2020.03.28. 06:59
Lujzi mosolyt csal a szerzetesek arcára a Pannonhalmi Főapátságban – videó, fotók
A Pannonhalmi Főapátságban egy ritka fajtájú, vörös színű labrador kutya, Lujzi színesíti a szerzetesek életét közel egy éve. Ahogy a négylábú gazdái fogalmaztak: „még erősebbé teszi a közösséget”. A barátságos kutyus része a monostori mindennapoknak. A járvány idejére a gimnazistáknak készített testnevelés-gyakorlatok videóiban is feltűnik majd.
Hugó (b) és Konrád atya (j) Lujzival a Pannonhalmi Arborétumban. A labrador harmadik „hivatalos” gazdájával, Szabó Márton testvérrel hétről hétre szervezik a négylábú felügyeletét, tartalmas mindennapjait, kutyákhoz méltó, boldog életét. Fotó: Csapó Balázs
Fotó: CSAPO BALAZS
Két kutyamancs a síron
A több mint ezer éves pannonhalmi monostor területén valaha a bencés szerzetesek foglalkoztak állatokkal. Házi kedvencet ritkán tartottak, de akadnak elődjei Lujzi kutyának.
„Czudar László 1365 és 1372 között volt főapát, a sírján két kutyamancs látható. Ez a szimbólum valószínűleg a főapát személyiségét közvetíti számunkra. Őt is olyan hűséges jellemmel áldotta a sors, mint a kutyákat” – kezdte Lujzi egyik gazdája, Dejcsics Konrád atya.
Lujzi mosolyt csal a szerzetesek arcára a Pannonhalmi Főapátságban
Várszegi Asztrik is nagy kutyabarát
A közelmúltban Szennay András egykori főapát töltötte az utolsó éveit jó viszonyban egy németjuhásszal. Terápiás segítséget adott számára az ember legjobb barátja 2010 és 2012 között. „András atya kérte, hogy gyakran találkozhasson a kutyával. Örömmel töltötte el, amikor együtt voltak, figyeltek egymásra” – hallottuk.
Várszegi Asztrik is szívesen vállalja Lujzi felügyeletét. A 2018-ban leköszönt főapátról köztudott, hogy szereti az állatokat, kutyát nevelő családban nőtt fel. Már püspökké szentelték, amikor édesapja pulijára többször vigyázott. Volt arra is példa, hogy bérmálásra vitte magával a kutyát és a templom előtt a négylábú előbb szállt ki a kocsiból, mint ő.
Lujzi a levendulásban
„Mindhármunknak sok feladata van, ezért Elréd és Szilveszter atya mellett Asztrik atya is segít Lujzi gondozásában. Vasárnap esténként beszéljük át Konrád és Márton atyával, hogy melyikünk mikor vigyáz az állatra. Lujzi a monostorba látogatók előtt sem ismeretlen. Általában reggel 9-től délután 16 óráig az arborétumhoz tartozó levendulás kertben szabadon mászkál, miközben figyelünk rá. Sokak arcára csal mosolyt önfeledt természetével” – mondta Matusz Hugó perjel atya, aki Lujzit „becsempészte” a monostor életébe tavaly.
A labradort esténként a Főapátság köré vagy a Hospodár kertbe viszik sétálni. Itt gyakran játszik az egyik prefektus Annabell névre hallgató uszkárjával. Lujzi zárt kertben tér nyugovóra, a kenneljét szalma, apró napozóhely teszi teljessé.
Terápiás kutya lehet
„A kutyát nem szabad ráerőltetni senkire. Igyekszünk meglelni a mindenki számára ideális középutat. Úgy érzem, jól haladunk e téren” – közölte Konrád atya, majd az arborétumban mutattak pár trükköt a labradorral.
„Szeretnénk, ha Lujzi terápiás célokat is szolgálna, hisz gimnázium, idősotthon működik a monostorban. Ha ilyen szépen fejlődik, kutyaiskolába visszük, majd próbát teszünk azzal, hogy lelki sebeket gyógyíthasson” – tudtuk meg Hugó atyától, aki teológiai tanulmányai után pszichológia szakot is végzett.
Kapcsolódási pont
„Lassan egy éve él velünk Lujzi, sokat köszönhetünk neki. Még erősebbé teszi a közösségünket, a sok szál között újabb kapcsolódási pontot jelent. A kutya abban is iránytű az ember számára, hogy képesek legyünk jobban figyelni, erősebben ráhangolódni társainkra” – említette Konrád atya.
„A kutya tükröt tart számunkra, amely révén a saját következetlenségeiket látjuk. Emellett motivációt nyújt, hogy ne legyünk lusták a napi sétához” – zárta szavait Hugó atya.
Az okos szamár története
A Gesztenyés Horog méltatlanul elfelejtett útvonal Pannonhalmán. Egykor ezen az ösvényen jártak a szerzetesek az Apátságba. A 700 m hosszú út napjainkban is jól járható a Fő tér és a Vár között. A horoghoz kapcsolódik az egyik helyi legenda.
Az 1700-as évek végén hatalmas munkák kezdődtek Pannonhalmán. Ekkor zajlott az apátsági könyvtár és a torony építése. Mint az írásunkból is kiderült, a bencések tartottak haszonállatokat anno. Szentmárton faluból akkoriban szamárkaravánokon hordták a vizet a Gesztenyés Horgon át az Apátságba.
Egy szamár egyszerre két puttonyt cipelt. A kútnál mindig egy csoportba terelték azokat a szamarakat, amelyeknek a puttonyait már megtöltötték. Az okos szamár látva, hogy mi történik az üres puttonyosok csoportjában, szép csendesen mindig átsétált a teli puttonyosok csapatába. Így teher nélkül mászta meg a meredek emelkedőt az Apátságig. A Várban persze gondoskodott arról, hogy a turpisság ne derüljön ki.
A puttonyok ürítése itt is csoportokban folyt. Az üres puttonyos szamarakat elkülönítették a többiektől. A furfangos szamár megvárta, míg a két csoport azonos nagyságú lett és akkor éppolyan óvatosan, mint lent, átosont az üres puttonyosokhoz. A csacsi olyan ügyesen művelte ezt, hogy a hajtók csak akkor jöttek rá a csalásra, amikor elszáradt a puttonya a víz hiányában.
A furfangnak és az okos szamárnak gyorsan híre ment. Nemsokára sokan jöttek Pannonhalmára, hogy lássák a szamár manipulációját. Feljegyzések szerint Kazinczy Ferenc is mulatva szemlélte a jelenetet, mikor Guzmics Izidorral járt Pannonhalmán.