Karácsonykor felerősödik a veszteség érzése, de nem vagyunk egyedül – a győri Horváth Brigitta gyászkísérő tanácsai

– Akár azért töltjük egyedül az ünnepeket, mert elhunyt a szeretett hozzátartozónk, akár azért, mert nincs párkapcsolatunk, a családunk többi tagja esetleg messze lakik tőlünk, az év utolsó időszaka mindenképpen nehéz lehet – kezdte a Kisalföldnek Horváth Brigitta győri gyermek- és felnőtt-lélekkísérő, gyásztanácsadó, párkapcsolati mediátor. – Miközben egyedül vagyunk, bárhova nézünk, azt látjuk: a családok közösen ünnepelnek, együtt vacsoráznak, díszítik a fát, a meleg otthon képe lebeg előttünk. Ezzel szemben a gyászolónak mindent magának kell csinálnia, felerősítve a negatív érzéseket. A gyász még sokszor tabu a társadalomban, nehezen kezeljük a halált. Pedig a sírást, a szomorúságot is jogunk van megélni. 

Veszteségek feldolgozása 

Úgy folytatta: külön kell beszélnünk gyászról és veszteségről. A gyászról a legtöbbször az jut az eszünkbe, hogy valaki meghalt, de ugyancsak fájó, nehezen feldolgozható lehet az ünnepek alatt egy feldolgozatlan veszteség, drasztikus változás. Például, hogy a gyermek kirepült a családi fészekből, és szenteste nem velünk lesz, esetleg akár csak egy rövid párkapcsolat véget ért, munkahelyváltás, betegség. 

Mozduljunk ki otthonról 

A szakértő azt javasolta, hogy mindenképpen mozduljunk ki otthonról, keressünk társaságot, ne maradjunk egyedül az ünnepek teljes ideje alatt. A legjobb, ha társaságban töltjük el a napokat. Ha nincs családunk, akkor csatlakozzunk sorstársi közösségekhez. Lássuk meg a rosszban a jót, tudatosan tervezzük meg az időszakot, például előre szervezzünk meg egy bevásárlást, egy főzést egy ismerőssel, vegyük meg másokkal a fenyőfát. Gondoljunk arra, hogy nagyon sok az egyedülálló, akikkel összefoghatunk. A világháló segíthet tompítani az érzést, de inkább használjuk arra, hogy megbeszéljünk egy találkozót, mert a személyes kapcsolat a legjobb. De fordíthatunk is a dolgon: ha mi tudjuk valakiről, hogy magányos, akkor tapintatosan, de őszintén rákérdezhetünk, hogy mihez lenne kedve. A másik érezze a teljes odafordulást, a szeretetet, a törődést. Fontos, hogy akkor segítsünk, ha a másik ezt elfogadja, illetve kéri, mert lehet, hogy ő még gyászol, és az ünnepeket arra fordítaná, hogy az érzéseivel egyedül legyen, átgondolná az elmúlt évét, azt, ami vele történt. Az is elképzelhető, hogy tudatosan választaná a bezárkózást, elkerülve a kéretlen sajnálkozókat. 

Küzdelem a bűntudat ellen 

– A praxisom során nemegyszer találkoztam olyannal, akinek elege lett a hozzátartozók, ismerősök jó szándékú sulykolásából: miért nincs társad, gyermeked, próbálkozz újra a válás, egy vetélés, a társad halála után. Miközben ő még nem érzi, hogy változtatna – mutatott rá Horváth Brigitta. Ilyen esetben akár bűntudatot, szégyenérzetet is kelthetünk benne önmaga hibáztatására. Viszont okvetlenül segítenünk kell, ha azt látjuk, hogy a folyamat régóta húzódó, az illető megrekedt a gyászban, patológiás. A magányos ember könnyen esik depresszióba, ne várjuk meg ezt a fázist. A közhelyek, a sajnálkozás, a kérdezősködés akár ronthat is a helyzeten, vagyis a legjobb, ha éreztetjük: mellette állunk és számíthat ránk. 

Forduljunk szakemberhez 

– Egy gyászt egyedül nehéz lehet feldolgozni, ebben az eset- ben egy családtag nem biztos, hogy tudja a módját annak, miként segítsen, mivel érintett, és nem képzett szakember. Érdemes egyéni vagy csoportfoglalkozást felkeresni. A gyász- szal szembe kell nézni, fel kell dolgozni, de karácsonykor ne maradjon egyedül a sötét gondolatokkal – hangsúlyozta Horváth Brigitta. Hozzátette, hogy ha már valaki segítséget kér, az fél gyógyulás, akkor lehet igazán elkezdi a közös munkát, feltárni az okokat. Fontos, hogy tűzzünk ki célokat, vagy ha erre még nem vagyunk alkalmasak, legalább próbáljunk beszélni az érzéseinkről. Hasznos lehet akár a csoportterápia hasonló helyzetben lévőkkel, vagy ha még nem érez hívást a csoportra, akkor az egyéni terápia – a győri szakember is vezet gyászfeldolgozó csoportot.