Útirajz Nepálból - Ősi palotáktól a spirituális rockfesztiválig + Fotók

Miért éppen Nepál? Amikor megtudták, hogy a Himalájában fekvő országba készülünk, a legtöbben azt a kérdést tették fel, kissé félve: valamiféle spirituális útkeresés lenne? A válasz az, hogy mindenki azt találja meg ott, amit keres. Találhat persze hegyeket. Abból sok van, magasak (kötelező leírni: a világ tíz legmagasabb csúcsa közül nyolc), de nem az a fő látványosság. Inkább maga az ország, összetettségében. Igaz, Nepál is változóban. A 2015-ös földrengésben kilencezren haltak meg, nyomai a mai napig láthatók. Hol gyorsabban, hol lassabban, külföldi segítséggel, de igyekeznek újjáépíteni a műemlékeiket, amelyekből rengeteg van, kultúrájuk jóval ősibb, mint az európai. Így aztán nem is tartják minden tárgyiasult emlékét becsben. Szívesen elegyednek beszédbe, mert kíváncsiak, mert barátságosak a külföldivel, mert szeretnék az angolt gyakorolni, mert eladnák a csodaszép kézműves termékeiket, hangtálakat, mandalákat (lásd még az általános kifejezést: good price). 

Az ország sok hasznot húz a Himalája szerelmeseiből, a túrázókból és mászókból. Idén négyszázhetvennyolcan kaptak engedélyt a Mount Everest meghódítására. Nem mindenki ér vissza épségben... 

Spiritualitás és beszivárgó nyugat 

Mi van Nepálban? Például szegénység. Egy általános iskolai tanár fizetése átszámítva 39 ezer forint volt. A nepáli fiatalok is szabadulnának hazájukból, világot látnának. Már a nyugathoz akarnak tartozni. A pokharai Holi fesztiválon végignézhettük, amint angolszász rockzenére tombolnak, miközben színes porral kenik be testüket. Európába, Amerikába nehezen jutnak el, vízumot, munkavállalási engedélyt nem kapnak. Marad nekik (is) az arab világ, Dubaj. 
Nepálban mégis megtalálni a spiritualitást: minden utcasarkon áll egy szentély, minden ötven méteren egy kis buddhista vagy hindu szobor, egy kis lyuk a falban egy árva füstölővel, egy virágszirmokkal ékesített tál rizs leszórva a bejárati ajtó elé... És nem szigorúak, megengedőek az idegennel szemben, lehet nézelődni, szentélybe menni, szertartáson bámészkodni. Az egyik legmegrázóbb emlék utunk során a halottak rituális, több napon át tartó hamvasztása, majd a hamvak Bagmati szent folyójába szórása volt Pashupatinath templománál. 

Függőhidak, kátyúk és dudááák, dudááák... 

Természetesen, ahogy Dél-Ázsia egy jó részén, van szeméthegy, kaotikus (bal oldali) közlekedés. A duda kötelező, robogókkal olykor birkát, nyulakat, hegynyi málhát szállítanak összevissza, száguldoznak bármerre, hiszen nincsenek szabályok. A főváros, Katmandu völgyben fekszik, a kétütemű motorok okozta szmogtól nem látni a Himalája hegyeit. Az utak, más kifejezés nincs, borzalmasak: a 200 kilométeres út Katmanduból Pokharába 9 órába telik egy kátyúkkal, gödrökkel telített, girbegurba úton, amely hegyek, folyók, kanyonok és függőhidak mellett visz el. Átsétáltunk sok száz méter hosszú függőhídon, amelyen gyerekek teszik meg az utat nap mint nap otthonuk és iskolájuk között. Beszéltünk tanítóval, aki elmesélte, hogy diákjai két órát gyalogolnak, mire beérnek a suliba, majd tanítás után ugyanennyit vissza. Mellesleg két tantárgy kivételével az oktatás angolul folyik, és már a négyéves kis kolduslányka is beszél néhány szót angolul. 

Bivalyok, kolostorok, tibetiek 

Jártunk Dhampusban, egy gurung faluban, vagyis magában az ősi szegénységben, meg persze benéztünk a zord csúcsok alá. Visszamentünk az időben, egészen a középkorig. A hegyek között kialakított teraszokon rizst művelnek, a bivalyok karámokban lustálkodnak. Villany vagy víz nincs, a szurtos gyermekek a galambfészerszerű padláson alszanak a padlón. Ugyanakkor a mobiltelefon (wifi nélkül) már sokak kezében ott van, és egy kólát 600 forintért árulnak a turistának. Valamiből élni kell, és Nepálnak a turizmus ad életet. Körbe lehet repülni az Everestet, siklóernyőzni az égben véget érő csúcsok között, kolostorban aludni némi baksisért. A világörökségi helyszín Katmandu-völgyben hét műemlék körzet ontja a látnivalót. Forgatja az ember a fejét, egy idő után minden hindu vagy buddhista szentély hasonlít. Mégis látni kell valamennyit. És még a hegyeket, az öreg tibeti menekülteket, az utcai árusokat, az utcán kószáló majmokat, a palotákat, a kunyhókat... Az egész ellentmondásos országot.