Úton - A sérült korlátok némán őrzik a balesetek emlékét

A 82-es úton jöttünk hazafelé autóval a nyáron, a bakonyi szerpentinen. A táj gyönyörű volt, érdemes volt nézelődni. Észrevettük, hogy az út menti korlát mennyire hiányos. Szinte nem volt ép darabja, olyan, amelyik ne görbült volna be, ne lett volna benne törés, valami hiba. Nem árulok zsákbamacskát: nem is olyan régi balesetek nyomai láthatóak. Aki autóval jár, könnyen felsorolhat jó néhány potenciálisan balesetveszélyes útszakaszt. Az M1-es az osztrák határig például egyfolytában tömött, mindkét sávban egymást érik a járművek, elég egy figyelmetlenség, gyorshajtás, csúszós út, koccanás, és a nagy sebesség következtében könnyen megvan a baj. Az ország legveszélyesebb útjainak térképén Győr-Moson-Sopron sajnos előkelő helyen szerepel. Nagy az átmenő forgalom, vendégmunkások és román trélerek hada jár és kel, de amúgy is népes vármegyéről van szó, sok autóssal. Ehhez jön még, hogy az alsóbbrendű utak sokszor nagyon rossz állapotúak, főleg a megyehatár mentén. Friss emlékem, hogy napokon át kerülgettem egy eufemizmussal kátyúnak becézett medencét a Szabadhegyet Kismegyerrel összekötő úton. Az egyik kanyarban árválkodott, aztán végül kifogott rajtam: figyelmetlenül belehajtottam, amely tettnek defekt lett a vége. Pár nappal később láttam, hogy betömték. Ettől még nem lett jobb az út, csak egy lyukkal lett kevesebb. Bizonyára mindannyiunknak van hasonló élménye: gödrös, folt hátán folt utak szerte az országban és szerte Győr-Moson-Sopronban. Ha úgy nézzük, akkor persze lassítónak tökéletesen megfelelnek. Szó mi szó, elkél tehát az elővigyázatosság, a sebesség mérséklése minden időben, és akkor lehet, hogy a következő listán régiónk már jobban szerepel.