A millenniumra jelentek meg az elsők – Többezres képeslapgyűjteménye van a győri férfinak

Hat-hét ezer darabos képeslapgyűjteménye van a győri Pap Tibornak, aki egy kis papír-írószer bolt, antikvárium tulajdonosa a győri Berger-udvarban. 24 éve talált rá hobbijára.

Gyurina Zsolt

Pap Tibor hobbija a képeslapgyűjtés, nem egy példánya száz évnél régebbi.

Fotó: Molcsányi Máté

A lányom első osztályos lehetett, Újvárosban az öt templom körül sétáltunk, amikor megkérdezte, hogy mik ezek a szép épületek. Akkor csodálkoztam rá, hogy a múlt értékeit fel kellene kutatni, és elkezdtem képeslapokat gyűjteni. Akkor még fillérekért lehetett kapni őket, postahivatalokban, újságárusnál. Én mindent gyűjtök, 1896-tól, ahogy szoktam mondani, 2025-ig, tehát azt is, ami jövőre jelenik meg. Cipősdobozokban tartom őket, illetve beszkennelem az egyes darabokat, leginkább úgy tudom nézegetni őket.

Világelső a régió

A képeslapok a postai levelező- lapból fejlődtek ki. Tudni kell, hogy a világon elsőként ilyent az Osztrák–Magyar Monarchia osztrák részén adtak ki, ezt 1869. október 1-jén hozták forgalomba. A Magyar Királyságban az 1896-os millenniumi világkiállítás apropóján jelentek meg, az első magyar kiadások igazi kincsnek számítanak ma már, összesen tizenkétfélét bocsátott ki belőlük akkor a posta.

Gyűjteményének sok helyi vonatkozása van, például lapok a győri fürdő Cziráky-medencéjével, a Radó-szigeti Kioszkkal, Pannonhalma, Levél, Lázi színezett képeken, fotókon, rajzokon. Érdekesség, hogy a kiskúti zarándokkápolna felújítására, a megrongált Mária-kegykép helyreállítására egy forintért lehetett képeslapot venni anno.

Pap Tibor 1945 előtti képeslapjainak körülbelül a tíz százaléka Győr-Moson-Sopronhoz köthető.

Személyes üzenetek

A legértékesebbek a II. világháború előttiek, a gyűjtők nagy része azokat keresi. A lapok tele vannak személyes üzenetekkel, sajnos sokszor ceruzával írva, amely azért halványodott az idők alatt.

Szeretem a történelmet, de nincs kedvenc példányom, mindegyiknek ugyanúgy örülök. A képeslapok nem kerülnek sokba, a legnagyobb összeg, amit én képeslapért láttam kiadni, ötezer forint volt. Bolhapiacon lehet venni, cserélgetni. Valójában annyit érnek, amennyit megadnak értük. A múltkor egy felvidéki úrnak a Mészáros Lőrinc utcai piacon tíz gyönyörű állapotú képeslapért 500 forintot fizettem. Láttam olyan 1945-ös söralátétet, amelyre bélyeget nyomtak és feladták, a posta elvitte.

Fiumétól Temesvárig

Régen a legolcsóbb reklám volt a képeslap. A levelek sokba kerültek, telefon korlátozva, internet a messzi jövőben. Így aztán a hétköznapi mondatok mellett az egészen személyes sorok is olvashatók voltak bárkinek. Ide idézünk közülük egyet: Bakonyszentlászlóról azt írta Esztike 1940-ben Békéscsabára nagyságos Zagyva Andrásnénak, hogy jól van, de nénje gyengén, tegnap úrvacsorát vett, a köhögése egyre erősödik, a lélegzése nehéz.

A történelem időközben finoman szólva is alakította a Kárpát-medence határait: egy, az 1911-ben a magyar királyi kikötővárosban, az Adriai-tenger partján fekvő Fiuméban (ma Rijeka, Horvátország) feladott képeslap két nap alatt ért el az ország túlsó felébe, Temesvárra (ma ugye egy 250 ezres város Romániában, alig ötszázalékos magyar népességgel). A horvát tengerpartról 1906-ban Hollander úr üzenetét szeretteihez a Magyar Királyi Posta vitte Nagyváradra. Akkoriban még két bélyegző volt, egy feladási, egy érkezési.

Az első bélyegek két fillért kóstáltak, a II. világháború után már 16, 20, 40 fillért. A képeslapok a múlt kedves tanúi.