Szon meze, azaz a cancel culture újabb őrülete – Kollégánk véleménye

Történt, hogy Bentancur nyáron(!) Uruguayban adott tévéinterjút, amely során a műsorvezető megkérdezte tőle, tudna-e neki szerezni egy mezt a Tottenham egyik legnagyobb sztárjától, a dél-koreai Szon Hungmintől. Bentancur erre csak annyit válaszolt: „Sonny mezét? Az akár az unokatestvéréé is lehet, hisz mind ugyanúgy néznek ki.”

Most lehet, hogy velem van a baj, de ebben sem sértőt, sem rasszista kicsengést nem látok, legfeljebb egy poénos megjegyzést. Arról például nem ír senki, milyen viszonyban van egymással a két játékos. Nem elképzelhetetlen, hogy barátok, akik bizony szokták zrikálni egymást.

Azt gondolom, sokkal súlyosabb problémák vannak a világban, ráadásul ezek a sztorik általában úgy kezdődnek, hogy sosem az érintett réteg horkan fel, hanem mindig egy bizonyos csoport dönti el, hogy erről most ezt kell gondolni.

Nem Szon esete az első

Egyre több ilyen példát lehetne felsorolni, ami többnyire szerintem kontraproduktív, a cancel culture elképesztő méreteket ölt, és nem kímél semmit és senkit. A legnagyobb bajom az esetek többségében azzal van, mikor teljesen más kor szellemiségét próbáljuk a mai nézetekre átformálni. Ezek az emberek azonban egyet felejtenek el, nem mindenki ért egyet mondjuk azzal, hogy átírják egy Agatha Christie-regény címét. Kérdezem, ezeknek az embereknek a véleménye nem számít.

Illetve hiányolom az infót arról, hogy Szon igazából mit szólt csapattársa mondatához. Nem lepne meg, ha csak nevetett volna rajta. Javasolnám sokaknak ezt a „terápiát”, mert egyre gyakrabban beigazolódik az az örökbecsű mondás azon része, hogy akinek nincs humora, az mindenre képes...