környezetvédelemre, megkedveli az állatokat – már megérte. Örülök a pozitív visszajelzéseknek. Hallottam szülőktől, hogy miután meséltem az erdők világáról, azt szerette volna a gyerekük, hogy hétvégén menjenek közösen kirándulni. Vagy a kicsi naphosszat fotózta a háziállatokat az udvaron a találkozásunk után” – mondta Gergő, aki csak idén hat helyszínen tartott előadást, szerte a megyében.

Többek közt hívták szűkebb pátriájába, Kapuvárra, Mosonmagyaróvárra, Pannonhalmára, Sopronban pedig karatésoknak beszélt a természetről. Az ácsi Bóbita Óvodával és több helyi civil szervezettel részt vett a Túramanók nevű programsorozat indításán. A bemutatókért fizetséget nem fogad.

„A védencek”

Lépdelünk a Duna-parthoz közeli ösvényeken, egyszerre vesszük észre, mennyi szemét csúfítja az ácsi erdőt. „Ezért kell minél többet beszélni a természetről. Hogy kevesebb dobozzal, palackkal találkozzunk a fák között” – tette hozzá a rábaközi származású fiatalember. Gergő most épp zajló „küldetése”, hogy új madárfigyelő lest állítson, nagyobb felületen biztosítson vizet „védenceinek”.

Az ácsi erdőben a madáretetőt ősz óta tölti. Két naponta jár ide, hogy biztosan legyen táplálékuk a madaraknak. „A téli madáretetésnél alap, hogy mindig legyen eledel az etetőben. Ha megszokják a madarak az etetőt, akkor számítanak arra, hogy itt megbízható tápforrás várja őket” – magyarázta Gergő.

https://www.youtube.com/watch?time_continue=8&v=tLtaqgUG0g4&feature=emb_title

Találkozás a dámszarvassal

Sétánk során elérjük azt a pontot, ahol Gergő egyik kedvenc természetfotója készült. „Nem szívlelem a fizetett helyeket. Inkább viszem a hálózsákom és várom, hogy meglátogassanak az erdő lakói. Hullott a hó februárban, reggel öttől délelőtt tizenegy óráig vártam. Épp azon merengtem, hogy veszem a sátorfám, amikor feltűnt a dámszarvas.

Sikerült megörökítenem, ahogy egymásra néztünk. Ezekért a pillanatokért érdemes kitartani, a természetet fotózni” – hallottuk. Tarr Gergő vadonban készített pillanatfelvételeit tárlatokon is bemutatják, idén Erdélyben is lesz kiállítása.