Péter lábbal vezet személyautót – Hazánkban először Győrben engedték forgalomba a speciális járművet – videó, fotók

Nem adta fel

Péter genetikai rendellenességgel született. Az ízületek merevek a felső végtagjaiban, így fogni, markolni nem tud erősen.

„Amikor eldöntöttem, hogy jogosítványt szerzek, az alkalmasságin az orvos nem kertelt. Azt mondta, hogy nem vezethetek a kezeimmel. Korrekt volt a doktor, azt javasolta, várjam meg a bizottság közlekedési mérnökét. Hátha ő ajánl olyan megoldást, ami elfogadható mindannyiunknak és megvalósítható. Ekkor került szóba a lábbal vezetés” – kezdte a Mozgáskorlátozottak Győr-Moson-Sopron Megyei Egyesületének tagja.

Elmentünk egy körre Péterrel

Miközben Keller Pétert hallgatjuk, arra kérjük, hogy vigyen el bennünket egy körre az ETO Park parkolójában. Lessük a lábát, de szemünk folyamatosan az érintés nélkül mozgó kormányra téved.

„A bal lábammal változtatok irányt, a szerkezet külsőleg hasonlít a bringák pedáljára. Sokan nem hiszik el, hogy lábbal ki lehet számolni a kanyarok ívét. A merev kezünk miatt mi egész életünkben rászorulunk arra, hogy többet használjuk a lábunkat. Így az alsó végtagjaink kifinomultabbak. Egy sorstársam például kést és villát forgat a lábujjaival” – tudtuk meg. Visszatérve az orvosi konzíliumra: a gyógyírt megtalálták, a gyakorlatba átültetni mégis klasszisokkal nehezebb volt.

Németországi szál

„Mindig úgy neveltek a szüleim, hogy addig keressem a megoldást, ameddig célba nem érek. Hagyományos autót átalakíttatni óriási költséggel járt volna, ezért a használt autók piacán keres­géltem. Németországban leltem a kocsira.

Ezt olyan mozgáskorlátozott hölgy vezette, aki ugyanazzal a rendellenességgel született, mint én. Hamar kialakult közöttünk a lelki kapocs. Ő most lett nyugdíjas, nem kellett már neki az autó, de azért is támogatott, mert reményt akart adni a magyar sorstársaknak. Mondtam neki, hogy ilyen autót még nem állítottak forgalomba itthon, mire ő annyit válaszolt: akkor épp ideje belevágni” – mesélte a sztorit Péter.

Forgalmi vizsga után irány a város!

A Vámosszabadin élő szoftverfejlesztő biztosra ment. „Lutri lett volna úgy megvenni a kocsit 9 ezer euróért, hogy előtte nem egyeztetek szakemberekkel. A Nemzeti Közlekedési Hatóság Nyugat-Dunántúli Regionális Igazgatóságánál finoman fogalmazva is meglepődtek, ám a kezdetektől fogva támogattak.

Amikor a kocsi végül forgalmit kapott, még meg kellett tanulnom vezetni. E téren is szerencsésen álltak a csillagok. Bozzai Lajos személyében olyan oktatót találtam, aki nem ijedt meg a kihívástól” – mondta Péter. Az oktatás „nyomai” még látszanak a Skodán: az anyósülés elé pluszfékpedált szereltek.

Budapesti koncertre kocsival

„Amikor megjött a kocsi Németországból, az udvarunkon gyakoroltam vele. Az oktatóval az első utunkon rögtön bemerészkedtünk Győrbe. A jogosítványt augusztusban szereztem meg, azóta több mint 2000 kilométert vezettem. A párommal és kisebb baráti társasággal jártunk Budapesten, a Bakonyon át a veszprémi állatkertbe is elautóztunk.

Akadtak mélypontok a több mint egy éven át tartó ügyben, összességében mégis nagyon boldog vagyok, hogy belevágtam. Remélem, a sorstársak erőt merítenek a példából, s pár év múlva természetesnek számít majd itthon, ha lábbal vezet autót egy mozgáskorlátozott” – búcsúzott Keller Péter.