Vidám történetekkel ünnepeltek kerek évfordulókat Kapuváron - galéria

A három jelentős évfordulót Gartai Jubileumi Emlékévet ünnepel Kapuvár. Gartát 360 évvel ezelőtt alapították, Kapuvár és Garta 100 évvel ezelőtt egyesült és a Gartáért Alapítvány 15 évvel ezelőtt alakult meg. A város önkormányzata, a Gartáért Alapítvány, a Páli Szent Vince Katolikus Gimnázium, Általános Iskola és Óvoda, valamint a Rábaközi-Helytörténeti-kutatók Társulata meghívásának tett eleget prof. dr. Gadányi Károly, aki pedagógusi pályáját az egykori Kapuvári, ma Páli Szent Vince Katolikus Gimnáziumban kezdte és hat évig volt annak orosz szakos tanára.

Nemcsak a gimnázium létesülését ünnepelték a rendezvényen egybegyűltek, hanem a professzort is köszönthették 80. születésnapja alkalmából, aki „Emlékek, gondolatok Kapuvárról, Gartáról, a gimnáziumról és a Rábaközről” című előadásában idézett fel temérdek kedves emléket, vicces történetet és gondolt vissza régi ismerősökre. A közönségben számos régi kolléga és tanítvány is helyet foglalt és együtt mesélték a történeteket az előadóval.

Dr. Pintér Gábor a Gartáért Alapítvány kuratóriumi elnöke a Zsoltárok könyvéből a 90. zsoltárral köszöntötte a professzort. - Életünk ideje hetven esztendő, vagy ha több, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük hiábavaló fáradság, olyan gyorsan eltűnik, mintha repülnénk. Ki tudja, milyen erős haragod, és milyen félelmetes felháborodásod? Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk! Fordulj hozzánk, Uram! Meddig késel? Könyörülj szolgáidon! Áraszd ránk kegyelmedet reggelenként, hogy vigadjunk és örüljünk egész életünkben! Örvendeztess meg bennünket annyi napon át, ahányon át megaláztál, annyi éven át, ahányban rossz sorsunk volt! Legyenek láthatóvá tetteid szolgáidon, és méltóságod fiaikon! Legyen velünk Istenünknek, az Úrnak jóindulata! Kezeink munkáját tedd maradandóvá, kezeink munkáját tedd maradandóvá! - olvasta az elnök, majd elmondta, hogy az 50 éves városi évfordulón találkozott először a professzorral, majd az ismeretség idővel mély barátsággá mélyült.

Hámori György a város polgármestere anekdotákat mesélt, közös emlékeket említett és elmondta, hogy a jelen lévő meghívottakat a Kapuvári Gimnázium köti össze.

- Gadányi Károly emblematikus alakja lett az iskolának azalatt az idő alatt, amit itt töltött. Mindig nagy szeretettel várjuk, és reméljük a gyökerei visszahúzzák Kapuvárra- mondta el a vezető és elmesélt egy történetet – Hívott telefonon a professzor úr, hogy menjek be a a gimnáziumba és kérjem el a ’76-ban végzettek naplóját, mert egész éjjel ébren volt, mivel az 543 gyerekből, akiket itt tanított, 4 gyereknek nem emlékezett a nevére – majd iskolás éveiben történtekről is megemlékezett a polgármester – Állok az iskola kapujában, ömlött az eső. A professzor úr a ponyvás tetejű Skoda Feliciájával megállt mellettem és felajánlotta, hogy hazavisz. Megérkezvén úgy szálltam ki a kocsiból, hogy tiszta víz voltam. Édesanyám kérdezte, miért indultam el ilyen időben, én pedig vallottam, hogy a tanár úr szállított haza, de pont egy lyuk volt a tetőn, ahol ültem.

Bíró Péter a Páli Szent Vince Katolikus Gimnázium igazgatója elmondta, büszke rá, hogy a professzor a pályáját ebben az intézményben kezdte, soha nem tagadta meg a gyökereit és soha nem feledkezett meg az iskoláról. - Az a tanári szoba, ami lakhelyéül is szolgált a kezdő tanárnak annak idején ma szerverszoba, de nem gondolom, hogy most több tudás van ott, mint amikor a professzor úr ott lakott.

Dr. Faragó Sándor a soproni egyetem emeritus rektora, dr. Gadányi Károly egykori kapuvári diákja, később kollégája köszöntötte az ünnepeltet és a professzor életútjáról számolt be.

