Bliccelők

Mint ismert, Lázár János szerint 4,5 milliárd forinttal tartoznak a Volánnak „az ország legnagyobb bliccelői”. Többek közt Győr is, a folyók városának legkevesebb 650 millió forintot kell fizetnie, ha a bíróság igazat ad majd a társaság követelésének. Akárhogyan is záruljon a nagy port felvert ügy, egy dolgot a Volán kontójára már most meg kell jegyezni: szolgáltatáscsökkentés eddig nem történt a kisalföldi vármegyeszékhelyen, s a jövőben sem tervezi ezt a lépést megtenni a társaság. Vagyis a valós vagy vélt hátralék levét biztosan nem a győri utasok isszák meg. 

Más kérdés, hogy finoman fogalmazva sincsenek elkényeztetve, az elmúlt bő egy évtizedben járatokkal sűrűn teletűzdelt menetrendet bizonyosan nem kaptak. A győri közgyűlések egykori tudósítójaként jól emlékszem arra az ülésre 2013-ban nyár elején, amikor az akkori városvezetés kis túlzással egyetlen tollvonással félmillió kilométert húzott ki a helyi tömegközlekedésből. A vita során ekkor hangzott el az az ominózus mondat, miszerint „meg kell érteni, hogy a busz nem taxi”. 

Valóban nem az, de ahhoz, hogy a világ bármely pontján a tömegközlekedés labdába rúgjon – ennek a társadalmi és környezetvédelmi jelentőségét talán nem kell különösebben ecsetelni –, korszerű szolgáltatásra, pontos menetrendre van szükség. Hiába újult meg szinte teljesen a győri buszpark alig pár év alatt, ha a vadonatúj járművek többsége 30–40 percenként jár a csúcsidőszakot leszámítva. 

Nincs mese, a minőségi közösségi közlekedésért a zsebébe kell nyúlnia az önkormányzatnak és áldozni erre a jövőben. Más alternatíva e téren nem jöhet szóba. Különben a torlódások dugókká fajulnak a városban, s a jelenleginél is többet araszolunk majd a kígyózó kocsisorokban.