Nyugdíjban nyílt meg a ménfőcsanaki Kökényesi Györgyi előtt a világ

- Tulajdonképpen óvónő szerettem volna lenni – kezd bele a történetbe -, de a színház díszlettervezője, Csonka István barátságban volt apámmal, ő ajánlotta a varrodát, ahol akkor három idős hölgy dolgozott, megoldatlan utánpótlással. Be is mentem az akkori Kisfaludy Színházba, azonnal megtetszett a sajátos világa. A szakmunkásképzőben még ismeretlen volt a színházi varrónő fogalma, de már szinte alkalmazottként a gyakorlatot is úgy végeztem el, hogy belekóstolhattam a premierek előkészületeibe. Különösen az operettek máshoz nem hasonlító világát kedveltem, szeretett munkáim voltak a korabeli jelmezek elkészítései. 

- Mire emlékszik a legszívesebben az eltelt sok-sok év után?

- Érdekes, de nem egy-egy munka rögzült bennem, inkább a személyekhez fűződő élményeim. Nagyon jó volt együtt dolgozni Tordai Hajnallal, Gyarmathy Ágnessel, Hruby Máriával, Gloria von Berggel, a Kentaur néven ismert Erkel Lászlóval, a színészek közül különösen jó kapcsolatom volt Bellai Eszterrel, Lázin Beatrix-el, Bende Ildikóval, Janisch Évával, majd a Győri Balett tagjaival. Emlékszem, egy ízben a híres Szulák Andrea sem csinált ügyet egy problémából, maga ragadott tűt és cérnát a javításhoz…

- Mostanság már nem hiányzik a Győri Nemzeti Színház?

- Hosszú-hosszú évekig reggeltől este tízig bent voltam a munkahelyemen, családias légkörben, kiváló igazgatók irányításával, szívvel-lélekkel dolgoztam. Sőt, mellette jelmezkölcsönzőt is működtettem. De utoljára a Puskás, a musical előkészületeiben segítettem Szente Vajk kérésére. Ez nem jelenti azt, hogy munkanélküli lennék: a Vaskakas Bábszínház számos, felnőtteknek is szóló darabjához működtem közre, és kivettem részemet árnyékolók készítésével a Győrkőcfesztiválból is. És rengeteg feladatot kapok a fővárosi színházaktól, a Madáchtól, a József Attila Színház számára a Macskafogóban dolgoztam, a Budapesti Operettszínház pedig a most véget ért évadban a Jekyll és Hyde, valamint a Monte Cristo grófja előadásaihoz is adott munkát. Tulajdonképpen a nyugdíjba vonulással kinyílt előttem a világ…

- Nagyobb teret, szabadságot kapott Kökényesi Györgyi a mindennapokhoz?

- Így is lehet érteni. Négyen vagyunk lánytestvérek, minden reggel másfél órát sétálok egyikükkel. A régi munkatársakkal gyakran rendezünk összejövetelt, az ilyen alkalmakkor tud igazán mindenki megnyílni, kitárgyalva életünk apró-cseprő dolgait. Több az időm, a vállalt munkákkal jobbak az anyagi lehetőségeim, és ezek kapukat nyitottak a világra. Jártam Spanyolországban, Olaszországban, Dubaiban is, itthon Balatongyörök, Káptalanfüred, Kehidakustány, Sárvár a célállomások. Van három unokám, a lányom itt él nem messze tőlem, a fiam viszont a floridai Jacksonville-ben építész, évente meglátogatom, hamarosan készülhetek az egyhónapos útra. Ha megjövök, addigra biztosan összegyűlik némi varrnivaló…