Pannonhalmi csodák – Tassy András nyugdíjasként alkot remekműveket

• Eddig 35 hegedűt készített pannonhalmi otthona műhelyében Tassy András, a megyében az egyik utolsóként.
• Meglátogattuk az amatőr mestert.

– A hegedűkészítés összetett feladat. A fát könnyű elrontani, csak elvenni lehet belőle, utána kijavítani, hozzátoldani már bajos – kezdi pannonhalmi otthonában Tassy András. – A fa megmunkálása precizitást igényel, nagyfokú koncentrálást. A hát juharfa, jávor, lehetőleg gyönyörű csíkos legyen. A tetőhöz több száz éves, szabályos, sűrű erezetű lucfenyő szükséges, ilyet már kevés helyen lehet találni. Minél jobb minőségű a hangszerfa, annál drágább.

Évente egy darab

A profinak is kell három-négy hónap egy hegedű megszületéséhez, neki, aki nyugdíjasként, hobbiból alkot, akár egy évnél is több. Sosem ebből élt. Általában nem eladásra szánja, így összeget sem mond, hogy mennyiért megvehető. A népes családon belül kelnek el a hangszerek. Egy csellót is csinált már az unokahúgának. Mérnöki érdeklődéséből fakadóan a kilencvenes években, talán a világon elsőként számítógépes végeselemes módszerrel elkészítette a hegedű szilárdsági és rezgési vizsgálatát, részletesen elemezve a hangszer terhelési és viselkedési állapotát.

Kihalófélben a szakma

Látogatásunkat a műhelyben folytatjuk: finom szerszámok, gyaluk, vésők, sablonok mindenfelé. Egy nagyítóval megnézzük a húrok finom sodratait. András elmondja, hogy nem sok embert engedett még be kis birodalmába. Évekig vett részt kiállításokon. Tudása gyarapításáért ötvenévesen, két diplomával beült az iskolapadba, megszerezte a hangszerész szakmunkás-bizonyítványt. Évente 8–10 hegedűkészítő végez ott, persze nagy a lemorzsolódás. A szakma kihalófélben van, ugyanis nagy a konkurencia; a nagyüzemi, gépi termelés ezt a szép hivatást is megfojthatja.

– Értelmiségi családban nőttem fel. Édesapám hegedült, édesanyám zongorázott, ezért nővérem zongorázni, én hegedülni tanultam – avat be. – A soproni zeneiskolában kaptam kézhez az első hegedűmet, aztán apámtól egy Josef Klotz jelzésűt örököltem. Tanáromnál, Horváth Mihálynál, aki saját készítésű hegedűin játszott, láttam, akár otthon is megalkotható egy ilyen hangszer. Pályaválasztásom másfelé vitt, mérnök lettem, gépgyártás-technológus, járművek tervezésében vettem részt. Jóval később jött az ötlet, hogy én is készíthetnék egy hegedűt. Ráadásul volt készségem is a fa finom megmunkálásához, például diákként repülőmodellek kerültek ki a kezeim közül. Egyszer országos bajnok is voltam.

A világon mindenhol

Tassy András nemzetközi kiállításokon vett részt, és több díjat is kapott, talán egy erdélyi verseny harmadik helyére a legbüszkébb. Hegedűi megtalálhatók az egész világban Japántól Németországig. A rokonságban számos zenész van. Sógora a luganói rádiózenekar – olykor Fischer Iván meghívására a Budapesti Fesztiválzenekar – koncertmestere is. Nemrégiben felkereste az a cigányprímás, aki harminc éve rendelt tőle egy hangszert, és elmesélte neki, hogy azóta bejárta vele a világot. Jó érzés arra gondolnia, hogy Nagy Ivett művésznő két évtizede játszik a hegedűjén, említi még.

– A hegedűt 350–400 éve olyan tökéletesre alkották meg, hogy azóta szinte nem változtak a főbb jellegzetességei. Mérnökként úgy fogalmaznám meg, hogy a hatásfoka nagyon jó, a bevezetett és a kapott energia aránya kiváló. Egy vonóval gerjesztett húr által egy előadótermet betöltő A hangot ad. Nőiségre emlékeztető hangszer, ez az alakján is látszik. Hangterjedelme egy szoprán énekes hangterjedelmének felel meg. Lelke is van: így nevezik a benne lévő kis pálcikát. Hallásom van, meg tudom szólaltatni a hangszert, de azért jobb, ha nem én muzsikálok rajta. A készítését szeretem, sőt, több saját ötletet dolgoztam ki. Nem iparos vagyok, hanem a hangszer szerelmese – hangsúlyozza búcsúzóul.