Gombóc

A nyár számomra két dolog miatt különleges, ez pedig a fagylalt és a dinnye. Persze fagyizni lehet év közben is bármikor, de igazán ilyenkor, 30 fok körül esik a legjobban. Igen, dinnyét is lehet kapni már májustól (sőt, menőbb helyeken még hamarabb), de az igazi szezonja az a nyár, és behűtve egy édes görögdinnye finomabb tud lenni, mint a fagylalt. 

A fagylalt- és dinnyeszezonról mi, újságírók is minden évben – többször is – megemlékezünk, leírva a várható termésmennyiséget, a várható keresletet, és persze a várható árakat, amelyekről jót lehet szörnyülködni. (Itt tennék hozzá egy kis önreklámot: sokáig azzal védekeztem, amikor valaki drágállotta a Kisalföld előfizetését, hogy egy példánya olcsóbb, mint egy gombóc fagyi. Nos, ma már olcsóbbak vagyunk, mint egy fél gombóc fagyi vagy egy fél kiló dinnye, aminek a héját, vagyis a felét még el is dobjuk...) 

Ezekbe a gondolatokba zavart bele minap a kedvenc cukrászom, amikor azt láttam, hogy az előző hetekhez képest 150 forinttal csökkentette egy gombóc árát, és amikor zavartan kérdeztem az eladó kislányt, azt mondta, ez a főnöki utasítás, és így is marad egész nyáron. Másnap egy másik fagyizóban pedig ezt a kiírást láttam: „Kis gombóc (4 deka) 500; Nagy gombóc (6 deka) 650”. Persze hogy eszembe jutott a gyerekkorom, amikor létezett még az 50 filléres gombóc (1, azaz egy forint volt a normál adag évtizedekig), ami azért volt nagyszerű találmány, mert ha csak 2 forintom volt fagyi­ra, akkor is négyféle ízt kóstolhattam érte, már persze ha volt négyféle íz egyáltalán az adott helyen. Mint kiderült, itt is ez volt a cél, és be is jött, azóta aki egy gombócot szokott venni, most minimum kettőt, de inkább hármat kér, vagyis nő a forgalom és a bevétel. 

Így tettem én is. 

Kár, hogy a dinnyénél ez nem megoldható...