2023.06.12. 12:03
Kitüntetést kapott Lengyel Ágnes a csornai Timaffy Művészeti iskola igazgatója
Vármegyei kitüntetést kapott Lengyel Ágnes, a csornai Timaffy művészeti iskola igazgatója. A szakembernek mindene a néptánc.
Lengyel Ágnes az iskola gálaműsorán, telt ház előtt vette át a díjat Gyopáros Alpártól. Fotó: Tóth Attila
A Győr-Moson-Sopron Vármegye Szolgálatáért Díj kulturális tagozatával tüntette ki a közgyűlés Lengyel Ágnes csornai néptáncpedagógust. A Timaffy László Alapfokú Művészeti Iskola igazgatója, a Pántlika Néptáncegyüttes vezetője a Városi Művelődési Központban, együttesei gálaműsorán vette át az elismerést Gyopáros Alpár országgyűlési képviselőtől.
– Az életem. Minden napom, minden percem, a szabadidőm, a hobbim, a munkám
– válaszolta Lengyel Ágnes arra a kérdésre, mit jelent számára a néptánc.
Ágnes néptáncoscsaládba született, szülei, Lengyel Sándor és Lengyel Sándorné előbb Győrben vezettek tánccsoportot, majd az 1980-as évek elején Csornára költöztek és elindították a Pántlikát. Azaz gondolhatjuk, hogy lányuknak egyenes út vezetett a táncpedagógusi pályára.
– Az út egyenes volt, de én inkább óvónő lettem, igaz, a tánc huszonegy éves koromig része volt az életemnek. Aztán Győrben kezdtem el dolgozni, ahol azért a foglalkozások közé gyakran csempésztem be néptáncot. Akkoriban ugyanis az óvodai néptáncoktatásnak még nem volt annyira kidolgozott módszertana, mint manapság. Tíz évig voltam az oviban, amikor szüleim megalapították a művészeti iskolát Csornán 1999-ben. Akkor elhatároztam, hogy csatlakozom hozzájuk. Elvégeztem a táncművészeti főiskolát, és egy évig párhuzamosan dolgoztam itthon és Győrben, a munkahelyemen. Aztán döntenem kellett, és én Csornát, a néptánciskolát választottam. Azt hiszem, jól döntöttem – beszélt a kezdetekről Lengyel Ágnes.
Tizenhat éven át szülei „jobbkezeként” tevékenykedett, majd 2015-ben átadták neki a stafétát. Az intézmény vezetését, a Pántlika irányítását és persze a mindezekkel járó felelősséget is. Ágnest arra kértük, tekintsen vissza az elmúlt nyolc évre.
– Nem mondom, hogy könnyű úton vagyunk túl, de szerencsére a szüleim, amellett, hogy rám bízták az iskolát, végig itt voltak velem. Édesanyám például a mai napig is foglalkozik a gyerekekkel. Sokrétű a feladat. Gondoskodni kell arról, hogy legyenek gyerekek, működjön az infrastruktúra, meglegyenek a feltételek. Gyakran akadnak kihívások – jegyezte meg.
Változások tehát vannak a néptánciskolában, de egyvalami változatlan: fellépéseik rendre megtöltik a nézőtereket. – Ez a legnagyobb elismerés, a közönség szeretete és megbecsülése. Persze a mostani díj is nagyon jólesett. Meglepetés volt és nagyon örültem – tette hozzá Lengyel Ágnes.
