2024.02.21. 09:08
Újjávarázsolni a lábbelit - Negyven éve forog a győri cipész varrógépe
Bóka Gábor cipész 1982-ben kezdte a szakmát, tanulóként a bőrfeldolgozó szövetkezetnél, azóta készít hangulatos kis üzletében lábbeliket a belvárosban, a Rákóczi Ferenc utcában. A nagypapája is cipész volt Gyirmóton, tőle örökölhette az ügyességét, de tapasztalatait unokájának már nem adhatta át, Gábor hároméves volt, amikor meghalt.
A győri belváros ismert mesterembere nap mint nap egy klasszikus szépségű, fekete színű Singer varrógépet használ. A csodás műszer kora megmondhatatlan, fél évszázados biztosan van, de még nem nézett utána, hogy mikor gyártották. Említésre méltó a szék, amelyen nap mint nap ül. Még tanuló korában kapta, 45 éves, gyönyörű darab, de kis műhelyének minden részlete úgy, ahogy van, tökéletes, filmbe illő.
A cipész viseltes cipője
– A cipészet szépsége, hogy egy elhasználtból jót varázsolhatunk. Úgy látom, hogy egyre inkább lesz kereslet arra, amit kínálunk, mert nem mindenki engedheti meg, hogy új darabot vegyen – meséli szeretettel a győri cipész. – Sokszor hoznak javítanivalót azzal, hogy csak meg kell ragasztani, nem baj, ha csúnya lesz. De én csak úgy adok ki a kezemből bármit, ha normálisan megcsináltam, és magam is felvenném, hordanám az utcán. Viszont elismerem, hogy a munkáscipőm valóban olyan, mint a mondásban szereplő cipész cipője: kicsit viseltes, lóg már róla ez-az.
Elfogynak a mesterek
– Meggazdagodni biztosan nem lehet ebből a szakmából, de szabadságot ad és biztos jövedelmet. Nagy baj, hogy aligha lesz olyan, aki továbbviszi a szakmát, az oktatás is megszűnt a városban vagy egy évtizede. Győrben már csak páran maradtunk, egy kezemen meg tudom számolni a társaimat – merengett el Bóka Gábor.
A színészek lábbelije hozzá kerül
A legnehezebb munkafolyamat a cipzár cseréje, de büszkén hozzátette, hogy majdnem mindent meg tud csinálni. Némi szomorúsággal említette, hogy ma már nem olyanok az alapanyagok, mint régen, a bőrből készült cipő ritka, a régi, nagy gyártók is kezdenek áttérni a nem bőrből készült lábbelikre.
A hónap végét bizony észrevenni, jegyezte meg, mert elfogy a fizetés, és kevesebb a kuncsaft. De olykor van nap, amikor 15–20 pár cipőt is behoznak. Sok törzsvevője van: Bábolnáról vagy az országhatáron túlról is visszajárnak. A Győri Nemzeti Színház színészeinek színpadi cipőit is ő javítja, de korábban hosszú kapcsolat fűzte a családi intézethez is, dolgozott nekik. Jó szívvel emlékszik vissza egy-két nehéz munkájára a négy évtized alatt, például egy kutyarágott lábbelit újjávarázsolni valóban kihívást jelentő feladat.