A köszöntők után dr. Gadányi Károly „Emlékek, gondolatok Kapuvárról, Gartáról, a gimnáziumról és a Rábaközről” című előadását a városba kerülésének történetével kezdte.

- 1966. február 15-én utasított Pécsett a rektor, hogy másnap kezdjem meg a munkát Kapuváron. Azt sem tudtam, hol van az említett város. Huszonévesen útnak indultam, átmentem a szülőföldemen Murakeresztúron is, majd hosszú utazás után megérkeztem Kapuvárra, ahol a kollégiumot kerestem, de közölték velem, hogy olyan nincsen. Ücsörögtem az üres gimnáziumban és vártam sorsom jobbra fordulását - mesélte a professzor. Kiderült, hogy az akkori igazgató is murakeresztúri születésű, aki nem volt más, mint Mihálka Jenő.

Az egykori igazgatóról számtalan vidám történetet mesélt Gadányi professzor úr:

- Jenő Bácsi kiadta, hogy a tanároknak családlátogatásra kell járni. Az első ilyen alkalommal bemegyek az előszobába, ahol sötétség fogadott. Disznót vágtak előtte és teknőben pácolták a szalonnát. Hihetetlenül hangzik, de mivel nem láttam semmit, hasra estem és mindkét kezemmel a pácolt húsok között landoltam. Erre kinyílt az ajtó és megjelentek a szülők. Letörölték a kezem, és ők is meg voltak lepődve, de szabadkoztak, hogy mindjárt hozzák a hurkát. Hazafele megpakoltak mindenféle sülttel. Beleraktam a kabátom alá és útközben látom, egyszer csak két kutya jön utánam.

A másik családnál piskótatekerccsel kínáltak, de egy egész kazalnyi volt az asztalon. Ennyit egyben még életemben nem láttam, ettem, míg bírtam - mesélte a professzor, majd folytatta:

- Jenő Bácsi nagy paparazzó volt, szeretett fényképezni és egészen késő estig bent volt az iskolában. Három nappal a megérkezésem után kérte, hogy segítsek neki a kémia szertárban a fotóknál, de elképzelésem sem volt, mit csinálhatnék. Kivett egy készülőben lévő képet a vízből, fújta, hát én is megfújtam, hogy láthassa az igazgató, hogy ez a fiatalember milyen törekvő. Lerakta a bunsen égőt, én odébb tettem, hozott egy lombikot, elhelyezte én odébb toltam, ő meg mindet vissza. Ez ment éjjel 3 óráig. Reggel mentem órára, a folyosón egy diákom megjegyezte, „Tanár Úr álmosnak tűnik, mert pici a szeme.”

A szeretett igazgatóról itt nem értek véget a professzor anekdotái:

- Egyetlen diák volt, aki megbukott oroszból. Jött pótvizsgára, leültettem. Rákezdett, hogy sajnos nem tudja kinyitni, mert a könyvének lapjai összeragadtak, mivel az beleesett a moslékba. Azt mondja, egész éjjel szárogatta, de használhatatlan maradt. Kérdeztem, becsületesen készült-e, gyakorlatokat is elkészítette-e, ő biztosított róla, hogy nagyon átnézte. Adtam neki egy hármast. Jött a Jenő Bácsi, érdeklődött, hányast adtam a tanulónak, majd felháborodott, hogy egész évben nem tanult a diák, hogy kaphatott ilyen jó osztályzatot, kettes is bőven jó lett volna neki. Kezdtem fényezni, tömjénezni a fiút, hogy becsületes gyerek és rendesen felkészült. Erre Jenő Bácsi rám pirított, hogy akkor miért nem adtam neki négyest.

Egy emlékezetes ajándékról is szólt Gadányi tanár úr:

- Jenő Bácsi kérte, hogy egy kolléganőt, Piroska nénit köszöntsünk fel születésnapján. Biztosított róla, hogy az egyik diák nagyon jó harmonikás, ő fog játszani. Odaálltunk a kolléganő elé, és szép szavakkal üdvözöltük, majd a diáklány elővette a harmonikát, ami tele volt lyukakkal, aztán rázendített „Látod Édesanyám, miért szültél a világra…”. Piroska néni majdnem elsírta magát, mire a kislány felkiáltott, „Hát én csak ezt az egyet tudom”.