Két összetevőből sült régen a mézeskalács Győrben - Mutatjuk a recept titkát

A győri vasút elindulásának is mézeskalácsba foglalt emléke van. A mesterek míves kézzel készített formáit még most is őrzik a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeumban.

– A XVII. századtól vannak egyértelmű emlékeink a győri mézeskalács-készítésről. Azonban az akkori tészták egészen mások voltak, mint a maiak – mondta el T. Városi Ágnes főmuzeológus. – Az eredeti recept szerint csak mézet és rozslisztet használtak alapanyagként. Ezt az eredetinél sokkal sűrűbb tésztát nyomkodták aztán a formákba. Esetenként kevés fűszer, például ánizs, szegfűszeg vagy kurkuma is került bele, de közel sem olyan mennyiségben, mint ma. Inkább a méz ízén volt a hangsúly, ez azonban nem az általunk ismert pergetett méz volt. A mesterek léppel és viasszal együtt vették a mézet, melynek nyomai a feldolgozás után is érezhetők maradtak, különleges ízt adva.

– Az egyik legismertebb győri mézeskalácssütő család a Zechmeister volt. A város ismert polgármesterének, Zechmeister Károlynak az édesapja is ezt a mesterséget űzte. A család regionálisan is elismert szintre fejlesztette a szakmát. Emellett érdemes megemlékezni Lengyel Józsefről is, aki szintén kivételes mester volt: faragott formái Soprontól Csornán át egész Beledig megtalálhatók. Egy mézeskalácssütő fiatal özvegyét vette feleségül, és vele együtt vitték tovább a műhelyt, mely a mai Bálint Mihály utcában állt. Halála után özvegye, majd lánya folytatta a mesterséget. Több generáció után végül az ő családjukból került ki az utolsó győri mézeskalácsos, Kovács Tibor.

Az évek múlásával azonban nagyot változott a szakma. Először a klasszikus, általában vallási figurákat ábrázoló formák szorultak háttérbe és inkább a polgári élet pillanatai elevenedtek meg a mézeskalácsokon, az iparosodással pedig a különböző technikai eszközök is fókuszba kerültek. Az 1855-ös győri vonatközlekedés kezdetére vonatot ábrázoló édességek is készültek.

– A piros mázas, tükrös kalácsok akkor terjedtek el, mikor a mézesbábos-mesterség kezdett összeolvadni a cukrászattal. A cukoripar fejlődésével a sütemények méztartalma is háttérbe szorult. Ma már csak néhány olyan cukrász van, akik őrzik a szakma ezen vonalát, a mai mézeskalács-készítők pedig inkább a házi változathoz hasonló íz- és motívumvilággal dolgoznak.